Nézzük az előzményeket. Egervári Gyula, az Egyesült Államokban élő magyar emigráns, a Magyar Studies of America, Inc. alapítója, szervezési főigazgatója körlevelet intézett a világ magyarságához. Ebben leírta, hogy tavaly októberben a connecticuti Bridgeport városa s környékének magyarsága hozzájárulásával, nonprofit, önkéntes alapon működő szervezete, a Magyar Studies of America, Inc. az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra emlékeztető, gránitra fektetett, öntött bronz emlékművet készíttetett és leplezett le Fairfieldben. Ez a szerény emlékezés a 47 évi adósság parányi törlesztését jelentette számukra. Egervári Gyula még azt is hozzátette, hogy a massachusettsi Boston városában is van egy csaknem hatméteres, felkelő magyarokat ábrázoló szobor, amely emlékeztet minden arra járót ötvenhat hőseire. Majd a körlevélben rámutatott arra, hogy Budapesten, a szabadságharc születésének helyén még mindig nincs egy egész alakos szobor, amely méltóképpen foglalná össze a forradalom eszmeiségét. Ezért Egervári felhívást intézett a világban szétszóródott magyar emigrációhoz, hogy az ötvenedik évfordulóra az összegyűjtött adományokból állítsanak fel a hősök tiszteletére egy emlékszobrot a főváros egyik központi helyén. Szerinte az emlékmű a hálás emigráció ajándéka lesz az óhaza számára.
A gyűjtés, a tervezés tehát megkezdődött. Egervári Gyula először Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz fordult támogatásért. A Köztársasági Elnöki Hivatal válaszlevelében a magyar emigráció szándékát nemes kezdeményezésnek tartja, fontosnak érzi e nagyszerű történelmi esemény megünnepléséhez egy méltó emlékmű felállítását, de kifejezte azt a véleményét is, hogy ehhez közakarat, azaz előzőleg egy széles körű társadalmi egyetértés szükséges. Ezért korai lenne az elnöki állásfoglalás.
Demszky Gábor főpolgármester levelében tájékoztatta Egervári Gyulát, hogy az emlékmű közterületen való elhelyezése nem az ő hatásköre, arról Budapest területén a Fővárosi Közgyűlés határoz. Hozzátette, hogy a műalkotás művészi értékére vonatkozóan szakvéleményt kell beszerezni, amelyet a fővárosban a Budapest Galéria készít el. Ezenkívül az emlékmű felállításához szükséges az érintett kerületi önkormányzat egyetértése is, jelen esetben az első kerületé. Nagy Gábor Tamás polgármester az egykori Kun Béla-szobor helyét jelölte ki erre a célra a Vérmezőn.
Itt tart tehát jelenleg a szoborállítás ügye. Az itthon élő ötvenhatosok azonban eddig nemigen nyilvánítottak véleményt. Hrabovszky László, az Élő Ötvenhat soros elnöke véletlenül hallott egy rádióműsorban a magyar emigráció terveiről, ezért érthető módon így reagált a kezdeményezésre: – Tudatni szeretném, hogy ötvenhat igazi eszméje él még az anyaországban is.
De hát miről is van szó? Erről Regéczy-Nagy Lászlót, a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) elnökét kérdeztem. Elmondta, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök hónapokkal ezelőtt kinyilvánította, hogy a forradalom ötvenedik évfordulójára építtet egy tisztességes emlékművet. A Történelmi Igazságtétel Bizottság országos gyűlése viszont azt határozta, hogy ellenzi az elképzelést. Ezerkilencszázötvenhat eltiprói ne építsenek emlékművet, mert ez olyan – fejtette ki a TIB elnöke –, mintha valaki a saját lábnyomait elgereblyézné a nyomsávban. Először is a szocialista pártnak, az MSZP-nek mint utódpártnak szembe kell néznie a saját felelősségével, és hogyha ezek után még mindig ők akarnak ötvenhatnak, az áldozataiknak emlékművet, próbálják meg. De szembenézés nélkül a hóhér és eurokonform utódja ne próbálkozzon.
Arra a felvetésre, hogy Medgyessy Péter 1956-ban csak tizennégy éves volt, tehát nem lehet bűnös, nem lehet felelős a történtekért, Regéczy-Nagy László így válaszolt: – Egész politikai pályafutásukat abban a pártban futották be, amelyik ötvenhat leveréséből élt. Az volt a legitimációja, hogy internacionalista fegyveres segítséggel vetett véget a forradalomnak. A szovjet gyarmati rend támogatása, fenntartása alapozta meg mindazokat a társadalmi, anyagi, politikai kiváltságokat, amelyekből mind a mai napig élnek.
Kérdés persze az is, hogy az amerikai magyar emigráció szoborállítási kezdeményezése összefügg-e a még hivatalban lévő kormány szoborállításával? A TIB elnöke szerint nincs összefüggés a két elképzelés között, egymáshoz semmi közük nincs. Medgyessy Péter társadalmi kapcsolatokért felelős embere, Szajda Szilárd akkor azt mondta, hogy ők nem közösködnek senkivel. Ezt a szobrot a magyar kormány akarja felállítani, amelybe dollárokat nem lehet beleömleszteni. Regéczy-Nagy László elmondta azt is, hogy a Parlament előtt álló, örök lánggal égő 1956-os emlékmű szervezési munkáiban részt vett. S jól tudja, hogy szoborkészítést, annak köztéren való felállítását a távoli Amerikából nem lehet elintézni. Ki fog elszámolni a dollárjaikkal? Sokakban élhet a gyanú, vajon a dollárokat arra fogják-e költeni, amire adták…
– Az emlékmű-koncepció megvalósítása közben Medgyessy Péter miniszterelnök lemondott-lemondatták, így kétségessé vált az ötvenhatos szobor sorsa is – hangoztatta Regéczy-Nagy László. Ki tudja, hogy a következő kormány akar-e szobrot? A Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke és országos közgyűlése ellene van bármiféle 1956-os szobor felállításának, erre nincs szükség. Szerinte egy szobor mondanivalójának, üzenetének mindig az a veszedelme, hogy ami tetszik a ma emberének, azon a jövő embere mosolyog. Egyébként is több mint ötven emlékmű, emléktábla, kopjafa emlékeztet csak Budapesten a szabadságharcra. Regéczy-Nagy László úgy véli, hogy az Országgyűlés épülete előtt álló, fekete márványtömbben égő örökláng kifejezi 1956 eszmeiségét, időtállóságát. A forradalom emlékét nem csupán külsődleges eszközökkel kell fenntartani, hanem például azzal, hogy másképpen tanítsák az iskolában a történelmet.
origo.hu
Ez lesz az idei anyák napja sztárvirága
