Der Standard (derstandard.at)
A baloldali osztrák lap Szlovénia a határon túli szlovének „védhatalma“ címmel idézi a Bécsben tartózkodó Ivo Vajgl laibachi külügyminisztert. Vajglt két dolog zavarja az osztrákokban. Egyrészt „a közlekedési táblák írásmódja kapcsán kimutatott türelmetlenség és néhány szélsőséges politikus megnyilatkozása”.
A karantán szlovének helyzete régóta téma a kétoldalú kapcsolatokban. „Szlovénia, mindig a határon túli szlovénok védhatalmának tekintette magát, pontosan úgy, mint az osztrákok az olaszországi német kisebbség esetében”.
S itt nem csak a nemzetközi jogról van szó, hanem „egy kétoldalú kötelezettségről”, miszerint az adott ország kisebbségeinek fontos, hogy jól és biztonságban érezzék magukat, s megőrizzék kulturális önazonosságukat.
Vajgl úgy nyilatkozott, hogy Szlovéniában három kisebbség jogait, az olaszokét, a magyarokét és a cigányokét az alkotmány rögzíti. „Ahol olaszok és magyarok élnek, ott garantált a száz százalékos kétnyelvűség”.
Die Tageszeitung
Az ultrabalos berlini napilap Jelinek és a neokonzervatívok címmel foglalkozik az amerikai Weekly Standardban a frissen Nobel-díjjal jutalmazott osztrák írónőről megjelent írásokkal.
Az amerikai neokonzervatívok központi lapja leginkább az agresszív vélemény újságírásról, valamint a washingtoni külpolitikára gyakorolt jelentős befolyásáról ismert. A lapban tárgyalt témák változatossága minimális: vadászat Oszamára, Szaddam megbuktatása, harckocsik kiküldése, a lator államok bombázása, a demokrácia exportja, a terror és az iszlamisták elleni harc.
Semmi sem háborítja fel annyira a lap kiadóját, William Kristolt, mint a szabadság ellenségei, őket szent dühvel üldözi. Elfriede Jelinek irodalmi Nobel-díja annyira felbőszítette, mintha bin-Laden Nobel békedíjat kapott volna. Jelinek Kristol szerint egy „ismeretlen, jelentéktelen, baloldali fanatikus”, aki nem csinál mást csak pornót ír. Aki „Britney Spears-szel” hasonlítható össze, bár egy normális személy kétségtelenül ez utóbbi társaságában érezné jobban magát.” Jelinek gyűlöli Amerikát, 1991-ig tagja volt az Osztrák Kommunista Pártnak, amely Kritol szerint a szovjet megszállást követően nem egyéb, mint egy KGB hálózat. Az írónő akkor hagyta el a pártot, amikor elmaradtak a Moszkvából guruló pénzek.
A cikk szerzője, Robert Misik végül gonoszkodva megjegyzi, a fenti információk ugyan viszonylag felületes forrásokból származnak, de publikálásukat minden esetre alaposabb kutatás előzte meg, mint a lap azon feltételezését, hogy Irak rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilap A német EU-hozzájárulás jelentősen növekszik címmel tudósít a francia IFRI intézet legújabb tanulmányáról. Eszerint Németország által befizetendő éves hozzájárulás 2013-ra, a következő pénzügyi ciklus végére elérheti a nettó 16 milliárd eurót.
Németország nettó hozzájárulása az uniós kiadásokhoz az utóbbi folyamatosan csökkent és 2002-ben 7 milliárd euró környékén állt, tavaly már 9,5 milliárdra emelkedett. Az idén Németország 22 milliárd eurót utal át Brüsszelbe, az ebből a visszatérítések után megmaradó különbözet az úgynevezett nettó hozzájárulás. A számítások szerint 2013-ban Berlin már évente összesen 44 milliárd euróval járul hozzá az unió kiadásaihoz.
A költségnövekedések elemzésekor további új tagállamok felvételével, mint Horvátország, Bulgária (!) vagy Törökország tagságával nem számoltak. (Ez azért meglepő, hiszen Bulgáriának már megígérték, hogy 2007-2009 között, de mindenképpen a következő hét éves pénzügyi ciklusban tagállam lesz – a szerző) Új tagállamok felvétele esetén a nettóbefizetők tovább növekvő megterhelésével kell számolni. (Nyílt titok, hogy Törökország felvételekor a jobban teljesítő új tagokkal, mint például Magyarországgal, mint nettó befizetővel számolnak.) Az EU már jövőre is 250 millió euró fizet a török belépési előkészületeket megkönnyítendő, s ez 2006-ra már 500 millió euróra növekszik.
A CSU a nettó hozzájárulások befagyasztását követeli, a párt EU szakértője Gerd Müller követelte a szövetségi kormánytól, hogy az egyre inkább parttalanná váló költségvetési vitában és a folyamatosan növekvő kiadások miatt „lépjen a fékre”.
Müller szerint itt az ideje, hogy az EU leállítsa azokba az országokba érkező szubvenciókat, ahol a támogatások esetében csalás történik, valamint radikálisan változtasson a mezőgazdasági kifizetések rendszerén. Müller javaslata szerint a nemzeti költségvetéseknek kellene a mezőgazdasági támogatások felét állnia. (Megjegyzendő, hogy néhány évvel ezelőtt még a radikális jobboldal „privilégiuma” volt, hogy az EU drágaságáról panaszkodjon – a szerző.)
origo.hu
Kemény üzenetet küldött Gyurcsány volt felesége, szorul a hurok Magyar körül
