Anthony Bourdain, az élők sorából tragikusan korán eltávozott kiváló séf és több kulináris bestseller szerzője kifakadt egy alkalommal azok ellen, akik ahelyett, hogy a baráti együttlétre összpontosítva kedélyesen sörözgetnének, kis mennyiségeket isznak extravagáns sörökből és elemzik őket. Mint mondta, ő is értékeli a jó sört, a kraft söröket is, de nem kíván beszélni róluk, nem kívánja analizálni őket.
A jelenség, miszerint sörrajongók körbeülnek egy asztalt, nyomják a telefonjukon a RateBeer vagy az Untappd applikációt, netán olvasnak az épp kóstolt sörről egy elemzést, nagyon is létező. Hogy ki miként viszonyul ehhez, az más kérdés.
Ha a felfedezési vágy odáig visz bennünket, hogy képtelen vagyunk beülni egy korsó korrekt, élvezhető, de semmi különlegeset nem hordozó sörre valahová s csak az újat keressük állandóan, biztosan elvesztünk valamit, leginkább a könnyed, fesztelen baráti sörözés életérzését.
Viszont, ha odafigyelés nélkül mindig csak multilőrét vedelünk, az olyan, mintha kizárólag tucat-étkezdékben ennénk vastagon berántott, tulajdonképpeni alapanyagot csak nyomokban tartalmazó főzeléket nagyipari virslivel, vagy a „Made in EU” feliratú pille palackos, ellenőrizhetetlen eredetű bor fogyasztására szorítanánk a borozást. Mint majd’ mindenben ebben is érdemes az arisztotelészi aranyközéputat keresni.
Sör és bor között magyar konzervatív szempontból van alá-fölé rendeltségi viszony. Akkor is, ha a sör velünk volt már a honfoglalás előtt. S akkor is, ha igaz, hogy ősibb itala az emberiségnek, s még akkor is, ha a söröknek is volt az emberiség kultúrtörténetében némi szakrális funkciója.
Mi magyarok a borhoz kötődünk kulturálisan ezer szállal, s ez a kultúrkörünknek, a keresztény civilizációnak a szakrális itala.
Ami nem jelenti azt, hogy borrajongók ne találhatnának izgalmat, élményt a sörök élvezetében. Mindkét italból érdemes a minőségre fókuszálni, s odafigyeléssel inni azokat, érdemes időnként elemezni ezeket, organoleptikusan, technológiai szempontból és/vagy történeti dimenzióban, érdemes megismerni ezeknek az italoknak minden arcát.
Ahogy a bor lehet megszámlálhatatlan módon katartikus, a mikroklíma, a talaj adottságok, a szőlőfajták és az alkalmazott technológia függvényében, úgy
a sör is egy csodálatos, színes világ, ahol a komlóval, malátával, technológiai elemekkel és nem utolsósorban mindenféle különleges adalékanyaggal (zöldség, gyümölcs, fűszer) játszva a variációs lehetőségek száma szinte végtelen.
A sörök univerzumának felfedezésében nemcsak sör- és étteremkalauzok, illetve a könyvtárnyi szakirodalom lehet a segítségünkre, hanem az említett két telefonos alkalmazás, a RateBeer és az Untappd is. Főleg az utóbbi, amit mondhatni tökélyre fejlesztettek. (Van hasonló a borra szabva, a Vivino, de azt sajnos messze nem sikerült olyan tartalmassá és sokoldalúvá tenni.) Ha nekiindulunk egy számunkra sör-szempontból ismeretlen várost feltérképezni, az Untappd felbecsülhetetlen segítséget nyújt. Láthatjuk, hogy ismerőseink hol kóstoltak és mit, hogy miként értékelték a szóban forgó nedűket, szinte minden sörnek a leírását megtalálhatjuk benne s nem utolsósorban a legfontosabb minőségi sörlelőhelyekre is rákereshetünk.
Erre szolgált a felfedező funkció, mely térképen tünteti fel a sörbárokat, a kimagasló sörkínálattal rendelkező éttermeket, gasztro-pubokat, szaküzleteket és főzdéket, s persze a helybeni sörkiméréssel foglalkozó mikrofőzdéket, a brew pubokat. Egy-egy piros pöttyöt kiválasztva azt is láthatjuk, hogy ki mit kóstolt az adott helyen, így képet alkothatunk magunknak a sörkínálat színvonaláról.
