Nem fukarkodtunk a gólokkal Glasgow-ban

Egymás után két, a világranglistán sokkal magasabban jegyzett ellenfelét is legyőzte idegenben a magyar labdarúgó válogatott. Emlékezetes: júniusban Németország (0-2) volt az áldozat, szerda este pedig Skócia nem tudott ellenállni nemzeti együttesünknek. Ki emlékszik hasonólra? A 3-0-s sikerből Huszti két találattal vette ki részét, a harmadik gól a skót védelemnek köszönhető.

A skót és a magyar labdarúgó válogatott Glasgow-ban barátságos mérkőzésen mérte össze tudását. A találkozó pikantériája, hogy a hazaiak kapitánya a német Berti Vogts, míg a magyaré honfitársa, Lothar Matthäus.

Skócia–Magyarország 0-3 (0-1)
Glasgow, Hampden Park, 20 ezer néző, vezeti: Duhamel (Bombart, Dutheil) – mindhárom francia
Skócia: Marshall – G. Caldwell (Thompson, 46.), Pressley, Webster, Naysmith – Fletcher , Ferguson (Severidian, 71.), Quashie, Holt – Miller (Crawford, 58.), McFadden.
Magyarország: Király – Bodnár, Juhász (Gyepes, 84.), Stark, Tóth A. – Simek, Fehér Cs. (Rósa, D., 64.), Molnár, Huszti (Bodor, 87.) – Gera (Leandro, 77.) – Torghelle (Kovács P., 25.).
Gólszerző: Huszti (45+2. és 53.), Marshall (73.)

Az 5. percben nagy helyzettel nyitottak a skótok, de sok közük nem volt hozzá: Miller lövése megpattant Starkon, és Király hátrasasszézva kipöckölte a labdát a felső sarok elől. Fél percen belül újra a kapusunk volt a helyzet ura, alig láthatta a lövést, ám hárítani tudott.

A 11. percben újra Királynak kellett igazolnia klasszisát: Quashie lőtt szabadrúgást 23 méterről, a lepattanó labda Webster elé került, aki egyből lőtt, a Crystal Palace magyar légiós vetődve fogta a bal sarokba tartó labdát.

A magyar védelem csak nem állt össze: egy jobb oldali szabadrúgás nyomán félmagasan csavarodott a kapu elé a labda, védőink nem tudtak tisztázni, de szerencsére a skót csatárok is ritmust tévesztettek – így a végállomás újra Király.

Az első negyedórában egyáltalán nem volt meggyőző Lothar Matthäus együttese, helyzetig nem jutott, sőt, a felezővonalat is alig-alig lépte át.

A 24. percben aztán végre megtört a jég, Bodnár beadását Gera küldte kapura, pontosabban csak kapu felé, mert a játékszer két méterrel elkerülte a kaput.

Lothar Matthäus nemcsak a játék miatt lehetett feszült a kispadon, hanem azért is, mert Torghelle az első játékrész közepén megsérült. A kapitány a brit stílushoz szokott, és az annak megfelelő termetű, a norvég Viking Stavangerben légióskodó, 198 cm magas Kovács Pétert küldte csereként pályára.

A vörös óriás előtt adódott az első magyar gólhelyzet, Fehér Csaba felívelését a támadó nyugodtan kapura fejelhette volna, de nem találta el a labdát… Pedig nagy lehetőség volt.

A másik oldalon Quashie bombázott 17 méterről a kapu fölé – Királynak nem akadt dolga.

A 38. percben először lőtt kapura a magyar csapat: Simek szánta el magát lövésre 25 méterről, a labdát azonban Marshall magabiztosan fogta. Nemcsak ez a lövés érzékeltette, hanem a játék képe is: a magyar csapat egyre bátrabban, határozottabban játszott, többet kezdeményezett – igaz a skótok tartották enyhe fölényüket.

Az első félidő ráadásának 2. percében Tóth szerzett remekül labdát, megjátszotta a középpályán Gerát, aki szöktette Kovácsot. A támadó védője mellett befordult a kapu elé, majd Webster buktatta. A jogos tizenegyest Huszti a bal alsó sarokba bombázta (0-1).

A második játékrészben sokkal magabiztosabban lépett pályára a magyar válogatott, és a skót játékosokon is érezni lehetett, hogy már komolyan veszik az ellenfelet. Többet koncentráltak a védekezésre, és óvatosabban rohamizták Király kapuját, és szorosabbra vették az emberfogát.

A magyar válogatottnak ekkor már „volt súlya”.

Az 53. percben Huszti vezetgette a labdát, majd amikor 25 méterre megközelítette a skót kaput, óriási lökettel lepte meg Marshallt, aki már csak azt nyugtázhatta, hogy a labda a jobb oldali kapufáról a hálóba vágódik (0-2).

Ugyan az 56. percben Juhász önfeláldozó vetődése kellett ahhoz, hogy ne szépítsenek a skótok, ám ez a szituáció nem érzékeltette a mérkőzés erőviszonyait. A magyar csapat ekkor óvatosan, de cseppet sem körülményesen játszott, s óvatlan pillanatokban tudta meglepni a hazaiakat. Mint a 62. percben, amikoris Gera a tizenhatoson belül jobbal felpörgette magának a labdát, majd szintén jobbal, háttal a kapunak lőtt, Marshall szögletre hárított.

A 73. percben az üresen hagyott Simek vágtathatott el a jobb oldalon, remek beadása nyomán azonban Pressley a szintén menteni igyekvő Marshallt lőtte hátba, akiről a labda a hálóba csorgott (0-3)!

A skótok válaszoltak volna, de Fletcher lövését Király szögletre paskolta. A 83. percben nagy helyzetben hibázott Crawford: szabadon lőhetett 10 méterről, de a labda fölé szállt.

A magyar csapat mintegy fél órányi megilletődöttség után percről-percre jobban játszott, s ha a félidő végére nem is játszott fölényben, de előnnyel vonulhatott pihenőre – megérdemelten. A második félidőben a hazaiak – jó ezt leírni – mindent megettek a tisztességes eredmény elérése érdekében, de tudásukból szerda este csak ennyire futotta.

Egy csapat úgy játszik, ahogy ellenfele engedi – citálhatnánk az elcsépelt mondást, ami Glasgowban teljes mértékben érvényes a szerény képességű skót válogatottra. Matthäus csapata ugyanis 90 percen át koncentráltan, fegyelmezetten futballozott, s egyáltalán nem tűnt fel, hogy négy – meghatározónak szánt – játékos hiányzott a keretből.

Miután barátságos találkozóról van szó, messzemenő következtetést nem szabad levonni – az igazi értékmérő ugyanis a világbajnoki kvalifikáció lesz.

A gratuláció azonban kijár a válogatott minden tagjának.

Ne feledjuk: szeptember 4.: Horvátország–Magyarország...