Az elmúlt három évben jogerősen befejezett 130 felszámolási eljárásban a bejelentett négymilliárd forintot meghaladó hitelezői igény mindössze 0,08 százalékát fizették ki csupán az adósok. Ez Csőke Andreának, a Fővárosi Bíróság bírájának – úgymond – magánstatisztikája az általa vitt ügyekről – írja a Világgazdaság.
Ha hozzáteszszük, hogy csak a fővárosi igazságszolgáltató fórum mintegy 20 felszámolási bírájának hasonló számú eljárásaiban sem jobb a hitelezők kielégítésének aránya, úgy elképesztő vagyoneltűnést és a felszámolások feleslegességét is konstatálhatjuk. Nem véletlen tehát, hogy az új fizetésképtelenségi törvény előkészítésében közreműködő bírónő különösen szorgalmazza a hitelezővédelmet elősegítő szabályozást.
A leendő törvény kétségkívül sok jogosultságot adna a hitelezőknek, ők döntenének a cég sorsáról. Nemcsak a megegyezés múlik rajtuk, hanem a reorganizáció és a felszámolás is. Megválaszthatják a felszámolót, így ellenőrizhetik az eljárás költségeit.
Különös jelentősége lesz tehát a hitelezői gyűlésnek, illetve szavazásnak, tekintettel arra is, hogy érdekeik korántsem egységesek. A nagyhitelezők, köztük elsősorban a zálogjogosult bankok, nem feltétlenül akarnak egyforma megoldást például a néhány százezer forintos követelésű beszállítókkal – fejtette ki Csőke Andrea.
A jelenleg hatályos csődtörvény szerint, ha valakinek a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően egy évvel már élt a zálogjoga, a felszámolás során az eladási árbevétel – költségekkel csökkentett – ötven százalékát mindenképpen megkapja. Félő, hogy e szabály fenntartása esetén a nagy zálogjogosultak nemigen voksolnak majd a reorganizációra, jóllehet az lenne a törvény egyik célja.
Ugyan miért is kockáztatnának, amikor a felszámolásban a zálogtárgy révén ők biztosan hozzájutnak követelésükhöz vagy annak meghatározott részéhez. Velük szemben a kishitelezők érdeke lehet a cég újraműködtetése, ami a csődbe jutott munkahely dolgozóinak reménye is. Az államnak szintén érdekében állhat a vállalkozás működésének helyreállítása, gazdaságossá tétele, hiszen a sikeres reorganizációval nem kell fizetnie a munkanélküli segélyt, és megmarad a cég adófizetőként is.
Folyik a vita, hogy miképpen alakítható ki a hitelezői érdekek megfelelő egyensúlya. Olyan megoldást kell találni, hogy a zálogjogosultnak ne vegyük el jogait, de ne is adjunk számára túlsúlyt a döntésben – mondta a bírónő. Példaként említette a tíz évig készült német csődtörvényt, ami olyan nagy jogokat adott a zálogjogosultaknak, hogy néhány év után meg kellett változtatni a szabályokat. Nálunk egyfajta megoldás lenne, ha a zálogjogosultaknak biztosan kifizetendő ötven százalék nem kerülne be az új törvénybe, hiszen ezt a „veszteségüket” a tervezet egyéb részeiben megjelenő új ellenőrzési és döntési jogaik kiegyenlítenék. Mások, köztük a bankok képviselői – érthetően, hiszen érdekük – ragaszkodnának a mostani szabály továbbviteléhez.
Teljes az egyetértés viszont abban, hogy egyszerűsíteni kell a hitelezők kielégítési sorrendjét. Ez ugyanis a sok módosítás miatt szinte kiismerhetetlenné vált mára. A tervek szerint az első helyen változatlanul az eljárás költségei állnak, azt követik a biztosított, aztán a nem biztosított követelések, végül pedig a késedelmi kamatok.
A Ptk. megújítására is figyelemmel, még kérdéses, hogy – a zálogjog mellett – mi tekinthető majd biztosítéknak. Olyan új, Európában már bevált intézmények is bekerülhetnek, mint például a biztosítéki engedményezés. A szakemberek úgy vélik: a nem biztosítottak körében nem szabad senkinek sem előnyt adni, mert akkor mindenki kedvezőbb pozícióra törekedne a sorban.
A törvény koncepciója az őszszel kerül a kormány elé.
Forrás: Világgazdaság
origo.hu
Ezek az árulkodó jelek mutatják, hogy Magyar Pétert nagyon érzékeny pontján érinti a bennfentes kereskedés ügye
