Vegyetek Szanyit

Több mint másfél évtizede történt - amikor még nem tudtuk Hornról és Medgyessyről, hogy az Ájropunióba kívánnak beléptetni bennünket – Erding egyik vendéglőjében dortmundi sört kívántam rendelni. A hangulat azonnal megfagyott, a vérig sértett pincér rögvest hívta a tulajdonost. Aki az est hátralévő részében, szemléltető oktatás keretében elmagyarázta mi a különbség a bajor sör, valamint a tartomány határain kívül gyártott mosogatólé között.

A hosszú előadásban furcsa módon egyszer sem hangzott el arra vonatkozó utalás, hogy semmi közük a sörhöz hiszen azt már a sumérek is készítettek, annál többet hallhattam az 1516-os bajor – a bajuvár birodalmon kívüli területeken német – tisztasági törvényről. Melyről közismert, hogy azért ásták elő a derék germánok, mert Közös Piac ide, EU oda eszük ágában sincs, hogy mindenféle löttyöt beengedjenek a hazai piacra. 2003-ban Németországban 1268 sörfőzde 106,3 millió hektó üdítőt készített, az szövetségi köztársságban elfogyasztott import malátalé aránya nem érte el a 2,8 százalékot, miközben a fenti mennyiség nyolcadát exportálták.

Tíz évvel később forradalmi izgalom tanúja lehettem Svájcban. Ahol híre ment, hogy az egyik csokoládégyár azt tervezi, hogy fejlesztési részlegét takarékossági okokból Neuenburgból Münchenbe telepíti. A bennszülöttek bojkottal fenyegették meg a céget – mondván az már nem kiváló minőségű svájci édességet, hanem értéktelen vackot gyárt – tették ezt annak ellenére, hogy tisztában voltak vele, maga a csokoládé nem helvét találmány.

Így megy ez, olyan elavult, a terméknacionalizmus kifejezést is ismerő országok esetében, akik kénytelenek fogukhoz verni a garast. Bezzeg nálunk, ahol a már csak néhány lépés választ el a tejjel mézzel folyó Kánaántól, nincs filléreskedés. A Magyar Szociális Úriemberek Pártjának egyik fő teoretikusa Szanyi Tibor rendkívül lazán magyarázta a Nap-keltében, hogy pálinka fronton nincs mit keresnünk, hiszen az egy szláv eredetű szó, így ahhoz közünk még véletlenül nem lehet. (Marsovszky Magdolna régi rajongójaként már várom, hogy mikor csap le Szanyi fenti kijelentésére, mint a kirekesztő, a magyart homogén közösségként tételező szittya nacionalizmus egyik legdurvább megnyilatkozására. Bár realista énem tudja, hogy erre nagyjából a 23 millió románozás, vagy a werberi kampánymódszerek tematizálásával egy időben kerítenek majd sort.)

Ez a vaslogika ugyan számos kérdést felvet. Miután Tollergrád még hivatalos magyar neve szintén szláv eredetű, akkor most azt is kiürítik? S ami már egyszer sikerült a koalíció örökös honvédelmi példaképének, Linder Bélának, azt megpróbálják ismét, s még egyszer átjátsszák a várost a szerbeknek? Persze ilyen kemény tárgyalóval örülhetünk, ha a vérszemet kapott Bukarest – igaz hogy a románba a magyarból került, de ezen nem szokás arrafelé fennakadni – egyelőre még nem követel tőlünk névhasználati díjat.

Valamiért a portugálok nem ilyen engedékenyek, ők keményen kiharcolták, hogy Villány egyik legismertebb borát immár ne lehessen Oportónak, vagy Kékoportónak nevezni.

E gondolkodás mód, immár arra is választ ad, hogy miért nem tesz semmit a kormány és földművelési tárca az egyik legcsodálatosabb hungarikumunk, a tokaji bor védelméért. Jellemző módon a sokat hivatkozott 1908-as bortörvény által biztosítottnál háromszor nagyobb területre, mintegy 570 hektárra vonatkozó ajánlatot is visszautasította Pozsony. Nem alaptalanul bízva abban, hogy ennél is többet csikarhat ki a súlytalanság kormányából. /Ha a jelenlegi budapesti vezetés a határokon túli magyarok érdekeire hivatkozik – mint azt tette a két elszakított hegyaljai falu esetében – akkor már biztosak lehetünk abban, hazudnak./ Hiszen sokan tudni vélik az első aszút a középkorban az akkor legfontosabb magyar borvidéken, a Szerémségben készítették, mely csak a török betörések következtében veszítette el jelentőségét. Amihez ettől a koalíciótól tudjuk szintén semmi közünk.

Amúgy lassan ideje lenne, hogy Szepsy, Árvay, Bott és a többiek végre felhagynának deviáns magatartásukkal. S azzal a fanatikus rögeszméjükkel, hogy pontosan nekik, Magyarországon kell „megcsinálniuk” a világ legjobb édes borát, pont Tokaj-hegyalján. Egyrészt ezen nemzetközi összefüggésekben gondolkodni képtelen borászoknak ideje lenne belátniuk, az Ájropuniónak ránk csak, mint piacra és legfeljebb olcsó, de szorgalmas munkaerőt biztosító telephelyre van szüksége. A fenti cél érdekében keményen dolgozó mezőgazdasági kormányzatot, ezért hagyják békén a problémáikkal és lassan készüljenek a bécsi cukrászda nyitásra. Vagy, ha képtelenek a bortól elszakadni, nyissanak külhoni borok behozatalára szakosodott céget.

Végül vegyék már észre azzal, hogy a Zorbán szőlőt vásárolt Sárazsadányban, aláírta a Hegyalja halálos ítéletét. A kormányprogram eddig egyetlen megvalósított célkitűzése, amiről kimondatott, hogy Fidesz közeli annak pusztulnia kell. A velejéig tisztességes Népszava a közelmúltban világosan megírta, csak e birtokvásárlás miatt épültek gátak az orbáni diktatúra idején a Bodrogon. Mennyivel tisztességesebb a Horn és a Medgyessy kormány, amelyiket nem érdekelte a föld és ezért, természetesen szilárd elvi alapon nem is épített és nem is épít árvízvédelmi műveket.

Egy megoldás persze még elképzelhető, a sok felesleges, elavult kacat helyett, a jelenlegi kormányt kellene a hungarikumoknak járó védelemben részesíteni. Hiszen a legutolsó brüsszeli portástól is magát azonnal vigyázzba vágó kormányzat valóban példátlan ritkaság kontinensünkön.