Az 1990-es évek egyik legnagyobb orvosi szenzációja és egyben legnagyobb csalódása a leptin nevezetű hormon felfedezése volt. A Rockefeler Egyetem kutatói olyan mutáns egerekkel dolgoztak, melyek a normális egerek tömegének háromszorosát is elérték. Mint kiderült, a mutánsokat csak a leptin hiánya különböztette meg a normális egyedektől. Mikor a mutánsok leptin injekciókat kaptak, táplálkozási szokásaik drasztikusan megváltoztak és rohamosan fogyni kezdtek. Soha még ilyen meggyőző „előtte – utána” képeket nem látott a világ. Több millió amerikai, aki titkon azonosította magát a szuszogó szőrlabdákkal, úgy érezte, eljött a megváltás, egy tabletta képében, mely helyettesíti az akaraterőt. Az embereken azonban a csodaszer nem működött – illetve természetesen működött, de csak olyan egyének esetében, akik genetikai okokból nem voltak képesek leptint termelni.
A probléma az, hogy az elhízással folalkozó kutatók egy komplex evolúciós folyamat eredményével próbálnak szembeszállni, mely zsírt halmoz fel a nagyon is valószínű éhezés hatásainak kiküszöbölésére. A zsírszövet, amit a tudósok évtizedekig a falánkság és bűntudat bonyolult egyenletének végtermékekeként kezeltek, voltaképp egy szervnek tekinthető, amely folyamatosan kommunikál a test többi részével a véráramon keresztül.
Az üzenetek két kategóriát képvisenek: 1. „Jóllaktam” 2. „Ide azt a dupla hamburgert a szósszal” Dr. Michael Schwartz, a Washingtoni Egyetem kutatója megfogalmazásában „Szép lenne, ha az ember valóban annyit enne, amenyit szeretne, azonban az elfogyasztott mennyiség sajnos attól is függ, hogy mennyi zsír van jelen a szervezetben”.
Továbbra sincs egyszerű és biztos módszer az elhízás kezelésére. Kérdezzünk meg bárkit, aki a témában dolgozik, legyen bár komoly egyetemi professzor vagy ezoterikus kuruzsló, valami olyasmit fog válaszolni, hogy együnk kevesebbet és mozogjuk többet. Ma már azonban jobban értjük magát a problémát. Elképzelhető például, hogy bizonyos emberek azért maradnak kövérek, mert így az egészségüket érő káros hatások minimumra csökkennek.
A zsírsejtek aprócska gyárak, melyek folyamatosan fogadnak be illetve bocsájtanak ki különböző anyagokat, a szervezet energiaszükségleteinek megfelelően. Kevés még egy ilyen létfontosságú rendszer van a testünkben – állítja Dr. Rudolph Leibel a Columbia Egyetemről. Az energiatárolás és menedzsment nem csak a zsírszövetet foglalja magában, hanem az agyat, a gyomrot, a májat, a hasnyálmirigyet és a pajzsmirigyet is. Ez a rendszer azonban több millió évvel azelőtt alakult ki, hogy az első éttermet megnyitották. Mint azt Bruce Spiegelman, a Harvard Medical School munkatársa megjegyezte “az evolúció hajtóereje, hogy ki tud elég táplálékot felvenni a túléléshez. Nem hallottam még olyan fajról, amelyik kóros elhízás miatt halt volna ki.”
Amikor a kalóriafelvétel meghaladja a szükségleteket, a zsírsejtek eredeti méretük hatszorosát is felvehetik, és szaporodni kezdenek, 40 milliárdról akár 100 milliárdra. Súlyvesztés esetén a sejtek összezsugorodnak, de számuk nagyon lassan csökken. Az ebből fakadó problémák ismerősek lehetnek. A zsírszövet, azonos mennyiségű izomszövettel összehasonlítva, hatalmas mennyiségű vért igényel, mellyel kiterjedt hajszálér-rendszer látja el, ez súlyosan terheli a keringést. A túlsúly elkoptatja az izületeket, és csont- és ízületi gyulladást okozhat. A légcső körül felhalmozódott zsír akadályozhatja a légzést, mikor az izmok alvás közben ellazulnak. Végül a felhalmozódott háj a testmozgást is gátolhatja, mikor a tükör előtt állva úgy döntünk, hogy majd akkor megyünk ki futkosni az idióta jogging cuccban, ha teljes napfogyatkozás lesz.
Mindenesetre a leptin felfedezése ráirányítja a figyelmet az elhízás mögött meghúzódó kulcsfontosságú biokémiai folyamatokra. A leptin csak egy abból a féltucat kémiai szignálból, amit a zsírsejtek termelnek, mint például a trombózis ágensek, vérnyomásnövelők, gyulladáscsökkentők és fokozók: csupa erőteljes, egész szervezetre kiható vegyület. Dr. Gokhan Hotamisligil, a Harvard School of Public Health munkatársa összefoglalása szerint „az emberi test olyan, akárcsak a világ maga, aki az energiaforrásokat kézben tartja, az minden mást is irányít.”
Forrás: Newsweek
origo.hu
Menczer Tamás: Minden jel arra mutat, hogy az ukránok és a Tisza Párt között az összekötő Ruszin-Szendi Romulusz
