Európa muzulmán lesz?

Az európaiak későn házasodnak és nincs, vagy kevés gyermekük van, a törökök és az arabok viszont korán nősülnek és sok a gyerekük. A jelenlegi folyamatok szerint a XXI. század végére Európában a lakosság többsége muzulmán lesz –Joschka Fischer családi címert vásárolt.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilap „Az évszázad végére Európa muzulmán lesz” címmel terjedelmes interjú jelent meg Bernard Lewis iszlámkutatóval.

A riporter kérdésére, miszerint az EU az Egyesült Államok globális ellensúlyát fogja képezni, Lewis nemmel válaszol. Az USA mellett Kína, India és egy esetlegesen gyógyult Oroszország lesznek a globális szereplők. Európa az arab világ, a Maghreb nyugati része lesz, ezt támasztják alá migrációs és a demográfiai adatok. Az európaiak későn házasodnak és nincs, vagy kevés gyermekük van. Igen erős a törökök németországi, az arabok franciaországi, a pakisztániak angliai bevándorlása. Ők korán nősülnek és sok a gyerekük. A jelenlegi folyamatok szerint legkésőbb a XXI. század végére Európában a lakosság többsége muzulmán lesz.

Berliner Morgenpost (morgenpost.de)

A német főváros napilapja Joschka Fischer a hagyományra alapoz és vásárol egy címert címmel tudósít a német külügyminiszter múltját meghazudtoló tettéről. A címervásárlás ötlete Fischer negyedik feleségétől – időközben már elvált tőle – Nicola Lesketől származik.

Fischer címerében egy hal található, mely a vezetéknevét szimbolizálja, hentesbárd az elődök foglakozására utal. A vörös és ezüst színek a Duna parti Fridingen címeréből erednek, innen költöztek Fischer ősei Magyarországra, míg a sisakot díszítő szárny a külügyminiszteri tevékenységét jelképezi.

Családi címert Németországban bárki vásárolhat, az ár kb. 2500 euró. 15 egyesületnél lehet a címerrajzokat regisztráltatni, ugyanott lehet megtudakolni, hogy a családnak van-e már címere? Ha nincs, akkor a címer elkészítésével meg lehet bízni a heraldikust, aki döntően a megrendelő ízlése alapján készíti el művét.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Heinz Dieter Kittsteiner történész veti fel annak a kérdését, hogy szükség van-e még szociáldemokrata pártra, és azonnal meg is adja a választ: az SPD nem nélkülözhetetlen. A pártok történelmi jelenségek: felemelkednek, ha képesek válaszolni a társadalmi kérdésekre és elsatnyulnak, ha a kor problémáit nem ismerik fel.

A ma valódi kérdése a kapitalizmus globalizációja. Korán örültek mindazok, akik ünnepelték a keleti tömb összeomlását. A globalizáció előbb a gazdaságilag gyengébb rendszert semmisítette meg, most a nyugat-európai jóléti államok vívmányait rendíti meg. Az SPD és a szakszervezetek olyan tehetetlenül bámulják ezt a jelenséget, mint nyúl a kígyót.

Addig, amíg a jóléti állam kiadásai nem ütöttek túl nagy lyukat a költségvetésen, még működött a dolog. De ezek a szép idők már véget értek. A szakszervezetek mára a foglalkoztatottak munkanélküli-ellenes harci csapatává váltak. Középkádereik, a még megmaradt tagok szájába sípokat dugnak, és az utcára szólítják őket olyan követelésekkel, melyek a tüntetőkből csinálnak munkanélkülit.

Ma már világos, hogy a szociáldemokrácia háború utáni aranykora egyúttal a nyugati tőke világpiaci dominanciájának időszaka volt, melyből a német munkás is szépen profitált.

Az SPD minden intellektuális kisugárzását elveszítette. A kisemberek menekülnek a párttól, éppen úgy, mint a szakszervezetektől. Mindkét szervezet csak magának köszönheti a helyzetet, hiszen a „Van valamid, vagy valaki!” szocializmust prédikálták. Most, hogy immár egyre szűkösebbé válnak a javak, a szocializmus népszerűségének is vége. Az SPD és a szakszervezetek fogyasztóvá nevelték a munkásokat és alkalmazottakat, akiknek a gondolkodásának középpontjába a vásárlóerőt tették. Ami az egyik szereplőnek fogyasztás, az a másiknak bérköltség vagy adó.