Buldózerrel és puszta kézzel

A rossz emlékű Ceausescu-diktatúra falurombolási akciói nem teljesedhettek ki, mivel a kondukátort 1989 decemberében a rendszerváltó erők kivégezték. Ami Gánást, e kis Szatmár megyei települést illeti, rosszabbul járt, mint a rombolást éppen elkerült falvak, mert lakóit már a hetvenes évek elejétől felszólították gazdaságaik felszámolására és házaik lebontására.

Uzoni Ábel
2004. 09. 23. 4:02
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A meglepően jó állapotú szatmári főútról lekanyarodva több emberöltőt zuhanunk vissza az időben. A lerombolt faluba, Gánásra vezető úton még a frissen patkolt lovak is elakadnának. Hosszú zötykölődés után érünk a településre, amely ma legfeljebb tanyának illik be, ám a rombolók kegyéből ittfelejtett templom arról tanúskodik, hogy erre egykor virágzó település állhatott.

A Ceausescu által felszámolt magyar falvak történetét még nem írta meg senki, Erdély útjain járva nem is tudhatjuk, hogy esetleg egy ilyen fantomtelepülés mellett haladunk el. Szomorú véget ért meg a Segesvár környéki Sárpatak is, ahol az egykori három templomú falut ma csak huszonöten lakják. Mint ahogy első pillantásra az Erdőszentgyörgy melletti tóra sincs kiírva, hogy a mélyén fekszik Bözödújfalu. Itt a parton már van legalább emléktábla erről.

Gánás főutcája most gazos földút. Szeptember elején csak a házak hiányoznak a templom mellől, Kisboldogasszony napján mindenki eljött emlékezni. Itt nincs kinél összegyűlni, egyedül az isten háza előtti tér maradt. Meg egy új építésű, befejezetlen ház. Azé, akiben annyira erős volt a visszatérés vágya, hogy újrakezdést remélt a puszta közepén. Volt, aki akáccal ültette be telkét, hogy a kiirthatatlan tüskés növény mindörökre emlékeztessen a szülőhelyre. Az emberek a búcsús szentmisére készülődnek. Hamar elterjed a hír, hogy a szertartást Tempfli József nagyváradi püspök is megtiszteli jelenlétével, és itt lesz Matos Ferenc, a templom építője is, aki a hatvanas években maga festette a mennyezetet, és rendíthetetlenül hisz a falu feltámadásában. Beszédében az áldozat, a törődés és a ragaszkodás hatalmáról szól. Téglánként szedte össze templomát. Mire összeszedte, eltűntek a házak.

A település mindössze nyolcvan évet élt meg. 1900-ban sváb telepesek vásároltak földet erre. Az ötvenes években már huszonkét ház állt itt. A távozásra felszólító első levél a hetvenes években érkezett, benne az ultimátum, hogy egy éven belül fel kell számolni mindent. Aztán jöttek a szekuritáte és a megyei párttitkárok zaklató látogatásai. Nicolae Ceausescunak Morus Tamás utópista gondolkodót képzelőerejét megszégyenítő „rendezési tervei” között előkelő helyen szerepeltek a kicsi, régióközponttól messzebb eső erdélyi falvak, ahova sehogy se akart elérni a villamosítás. A faluról a városba zsúfolt földművesek jobb híján Bukarest és egyéb nagyvárosok belterületén legeltették állataikat. A lakosság megfigyelése érdekében több nyelven beszélő háztömbbizalmiak tevékenykedtek a sebtében felhúzott betonházakban.

Gánás belterülete akadályt jelentett az amúgy már termelőszövetkezeti tulajdonú földek útjában. A szomszédos Krasznamihályfavát és Újnémetet már épp nem érte utól végzete, bár a buldózerek már készen álltak. Aki gyengébben bírta a mindennapos stresszt, az hamar elköltözött. Aki legtovább maradt, az épp akkor végzett házának bontásával, amikor a kondukátort azon a forró karácsonyon kivégezték. Azóta mindenki máshol talált otthonra. Az ünnepre Tasnádról, Nagykárolyból, Nagyváradról, Szatmárnémetiből érkeznek vissza a falu szülöttei, leszármazottaik között azonban már anyaországi is akad. De van valaki, akit konoksága mindvégig visszatartott. Báró Tyukodi Béla ma is igazi gánási. Egyszemélyben alkotja a falu lakosságát. Bortermesztésből él, postája nem érkezik, és megesik, hogy hetekig nem beszél élő emberrel. Érthető, hogy számára nagy nap a püspök látogatása.

A templomkert bukolikus nyugalmat őriz, kertjében kiszáradt fa és olyan sűrű bokor fogadja a látogatót, hogy alig lehet a bejárathoz férkőzni. A feszület is alig látszik. Mintha a természet is rejtené a világ elől épített környezetet. Minthogy a házak már föld alá süllyedtek, köröskörül napraforgómező. Egy útszéli kőkereszt még nem, de egy templom a pusztában már elég ahhoz, hogy Gánás búcsújáróhellyé változzon. Ma már sok olyan ember is eljár ide, akik nem voltak érintettek a kitelepítésben.

Jegyezzük meg: a falurombolás ma is tart Erdélyben. Verespatakon hatalmas pénzek bírják rá a lakosokat a szülőföld elhagyására. Jó pénzért még őseiket is exhumáltatja az aranyra éhes nemzetközi cég. Falu-és múltrombolás, gyökértelenítés, immár más módszerekkel, pedig az exkavátorokat már nem az ideológia hajtja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.