Ákos: Boldogságom kulcsa az elégedetlenségem

A mai napon Ákos volt az mno online vendége. A már 15 éve a pályán levő énekes örömmel újságolta, hogy az Andante-koncerttel kapcsolatos tervek várakozások felett sikerültek, ugyanis azt hitték a szervezők, hogy erre a lemezre csak a törzsközönség legértőbb része reagál majd. Ezzel szemben olyanok is eljöttek meghallgatni őt, akik korábban nem jártak Ákos-koncerten. Kérdésre válaszolva elárulta: gyerekeit nem érdekli, hogy "apa koncertezik", normális életet élnek, okosak és gyönyörűek, rengeteg örömük van bennük.

- A turnézáráskor a legrégebbi munkatársam, Besnyő László meghatódva mondta: azért jó ebben a produkcióban dolgozni, mert érzi, hogy itt nem „egy sztárért rajonganak”, hanem engem szeret igazán, személyes szeretettel a közönség. Jól látja: ennél nagyobb jutalom nem létezik – mondta Ákos. A közönséget egyébként nem akarják „szűrni”, mert nem kell, nem is lehet, ez rockkoncert, nem személyiségfejlesztő intézet.

A fellépések előtt nem igazán jutott idő a pihenésre, mert sok egyéb munkát is végzett a produkcióban. – A legnagyobb jutalom az lenne, ha csak az éneklés lenne a dolgom, de ez nem az az ország – meséli. A felkészülés úgy zajlott, hogy nem járt sem futni, sem uszodába, a szokásos testedzésnek ezt a részét szüneteltette. Balázs Boglárka énekesnő és gégész tanácsaira viszont hallgatott, s igyekezett többet aludni annál a kevésnél, ami általában jutni szokott. Sokat imádkozott, lelkileg is készülődött, ami nagyon jót tett állapotának. Mint bevallja: néha biztosan volt feszült és goromba is, ám általában ez nem jellemző rá.

A gyerekeit nem érdekli, hogy „apa koncertezik”, ettől még nem kell lábujjhegyen járniuk a lakásban – nyilatkozott az előadóművész a családjáról, amit ritkán tesz. Normális életet élnek, okosak és gyönyörűek, rengeteg örömük van bennük. Ákos Márton fia óvodába jár, Annát nem vették fel a bölcsődébe, egyelőre otthon van, kisebb közösségekbe viszik. Jókedélyű gyerekek, örökké nevetnek, várják a Mikulást, levelet írnak a Jézuskának. Családtagjai csak a budapesti koncerteken vettek részt, Balázs öccse kivételével, aki a koncertmenedzsere, így ő minden előadáson dolgozott. A koncert utáni bulira ritkán nyílt alkalom, de Szegeden a Nemzeti Színházban tartott előadás után nagy halászlé-evészetet tartottak, negyvenen ülték körül az asztalt. Tusnádon heves pálinkázás és kürtőskalácsozás folyt. A rendkívül sikeres négyes turnézáró után pedig nagyobb fogadással ünnepeltek a Budapesti Kongresszusi Központban.

Anyagilag a nagyobb rendezvények talán kifizetődőbbek lehetnek, de az Andante-koncertek hangulatát soha nem cserélné el egy nagyobb koncertért csak a bevétel miatt – erősítette meg Ákos minden álszerénység nélkül. Egy olvasónk megkérdezte, hogyan lehet, hogy az első sorokban szinte minden koncert alkalmával ugyanazokkal az ismerős arcokkal találkozik. Válaszában Ákos elmondta, hogy egy lelkes, önszerveződő társaság minden koncertre elsőként rendeli meg a jegyeket. Az idei Andante-turné mind a tizenhat előadásán az első sorban voltak, még Erdélyben is! Amint kiteszik a jegyeket az internetes áruházba, két perc múlva érkezik is a rendelésük. Protekciójuk nincs, az ilyesmihez nagy rajongónak kell lenni. Pedig nem éppen kamaszok már, harminc körül járnak mind, igaz, van köztük olyan is, akinek húszéves a gyereke.

