Korlátozott sajtószabadság?

Prominens személyekről csak abban az esetben szabad tudósítani, ha hivatalos tevékenységüket végzik. A bíróság megköti az újságírók kezét? – A Bundestagban képviselt pártok elfelejtették a demokrácia egyik alapszabályát. Miért törhettek előre a német választásokon a radikális pártok?

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazin A bírálat nem engedélyezett címmel fejezi ki aggodalmait a tekintetben, hogy a sajtószabadságra nézve milyen következményekkel járhat az emberi jogok európai bíróságának az úgy nevezett Caroline-ügyben júniusban hozott ítélete. A volt monacói hercegnő keresetének helyt adva a bírák az indoklásban kifejtették, prominens személyekről csak abban az esetben szabad tudósítani, ha hivatalos tevékenységüket végzik. A bírósági ítélet megköti az újságírók kezét, még ha a szövetségi kormány nem is kívánja ezt elismerni.

Elméletben a sajtószabadság tiszta ügynek látszik. A gyakorlatban immár az ügyvédeké és bíráké, politikusoké és reklám- szakembereké. Értelmezési árucikké értékelődött le, amelyen mindenkinek szabad huzakodnia. A bírák számára bonyolult mérlegelés kérdése, számos jogásznak kiváló üzlet.

A lap három példán keresztül mutatja be a bírói döntés fonákságait.

A múlt kedden például a berlini Hertin ügyvédi munkaközösség a gyakorlatban meg kívánta tiltani a Spiegel szerkesztőségének, hogy az általuk képviselt személlyel foglalkozzanak. Sőt, magából a nyelvtanilag kibogozhatatlan faxból sem idézhetne a lap, hiszen azt jogi érdekeik képviselte okán küldték el a magazinnak és nem publikálási szándékkal.

Hertinék Klaus Uwe Benneternek, az SPD jelenlegi főtitkárának az érdekeit képviselik. Az SPD politikus korábban a berlini önkormányzat képviselőjeként tagja volt az De Witt Oppler ügyvédi irodának, amelyik feltűnően sok állami megbízást kapott. Itt már érdemes megkérdezni, hogy a magánüzletekkel talán összekapcsolódtak-e a közhivatali tevékenységek?
A megállapodásnak megfelelően péntek délelőtt a szerkesztőség elfaxolta Benneternek a kérdéseket. A főtitkár esti válaszában közölte, hogy nem járul hozzá a magán- és ügyvédi ügyeiről szóló tudósításhoz, és nem kíván válaszolni a feltett kérdésekre. Benneter arra hivatkozik, hogy jogászi tevékenysége a magánszférájához tartozik.

Szintén a múlt heti számban foglalkozott a lap a kétes karriert befutó Ludwig-Holger Pfahllal, a honvédelmi minisztérium egykori államtitkárával. Az írást a Párizsban letartóztatott egykori politikus fényképével illusztráltak. Postafordultával jelentkezett Pfahl ügyvédje, aki 5000 euró fájdalomdíjat követelt a fénykép leközléséért a szokásos adók és járulékok megfizetésén túl.

Hogy a sajtószabadság szép új világa miként fog kinézni – hiszen a szövetségi kormány szeptember 1-i ülésén nem kívánt élni az ellentmondás jogával – a múlt csütörtökön mindenki megtapasztalhatta. A Terres des Hommes segélyszervezet tervezett egy sajtótájékoztatót, melyben szeretett volna rámutatni, a kancellár és neje által örökbefogadott orosz kislány ügyében előfordult szabálytalanságokra. Egy nappal a kitűzött időpont előtt a szervezőknek a hamburgi bíróságtól ideiglenes határozatot kézbesítettek. Eszerint a kislány keresztnevén, életkorán és származási országán kívül minden információ terjesztéséért 250 000 eurós büntetést, és legalább kétéves börtönt kockáztatnak a Terres des Hommes munkatársai.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)

A baloldali napilapban az ismert göttingeni politológus Franz Walter A reformerek egységfrontja című írásában keresi a magyarázatot a radikális pártok szászországi és brandenburgi sikerére.

Walter úgy véli, aki a jóléti állam leépítését elutasítja, az a Bundestagban és a politikai elitben immár nem talál támogatóra, ezért adják az emberek a rendszeren kívül álló pártoknak voksukat. A Bundestagban képviselt pártok elfelejtették a demokrácia egyik alapszabályát, az ellentmondás lehetőségét. „A németek több mint fele – mint az a számtalan közvélemény-kutatásból tapasztalható – fenntartásokkal viseltetik a szociális ellátórendszerek egy tisztán piacorientált és haszonelvű átalakításával szemben. Ez a tartózkodás származhat konzervatív alapokból, lehet szociálisan szentimentális vagy éppen baloldali progresszív, kiindulhat a keresztényi felebaráti szeretetből, vagy eredhet egyszerűen a biztonság iránti igényből, mindenesetre ez egy legitim alapmentalitás, a Föld néhány országában nem minden eredmény nélkül vezetett a jóléti feladatok egy inkább etatista, újraelosztó megoldásához. Azonban Németországban ez a mentalitás a Bundestagban immár nem talál képviseletre.