Franciaként a Hezbollah tévéjében

Nehéz jó riportot készíteni az iszlám világról – ezt Tornóczky Anita bizonyította legutóbb az MTV-n. A Le Monde úgy igyekszik átfogóbb képet adni a muzulmán nők életéről, hogy egy francia származású, Libanonban élő tévébemondót mutat be, aki a híradóban először mindig az izraeli támadásokról számol be.

Le Monde

Francia műsorvezető a Hezbollah libanoni tévécsatornáján – a Le Monde Eline Briant rendhagyó karrierjéről ír. A 21 éves francia lány édesapja breton, édesanyja német származású, mindketten ateisták. Eline, lyoni egyetemistaként, két évvel ezelőtt muzulmán hitre tért, libanoni férjet választott, és Bejrútba költöztek. Jelenleg a libanoni síita párt Al-Manar nevű tévécsatornáján vezeti a híradó műsorát franciául.

Az Al-Manart jelenleg a libanoniak közel húsz százaléka nézi, és az adó nézettsége folyamatosan nő az arab világban. Tavaly ősszel a CSA (a francia ORTT) „tolerálhatatlannak” minősítette, és felfüggesztette a csatorna franciaországi sugárzási engedélyét egy, a ramadán idején vetített, szíriaiak által gyártott sorozat antiszemitizmusa miatt. Idén augusztus végén az adó vezetői elismerték a – szerintük tévedésből adásba került – sorozat „elfogadhatatlan voltát”, a CSA pedig a közeljövőben dönt arról, hogy engedélyezik-e a csatorna programjának további franciaországi sugárzását.

Az Al-Manar-on 2002 októbere óta készül francia nyelvű adás, ebben a szekcióban dolgozik Eline is. A fiatal lány gyermekkora óta érdeklődött a vallások iránt, 11 évesen hittanra szeretett volna járni, de szülei lebeszélték róla, később a buddhizmus vonzotta, végül a gimnázium alatt – egy marokkói barátnője hatására – ismerkedett meg az iszlámmal.

„A Bibliától nem kaptam személyes tanácsokat arra, hogyan váljak jobbá. A Koránban viszont te vagy benne, a világ és a társadalom” – magyarázza muzulmán hitre térésének okait. Környezetével nem volt könnyű elfogadtatni választását, barátai elfordultak tőle, szülei nem értették, miért választ egy nőket elnyomó vallást és kultúrát.

Miután férjével Bejrútba költöztek, jelentkezett a Hezbollah tévécsatornájának pályázatára, ahol – nem utolsósorban francia nemzetiségének köszönhetően – rögtön alkalmazták. „Nem a politika miatt kezdtem el az Al-Manarnál dolgozni.

Meg akartam mutatni a szüleimnek, hogy egy muzulmán nő is vállalhat felelősséget, dolgozhat, és nem egy alávetett, elnyomott lény” – meséli Eline. Másrészt „küldetésről” beszél: ő, franciaként, „üzeneteket közvetíthet” Franciaország felé az Al-Manaron keresztül; ugyanis Eline szerint a francia média teljes mértékben Izrael-párti: „A híradók első helyen számolnak be a palesztin támadásokról, viszont az izraeliek által elkövetett merényletek csak a híradók végén szerepelnek.” Majd a Le Monde tudósítója szerint kissé zavaros magyarázattal áll elő a síitákról, a Hezbollahról, „az ellenállás pártjáról”, amely Libanon Izrael által megszállt földjeit követeli vissza.

A fejkendőt szabad akaratukból viselik a nők, akik a muzulmán vallásban egyébként is igen magas helyet foglalnak el, csak el kell olvasni a Koránt, és nem szabad megelégedni kiragadott részletekkel, folytatja fejtegetését a fiatal francia lány.

Éjfélkor Eline megjelenik a képernyőn, zöld fejkendőben, szürke blúzban, kezdődik a híradó: Izraeli támadás Palesztinában, az izraeli védelmi miniszter nyilatkozata, riport Ciszjordániából, Bagdadban „két iraki mártíromságot szenvedett”, rövid darfúri helyzetkép, riport a kínai áradásokról, végül egy tudósítás Kolumbiából az Amerika-ellenes gerillákról. „Köszönjük, hogy velünk tartottak. Szálem alejkum!”

Még egy utolsó mosoly, egy fiatal lányé, aki olyan kalandba keveredett, amelynek valószínűleg nem látja minden kockázatát – zárja tudósítását a Le Monde-ban José-Alain Fralon.