Ami a zenekar tagjaival való további együtt muzsikálást illeti: mindenkivel tovább zenél, májusra várható Háry Péter visszatérése is. A jövő évi Kisstadion-béli koncertre szeretné vendégként meghívni azokat a zenészeket, akikkel korábban együtt muzsikált, de közben másfelé vitték őket útjaik.

Az előadó szerint az Andante jól beleillene a jelenleg az angol fővárosban zajló Magyar Magic rendezvényei közé. – Kaptam már halovány reményekre jogosító visszajelzést a szervezőktől, így elképzelhető, hogy közvetlenül a jövő évi májusi nagykoncert után már az angol Andantére kell készülnünk – mondta. Angol nyelvű albumot is szeretnének Ákosék az Új törvény dalaiból, de hogy mikor, a jövő titka, a terveket elnézegetve elég sűrű tempóban zajlik majd a jövő év is. Sokan szeretnék angol nyelven is hallani az új dalokat, de Ákos úgy véli, a magyar lemezekre nem tesz angol dalt, ilyenek csak az angol kiadványokon szerepelnek a jövőben. Szólt arról is, hogy az Andante-feldolgozások, amelyeket az őszi menetben újként játszottak, nem lesznek letölthetőek az internetről. A tervek szerint a jövő év elején külön kiadványon jelennek meg.

Az énekes stúdiójában készítik el a soron következő Ákos-albumok mellett, az új felfedezett, Szakos Krisztián bemutatkozó anyagát is. A lemez, amelyen talán Ákos is vokálozik majd, leghamarabb 2004 őszén láthat napvilágot. Krisztián tehetségéhez Ákos szerint nem fér kétség!

Szintén kérdésre válaszolva hangsúlyozta: sem zenésznek, sem jobboldalinak nem vallja magát. Mint már jó pár alkalommal megfogalmazta: konzervatívként határozza meg magát, a szó eredeti értelmében, ettől a szemlélettől pedig távol áll az „akármilyenoldaliság”. Azért mert jobboldalinak tartják egyesek, meg kellett tapasztalnia néhány aljasságot – nyilatkozott keserűen. – Például a munkájáról nem hajlandók beszámolni bizonyos lapok, s ha igen, abban sincs sok köszönet, de igazából szerinte szóra sem érdemes az egész, „piti ügynek” tartja. Amúgy boldog, de nem elégedett. Boldogságának kulcsa éppen az elégedetlensége...

Sokféle zenét hallgat, gimnáziumi kedvence volt a Jethro Tull, de szerette a folkzenét is, s mindenféle korabeli metálbandákat is. A legnagyobb hatást Suzanne Vega és Peter Gabriel tette rá, de hogy ebből mi jelent meg a zenéjében, azt nem tudná megítélni. Valószínűleg sok minden. A zenét szerette, és szereti ma is. A Tears For Fears lemezei közül szerinte igazán nehéz választani. Az Elemental című albumuk máig nagy kedvence. Mint mondja Ákos, a magyar könnyűzenében nemigen akad követendő példa, példaképet meg sose keresett, nem is hiányzott neki. Ami az újabb verses kötetet illeti: az énekesnek mostanában nem jutott ideje írni, de a legutóbbi könyv óta több verse is született, ha majd összegyűlik egy kötetrevaló, kiadja őket – magyarázza -, de az biztosan nem holnap lesz.

Sohasem vonzotta igazán, hogy a hazájától távol éljen. Az érettségi környékén, két disszidens hajlamú barátja hatására neki is átfutott az agyán a gondolat, hogy elmegy, aztán, „kalandvágyból” itthon maradt. Ők mentek, és az ő példájukból is látja, hogy jól döntött, hiszen azóta mindketten visszajöttek, itthon élnek. – Angliában megálltam volna a helyem, de soha nem élnék ott, rossz a kaja, rossz a bor, rondák a nők – fogalmaz -, Amerika kifejezetten taszít, Olaszországban lehetne emberi léptékű életet élni, csodálatos hely, de sajnos, annyira nem ismerem a nyelvet. Jó itt nekem.