Die Zeit (zeit.de)
A baloldali hetilapban Britta Meyer Európai választás light című írásában azon sajnálkozik, hogy jórészt ismeretlen politikusok a listavezetők a hétvégi EP választásokon, sőt Észtországban egy modell, míg Pozsonyban egy jégkorongozó számít húzó névnek. Ezzel szemben nehézsúlyú politikusok indulnak Magyarországon. A hivatalban lévő külügyminiszter Kovács László és az egykori miniszterelnök Horn Gyula indul a kormányzó szocialisták színeiben és kiválóak az esélyeik, hogy megválasztják őket. Csakhogy sem Kovács, se Horn nem kíván Brüsszelbe költözni. Pusztán igáslovakként szolgálnak a választási kampányban. Ezt a stratégiát követi a tizenötökből Berlusconi Forza Italiája, valamint a belga miniszterelnök, Guy Verhofstadt VLD-je is.
Der Spiegel (sipegel.de)
A baloldali hírmagazin részletesen tudósít a tegnapi kölni merényletről, mely a többségében törökök lakta kis Isztambulnak is nevezetett Mühlheim városrészében történt. A szögeket tartalmazó bomba robbanása következtében 22 sebesültek meg, köztük 4 személy állapota súlyos. A bűntény motívumát illetően a rendőrség egyelőre még csak találgat, bár valószínűsítik, hogy nem terrorcselekmény történt. Erre utal például, hogy egyetlen csoport sem vállalta magára mindmáig a felelősséget. A rendőrség szóvivője szerint „minden lehetséges, akár egy elmérgesedett vita a rivalizáló törökök között is állhat a robbantás hátterében.”
Wiesbadener Tagblatt (wiesbadener-tagblatt.de)
A hesseni helyi lap újságírójával, Marc-Gilbert Kneipertel együtt aggódhatunk a 18 esztendős, romániai születésű Alma Stoica sorsáért, aki miután elérte a nagykorúságot az idegenrendészeti törvény értelmében a kiutasítás fenyegeti. A lány 1991 óta él családjával Németországban és hangoztatja, hogy neki már semmi köze sincs Romániához az ő hazája Németország. Osztálytársai jelenleg aláírásokat gyűjtenek maradása érdekében.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
Az európai, a német társadalom végleg leírta a kereszténységet, teszi fel a kérdést kommentárjában Heinz-Joachim Fischer. Láthatóan a politikai elitek jelentős része óvakodik attól – a tények ellenére – hogy az unió alkotmányában kifejezetten megemlítse Európa keresztény gyökereit. Németország megerősíti ezt a tendenciát, a nagy történelmi egyházak templomai kiürülőben vannak, egy generáció alatt a hívőkből új pogány „jóemberek” lettek, akiknek minimális kapcsolatuk van a keresztény intézményekkel, s halvány emlékeik, hogy értékmegfontolásaik és erkölcsi mércéik vallási gyökerekre vezethetőek vissza. A CDU és CSU politikusai örülnek, hogy nem kell azon törniük a fejüket, mit is jelenthet a két párt nevében a C betű, s mi következik ebből a napi politika számára.
Nyilvánvaló, hogy az európai öntudat egyik, országokat összefogó alapkérdése, immár érdektelen. Furcsa módon, amikor egyes kérdésekben a kíméletlen emlékezés állandó kötelesség, a kontinens keresztény történelme esetében, amely minden falusi templomban az Atlanti óceántól az Urálig szembeötlő, ez az elvárás már nem érvényes. Pedig aki lénye egy részét elnyomja, vagy letagadja az befelé gyengíti önmagát és károkat okoz kifelé. A szerző szerint Európának éppen azon a régiók miatt kellene keresztény gyökereihez visszatalálnia, ahol az erőszak a hit nevében jelentkezik.
Szijjártó Péter üzent az ünnep alkalmából
