Az aranycsapat legendás csatára éppen hetvenöt esztendeje, 1929. szeptember 21-én született Ferencvárosban, egészen közel az FTC pályához. Mivel az édesapja óriási Fradi szurkoló volt, nem is volt kérdés, hogy melyik klubot válassza a tehetségével már ifjú korában is kimagasló csatár.
Még nem volt 17 éves, amikor bemutatkozott az FTC nagy csapatában (FTC–Kispest 4-1). A szurkolók hamar megkedvelték Kockát – ez volt ugyanis a beceneve, amelyet még az ifiben kapott. A hátsó Fradi pályán volt egy edzőfal, amelyre számozott kockákat festettek. Az edző megmondta, hogy hányas számú kockába várja a fejeseket, Kocsis pedig betalált. Így lett a beceneve Kocka.
A Ferencváros színeiben csaknem annyi gólt szerzett, ahány meccset játszott: 117 mérkőzés, 115 gól. Kiugró teljesítményei is voltak, például a győrieknek rúgott, illetve fejelt öt gól, de a Ferencvárosban elért hét (!) mesterhármas is hozzájárult ahhoz, hogy már „tizenévesen” bekerüljön a válogatottba. 1949-ben bajnoki címet szerzett csapatunkkal, 1950-ben viszont elbúcsúzott az Üllői úti publikumtól – nem önként… – és a Honvédba igazolt. Így nem a Ferencvárosból, hanem a Honvédból lett 1952-ben olimpiai bajnok, majd két évvel később világbajnoki ezüstérmes, illetve a Vb gólkirálya.
A háromszoros magyar gólkirály (1951: 30 gól, 1952: 36 gól, 1954: 33 gól) 1956 után külföldön folytatta pályafutását. Előbb a svájci Young Fellows, majd 1958 tavaszán a Barcelona játékosa lett. A katalánokkal kétszer spanyol bajnokságot, illetve kupát nyert, valamint tagja volt a VVK-győztes, és a BEK-döntős gárdának is.
1965-ben, 36 évesen vonult vissza. Bár több csapat is szívesen látta volna a soraiban, az „Aranyfejű”, minden ajánlatot visszautasított.
Kocsis Sándor 1979. július 22-én – máig tisztázatlan körülmények közt – hunyt el. (ftc.hu)
origo.hu
Ezekről a törvényekről döntött az Országgyűlés