A térkép sárgával jelöli azokat a helyeket, melyeknek sörkínálatát (árakkal együtt) ebből az applikációból is nyomon tudjuk követni, sőt, zseniális képessége ennek az app-nek, hogy azt is látjuk, hogy mit kóstoltunk már. Egy pici zöld pipa jelenik meg az adott sör rövid leírásának jobb felső sarkában, így már elindulás előtt tudhatjuk, hogy valahol hány új sör megkóstolására van lehetőségünk. Kóstolgatás közben nem kell az adott söröket keresgélni, ami olykor nem is egyszerű feladat, hanem elég rákattintani a kiválasztottra.
Sajnos szűkebb pátriámban, Aradon és Temesváron egyetlen ilyen, sárga-pöttyös hely sincs, Aradhoz a legközelebb eső, kínálatát Untappden is köztevő sörbár, a Plebs Craft and Crust Szegeden található. Budapesten húsz egységet sikerült összeszámolni, ezeket egyébként végig is jártam az elmúlt években.
Apróság, de nagy örömöt tud okozni, hogy míg a Tripadviroson kizárólag a megszálló állam nyelvén szerepelnek ősi magyar városok nevei, addig a Untappden, ha beírjuk, hogy Nyitra, Kassa, Kolozsvár, Újvidék, vagy akár azt, hogy Nándorfehérvár (!), akkor ráközelíthetünk a beugró városra és megnézhetjük, hogy hol mit ihatunk igaz, sárga-pöttyű sörbár az említett nagyvárosok közül csak a legutóbbiban van. Meg persze Pozsonyban, ahol nyolcat találtunk, ezek felét le is jártuk a múlt héten.
Legyen szó ezek közül két kultikus helyről, melyek azonos tulajdonban vannak, az egyik a Bratislavka (Ventur utca 265/9, telefonszám: +421 903 454 108), a másik a Zil Verne (Hosszú utca – jelenlegi szlovák nevén Panska - 245/13, telefonszám: +421 903 454 108).
Mindkettő a történelmi központban található, mindkét helyen rendelhető sörkóstoló, előbbiben nyolc tétel decis mennyiségben 10,9, tízes pedig 12,9, utóbbiban a nyolcas kóstoló 15, a tizenkettes 22 euróba kerül. Budapesti sörbárokban szocializálódva, beleértve a fővárosi cseh sörözőket is, a sörök több, mint fele ismeretlennek bizonyult, legfeljebb a főzdék egy részéről hallottunk már (Zichovec, Sibeeria, Mazak, Matuska). A Bratislavka-ban 12, a Zil Verne-ben 20 csappal dolgoznak.
A sörkorcsolya-felhozatal szerény mindkét helyen, de nem is enni megy oda a vendégkör zöme, hanem sörözni. Mindkét helyen a szélesebb merítésű kóstolóra neveztünk be, még látványra is gyönyörű 10-12 egymás mellett felsorakoztatott, különböző színű sör.
Legyen szó a különbségekről is. A Bratislavka egy konvencionális bár, polgári dekorációval, melyben a város ikonikus épületei mellett a „Pozsony”, valamint a „Mária Terézia” felirat is megtalálható magyarul, utóbbi stílusosan, gótikus betűkkel írva.
A Verne Gyulának dedikált bár underground hangulatú, kicsit romkomcsás, összematricázott, a legendás író regényeire utaló tapétával díszített hely, ahol nem csinálnak abból problémát, hogy nem zárható a mosdó s hogy le van törve a wc tető, minket sem fog megakadályozni ez az apróság abban, hogy máskor is betérjünk ide. Lesz mit kóstolni, ugyanis rendszeresen frissítik a kínálatukat.
A Bratislavka-ban a borkínálat sokkal igényesebb, olyan kiváló felvidéki magyar borászatok nedűit is tartják, mint a Geönczeöl és a Kasnyik pince. Kínálnak borkóstolót is, hasonló áron, persze kevesebb borral. A kiszolgálás a Zil Verne-ben személytelen, a Bratislavkaban viszont lelkes, kedves, szívélyes.
Annyi biztos, hogy mindkettő kiemelt célpontja lehet minden újat kereső sörrajongónak, mi is vissza fogunk még térni hozzájuk.
Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila
