Az állattartásra nézve különösen a házi patkány és a vándorpatkány a veszélyes. A szürkésbarna, jórészt fehér hasú házi patkány kisebb, karcsúbb a vándorpatkánynál. Szőre simább, fényesebb, tisztább. A vándorpatkány a házinál valamivel nagyobb, zömökebb, orra tompább, füle és farka rövidebb. A házi patkány inkább a föld feletti területeket, míg a vándorpatkány a szennyezettebb föld alatti élettereket részesíti előnyben. A patkányok metszőfogaik állandó növekedése miatt szinte mindig rágnak. Mindenevők, de míg a házi patkány elesége főként gabona, gyümölcsök, a vándorpatkány az állati eredetű táplálékot is elfogyasztja.
Már három hónapos korukban ivarérettek. Vemhességük időtartama mindössze három hét. Egy nőstény házi patkány évente kettő-négy, a vándorpatkány három-hét alkalommal fial, átlagosan tíz, legfeljebb húsz utódot. Egy patkány évi takarmány fogyasztása akár 16-18 kilogramm is lehet. Takarmányszennyezésük pedig ennek a háromszorosa! Egyetlen halom patkányürülék mintegy kétszázezer Salmonella-baktériumot tartalmazhat, s egy patkány évente legalább tizenhatezerszer ürít. Nagy gazdasági kárt okozó fertőző állatbetegségek terjesztésében játszhatnak szerepet. Rongálják az épületeket, lyukakat, járatokat fúrnak, megrágják a faszerkezeteket, a vezetékeket, a szigetelést, a berendezési tárgyakat.
A környezetünkkel szembeni igényesség a patkányok legnagyobb ellensége. Fontos, hogy az istállók, ólak, egyéb állattartó épületek jól takaríthatók, fertőtleníthetők és a rágcsálókkal szemben ellenállók legyenek. Jó módszer, ha a padozat készítésekor a föld tetejére mintegy száz milliméter vastag, üvegcserepekkel kevert kavicsréteget terítünk. Erre húzzuk rá a tulajdonképpeni padozatot, ami így jól véd a patkányok ellen.
A kórokozók elleni háborúra békeidőben kell felkészülni. Ha már megjelentek, nekünk kell támadnunk. Mi az általános gyakorlat? Némelyik gazdaság az egész „patkány-ügyet” a kutyákra bízza. A kotorékebek hűséges és bátor szolgálata valóban hozhat részeredményeket, de csak a gyérítés szintjéig. Ugyanígy járhatunk a finom falatokkal megtűzdelt csapdákkal. Sokan próbálkoznak a lyukak, járatok gázosításával, de így is a patkányok töredéke pusztul el. A legtöbben a patkány észlelése után mérget helyeznek ki.
Milyen a szakszerű patkánymentesítés? A nagyüzemi, szakosított állattartó telepi gyakorlathoz hasonlóan nekünk is mentesítési tervet kell készítenünk. Mindenekelőtt reálisan fel kell mérnünk a fertőzöttség mértékét. A lyukakat, járatokat a kora esti órákban tömjük be lazán papírral, azok köré szórjunk vékony rétegben lisztet, vagy finom homokot. Másnap reggelre a nyitott lyukak számából kiderül, hányat és melyiket használják, a lábnyomok mennyiségéből és irányából pedig az invázió mértékére és a mozgás, vonulás irányára is következtethetünk.
Ezután döntenünk kell arról, milyen csalétkeket alkalmazzunk. A mérgezettekkel szembeni főbb követelmények: az ízletesség és a biztos, de fájdalommentes hatás. A patkány intelligens állat, ha társa pusztulását látja, nem eszik a csalétekből. Több évtizedes gyakorlat igazolja, hogy a rágcsáló emlősök irtására azok a vegyületek a leghatásosabbak, melyek a kumarinhoz hasonló szerkezetűek. A kumarinszármazékokat különböző formációjú csalétkekben alkalmazzák: gabona alapú csalétkek, porozószerek, paraffinos korongok, tasakolt pépek. Hatásmechanizmusuk: a májban a K-vitamin felhasználását, ezáltal a véralvadáshoz nélkülözhetetlen protrombinképződést gátolják, emellett az érrendszert is károsítják. A vérerek – főként a kapillárisok – ennek következményeként gyorsan sérülnek, s mivel a véralvadás is rossz, az állat egyszerűen elvérzik.
A kumarintartalmú készítmények újabb generációjának tagjai olyan ízhatásúak, hogy a patkányok szinte abba sem tudják hagyni az evést. Akár egy nap alatt felveszik a halálos dózist. Majd három-nyolc nap múlva fájdalommentesen, többnyire a fészkükben pusztulnak el, nem riasztják el társaikat a méregtől. Nedves helyeken, csatornákban a paraffinos korongok, kockák, míg a keskeny járatok, felfúrások esetében a porozószerek hatásosabbak. Előbbiek vízhatlanok, utóbbiak nagy tapadóképességűek, egy a húszhoz arányban más csalétkekkel is keverhetők.
Ha udvarunk még nem fertőzött, de a környéken már felfedeztük a kártevőket, helyezzünk ki etetőládákban mérgezett csalétket. Egy ezer négyzetméteres területre minimálisan hat ládát tegyünk, etetőhelyenként – hagyományos, gabona alapú esetében – kétszáz gramm csalétekkel. Mivel a góc körüli háromszáz méteres terület különösen veszélyesnek tekinthető, vegyük rá a körön belül lakókat a közös védekezésre. Ha udvarunkban fertőzöttségre utaló nyomokat látunk, de úgy ítéljük meg, hogy ott semmiféle patkányeledel nincs, először méreg nélküli csalétket helyezzünk ki, például gabonát, szalonna- és kolbászdarabkákat. Pár napos beetetés után áttérhetünk a mérgezett csalétekre. Három-öt nap múlva ellenőrizzük az etetőhelyeket. Ha a csalétek elfogyott, az eredeti mennyiség duplájával pótoljuk. Ezekkel a módszerekkel a patkánymentesítés egy átlagos méretű és szerkezetű gazdasági udvarban kettő-négy hét alatt végrehajtható.
origo.hu
Jön a lehűlés, nulla fok is lehet!
