Lékó lehet az első
Lékó Péter személyében először küzdhet meg magyar férfi sakkozó a vb-címért. Ez a lehetőség a Lékóhoz hasonlóan szegedi Maróczy Gézának adathatott volna meg az 1900-as évek elején. A kora legjobbjának tartott nagymester azonban anyagi támogatás hiányában nem hívhatta ki a német Emanuel Laskert. Rajta kívül Portisch Lajos állt a legközelebb ahhoz, hogy megmérkőzzön a világbajnokkal. Az 1978-as Buenos Aires-i sakkolimpián aranyérmes magyar válogatott elsőtáblása világcsúcsot jelentő nyolc alkalommal volt világbajnok-jelölt, kétszer a legjobb négy közé is bejutott, de a kihívás jogát nem sikerült megszereznie.
A magyar sakkozó kezd világossal
A 14 játszmás világbajnoki döntő első partijában Lékó Péter vezeti a világos bábukat, másnap Vlagyimir Kramnyiké az első lépés joga. A vb-párharc során hetente négy partit váltanak a felek, kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap egyformán 15 órától, a hagyományos időbeosztás mellett. Ez azt jelenti, hogy 2-2 óra áll rendelkezésükre 40 lépés megtételére, majd 1-1 óra 20 lépésre, végül a parti befejezéséig 15-15 perc és 30 mp ráadás lépésenként.
Amennyiben 7-7 lesz a végeredmény, Kramnyik megőrzi világbajnoki címét. Ha előbb eldől az összecsapás sorsa, akkor nem játsszák végig a 14 partit. Az egymillió svájci frankos díjalapból a győztes hatvan százalékot kap, döntetlennél fele-fele arányban osztoznak a felek.
Nem az eredmények miatt volt nehéz a kihívás
Lékó Péter számára is hosszú út vezetett a mostani párharchoz. A magyar nagymester a 2002-es dortmundi világbajnokjelölti torna megnyerésével lett Kramnyik kihívója. Ezt követően elkezdődtek a tárgyalások, hol rendezzék meg a döntőt és ki állja a pénzdíjat. Budapestnek jó esélye volt arra, hogy házigazda legyen, mivel a kormány vállalta a rendezés egyébként meglehetősen tetemes költségeit. Azonban nem sikerült megfelelő támogatót találni, aki biztosította volna a pénzdíjat – akkor még egymillió euróról volt szó. Mivel a jogokat birtokló londoni Einstein-csoport nem tudta időben tető alá hozni a párharcot, az összes jog Kramnyikhoz került.
Kovács Kálmán informatikai miniszter tavaly december 2-án megerősítette, hogy a kormány 2004-ben is támogatja a vb-párharc megrendezését. Akkor elhangzott: a magyar szövetség szponzorok által 300 ezer eurót ajánlott Kramnyiknak, aki ezt kevesellte. Lékó úgy vélte, 600 ezer eurós díjalap esetén jó esély mutatkozna a mérkőzés létrejöttére. Összehasonlításképpen: 2000-ben a Kramnyik győzelmével végződött Kaszparov elleni vb-párharc 2,4 millió dollárért (körülbelül 1,9 millió euróért) folyt.
Ekkor lépett színre a szivarokat gyártó brazil Centro Dannemann cég, amely április 8-án bejelentette: a svájci Brissago lesz a helyszín, majd május 12-én kiderült, hogy egymillió svájci frankért zajlik a küzdelem Kramnyik és Lékó között.
Lékó legalább 64 millió forintot kap
A mérkőzés tétje kereken egymillió svájci frank, ez magyar pénzre átszámítva csaknem 160 millió forintnak felel meg. Miután a díjalapot 60:40 arányban osztják szét, a vesztes is majdnem 64 milliót kap. Óriási összeg, annak ellenére, hogy volt már ennél jóval nagyobb összedíjazású finálé is.
A világbajnok korábban rendszerint nem a legerősebb játékossal, hanem a legtöbbet ígérő jelentkezővel mérkőzött meg, és sok ígéretes pályafutás nem teljesedhetett be emiatt.
A változás Aljehin halálával következett be, amikorra a FIDE már annyira megerősödött, hogy a szervezet saját maga is boldogulni tudott e kérdésben. Mihail Botvinnik óta majdnem fél évszázadon át a nemzetközi szövetség szava számított, ám a pénzdíjak továbbra sem lettek magasabbak. Amikor Robert James Fischer megjelent a porondon, új korszak vette kezdetét. A legendás „Bobby” gyakran durva módszerrel, nem túl szimpatikus magatartást tanúsítva elérte, hogy a sakkozók anyagilag is jobb megbecsülésben részesüljenek.
A kilencvenes évekre elképesztő összegek jelentek meg. 1992-ben a sokat emlegetett Bobby Fischer–Borisz Szpasszkij visszavágó mérkőzésen a két fél együttesen ötmillió dollárt vághatott zsebre. Ez máig rekordnak számít.
Kramnyik helyzete több volt mint érdekes. Mint ismeretes, 1993-ban Garri Kaszparov kivonult a FIDE égisze alól, és megalapította a profi sakkozók szervezetét, a PCA-t. Ekkor a FIDE ismét meggyengült. A PCA, illetve későbbi jogutódai egészen tavalyig mondhatták magukénak a profik világbajnokságának rendezési jogát. Miután az időközben előírt Lékó-Kramnyik mérkőzést az Einstein-médiacsoport nem tudta tető alá hozni, a szerződés értelmében az összes jog az oroszhoz került. Így megtehette volna azt, amit a régi nagyok is elértek, hogy azzal mérkőzik, akivel csak akar. Szerencsére Vlagyimir Kramnyikot nagy jóindulattal áldotta meg a sors, és elfogadta a Dannemann cég által felajánlott öszszeget. Így jöhetett létre a mérkőzés Lékó Péterrel.
A mérleg Lékónak kedvez
Az Élő-pontszámot tekintve a címvédő orosz Vlagyimir Kramnyik a szombaton kezdődő klasszikus sakkvilágbajnoki döntő esélyese, de Lékó Péternek egyedüliként a világ élmezőnyéből pozitív a mérlege ellenfelével szemben. Kramnyik 2770 ponttal jelenleg harmadik, Lékó 2741-gyel ötödik a világranglistán.
Kramnyik és Lékó először az 1995-ös dortmundi tornán játszott egymással hagyományos időbeosztású partit, amely remivel zárult. A belgrádi szuperversenyen az akkor 16 éves Lékó legyőzte riválisát, majd három évvel később a tilburgi tornán világossal kényszerült kapitulációra az orosz klasszis. Kramnyik egyszer nyert Lékó ellen, a többi klasszikus partiban 22 döntetlen született.
A két nagymester különböző időbeosztású (klasszikus, rapid, villám) partik során összesen 55-ször mérte össze tudását, a világbajnok hétszer, Lékó ötször diadalmaskodott.
MNO, Nemzeti Sport
origo.hu
Azt hitte, nem látják: videón, ahogy tiltott tárgyat akarnak bejuttatni a balassagyarmati börtönbe
