Kisvonattal az iskolába

A nyírvidéki hazánk legnagyobb forgalmú kisvasútja. 66 kilométeres vonalán, évente mintegy félmillió utast szállít, akik iskolába, munkába, piacra utaznak a hatvanas évek hangulatát idéző szerelvényeken. A különbség csak az, hogy eme járművek akkor még üzembiztosak és jó állapotúak is voltak.

Jakóts Ádám
2004. 09. 04. 12:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Nyíregyházavidéki Kisvasút építésének gondolata már az 1880-as években felmerült, de első vonala csak 1905-ben nyílt meg Nyíregyháza – Dombrád között. Ezt követte a 15 kilométeres balsai szárny, melyet 1911-ben adtak át a forgalomnak. A kisvasút feladata kezdetektől fogva a mezőgazdasági termények, fa és építőanyag fuvarozása és a személyszállítás volt. A Sóstógyógyfürdőig hajdanán Nyíregyháza belvárosán át vezető szakaszt villamosították, hogy a Tisza felé tartó gőzvontatású vonatok mellett városi villamosok is közlekedhessenek rajta.



A vasút forgalma 1913-14-ig folyamatosan növekedett, ám a háború elvesztése okán ez érezhetően visszaesett. Jelentős fellendülést hozott 1930-ban a balsai közúti-vasúti Tisza-híd átadása, ami összeköttetést jelentett a Bodrogközi Gazdasági Vasút hálózatával. Az így létrejött, 180 kilométert meghaladó vonalakon gyorsmotorkocsik közlekedtek, közvetlen járattal Nyíregyháza és Sátoraljaújhely között. Itt érték el a magyar kisvasutak mai napig fennálló sebességrekordját is. A Szabolcs, Zemplén és Tisza nevű motorkocsik menetrend szerint 60 km/h-s sebességgel közlekedtek, melyre azóta sem akadt példa. A második világháború azonban itt is „éreztette hatását”. A járműveket Németországba menekítették, ahonnan csak több évi kalandozás után tértek vissza, illetve a visszavonuló csapatok valamennyi hidat és átereszt felrobbantottak, így megsemmisült az alig 14 éves balsai híd is, melyet azóta sem építettek újjá. A megmaradt két hídfő és ártéri nyílás még ma is emlékeztet a háború okozta veszteségekre. 1945 után hasonló menetrend következett itt is, mint az ország többi kisvasútján: újjáépítés, államosítás. A két kisvasutat összekötő hidat ekkortól fogva egy komp pótolta, mely 1980-ig, a jobb parti hálózat felszámolásáig szállította az átszálló utasokat.



Az ötvenes-hatvanas években jelentős fejlesztések történtek a vonalon. Felújították, korszerűsítették a vasúti pályát, új járműveket szereztek be, melyek a mai járműparkot is képezik. A belvárosi szakasz 1969-ben szűnt meg, a kisvonat azóta elkerüli azt. Nyíregyházán azonban nem felejtették el az egykori – egyetlen MÁV kezelésű – villamost. A helyiek nosztalgiával emlékeznek a kicsiny járművekre, így a lelkes lokálpatrióták és vasútbarátok körében komoly a törekvés valamilyen formában történő újjáélesztésére. Ennek keretében tavaly a Hősök terén, a régi nyomvonalon kiállították az egyik megmaradt kocsit, de sokféle elképzelés körvonalazódik egy működőképes nosztalgiajármű üzembe helyezése körül is. Sóstógyógyfürdő fejlődése – az élményfürdő és a szállodaként újjászülető sóstói állomásépület – külön lendületet is ad eme elképzeléseknek, melyek között gőzmozdony beszerzése és nosztalgiavonatok közlekedtetése is szerepel. A kisvasút fő feladata manapság a hivatásforgalom kielégítése, de a turizmus részéről sem érdektelen e környék. A dombrádi és balsai Tisza-partra igyekvő turisták kedvéért pár éve két nyitott kocsit építettek, melyek a nyári idényben közlekednek.



A felújított szép állomások és elképzelések árnyékában azonban súlyos mindennapi gondokkal küzd a kisvasút. Járművei siralmas állapotban vannak, a hatvanas évek technikáját képviselő mozdonyok és kocsik üzemkészsége minimális, így mindennapos eseménynek számítanak a késések és vonatkimaradások, illetve sokszor azért kell pótlóbuszra szállniuk az utasoknak, mert a 7-ből nincs elegendő – mindössze 3 db – üzemképes mozdony a vonalon. A jövő nem sok jót ígér. Sajnos a MÁV – még nagyvasúti mellékvonalainál is inkább –mostohagyermekeként kezeli a kisvasutat, így felújításra és karbantartásra igen kevés pénz jut. Új járművek beszerzése, vagy legalább a meglevők alapos felújítása így szinte csak álomnak tűnik, holott a több falut, kisebb várost Nyíregyházához kötő kisvasút nélkülözhetetlen közlekedési eszköz az ott élők számára. Gyors és hatékony segítség nélkül az „egyik napról a másikra élő” kisvasút sorsa igencsak kétséges.



A Kisvasút Napját hagyományosan minden év szeptemberének második szombatján, így idén 11-én rendezik meg. A program eddig még sosem okozott csalódást. Minden évre jutott egy-egy felújított állomásépület, kisvasúti kiállítás átadása, melyek szép példái a helyi önkormányzatok és a vasút együttműködésének. A lelkes szervezők pogácsával, ízletes borokkal és pálinkával várják a vendégeket, de mazsorettek, vagy néptáncosok fellépése is gyakran részei a programnak. Idén a fő attrakció az új sóstói állomás átadása lesz, ami után megtekinthető a múzeumfalu, de lesz fotókiállítás és Baross-emléktábla avatás is. A részletes program megtekinthető Hajtó Bálint oldalán:

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.