'56 arcai – Wittner Mária

Az amnesztiával 1963-ban kinyíltak a börtön kapui, és a világ úgy tudta, hogy több politikai fogoly már nincs a magyar börtönökben. Ez nem volt igaz, még százaknak nem volt szabadulás. A bosszú nem ismert mértéket, a büntetés nem ismert határt. Wittner Mária életfogytiglanra elítélt és több társa számára csak 1970 nyarán nyílt meg Kalocsán börtön kapuja. Harcolt a Corvin közben, a Práter utcában, a Vajdahunyad utcában. November 4-én a forradalmárok szembeszálltak a szovjet túlerővel, ő megsebesült. A Tutsek-féle vérbíróság halálra ítélte, de mivel még nem töltötte be huszadik életévét, életfogytiglanra változtatták az ítéletet. Életét a forradalom eszméinek továbbvitele kötötte le, 1989-től mindent elkövetett, hogy kivégzett társait rehabilitálják. Sokat tett azért, hogy az ártatlanul kivégzett Tóth Ilona szigorló orvost rehabilitálják. A magyar Parlamentben 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján elhangzott beszédében világossá tette, hogy a gyilkosoknak nincs megbocsátás.