– Mit szólt, amikor megtudta, hogy ön kapja a csúnya, kövér, borissza, szélhámos lovag szerepét?
– Nagyon örültem, de volt bennem egy kis félsz is. Pályafutásom során sok nehéz természetű figurát játszottam, de ennyire összetett, színes karakterrel, mint Falstaff, még nem találkoztam. Szerencsére sok jellemvonást tudtam összegyúrni a lovag alakjában: Cyrano iróniájától kezdve az Úri muri Csörgheő Csulijának robosztusságán át A tanítónő ifjú Nagy Istvánjának léhaságáig. Úgy érzem, ez az alakítás egyfajta összegzése eddigi életpályámnak.
– A színdarabban a többi szereplő szájából számtalanszor elhangzik, hogy „az ilyen-olyan löttyedt, hájas Falstaff”. Nem esik rosszul ennyi negatív jelző ifj. Jászai Lászlónak, a színésznek?
– A lovag előnytelen külső tulajdonságai ellenére sármos figura, másképp nem tudná felcsigázni az asszonyok fantáziáját. Gazember, mégis szerethető. Talán éppen a naivsága miatt, hiszen többször is lóvá teszik, amiből ő, persze, semmit sem vesz észre...
– Nem egy színdarabban alakított duhaj, mulatozó férfiembert, hogy – Sir Johnon kívül – csak Karamazov Dimitrijt, vagy Csörgheő Csulit említsem. Ez a szerepkör találja meg a leggyakrabban?
– Akik csak a habitusomból, a külsőmből ítélnek, talán fel sem tételezik, hogy létezik egy érzékeny, lírai énem is. De nem panaszkodhatom. Voltam már Talpra Magyar Ede, a galamblelkű fogorvos Szomory Bellájában, vagy pap a Szent Péter esernyőjében. Nem érzem, hogy beskatulyáztak volna.
– Falstaff szerepében Bessenyei Ferenc volt a nagy elődje még 1959-ben.
– Aki nagy örömömre – nyolcvanöt évesen – eljött a 2004-es előadás premierjére is. Engem a nagy elődök sokkal inkább inspirálnak, mint visszahúznak. Én ebben a színházban voltam stúdiós, főiskolásként ide jöttem gyakorlatra, és diploma után, egy kis kitérővel, ide szerződtem. Láthattam fénykorában a társulatot, amikor Sinkovits, Bessenyei és a többiek ontották a jobbnál jobb előadásokat. „Testközelből” figyelhettem Lukács Margit vagy Tolnay Klári játékát. A velük való személyes találkozás, a közös munka egy életre szóló útravalót adott nekem.
– Édesapja nagyon örült, amikor megtudta, hogy a fia a Nemzeti Színházhoz szerződött. Legalábbis akkor még így hívták.
– Az én lelkemben a mai napig ez a Nemzeti Színház. Engem itt arra tanítottak, hogy semmit ne akarjunk megúszni álkoncepciókkal, áljelmezekkel, -díszletekkel. Ne próbáljunk magunkra húzni álértelmezéseket, inkább belülről bontsuk ki a darabot, a szerepet. Többször mondták rám, hogy konzervatív vagyok. Akár így van, akár nem, mindig, minden körülmények között ragaszkodni fogok ahhoz az értékrendhez és minőséghez, amelyet ebben a színházban tanultam, tapasztaltam.
– Szokott vitatkozni a rendezőkkel?
– Csak akkor, ha csökönyösen ragaszkodnak valamihez, amitől „gellert kap” az előadás. Mert lehet, hogy ő kívülről „úgy” látja, de mi belülről vajúdunk rajta. Érezzük, ha valami nem igaz, vagy nem szolgálja az előadást. Aztán, persze, valahogy mindig kompromisszumra jutunk.
– Akinek Jászai Mari a dédnagynénje, rokona Jászai Joli és az édesapja Jászai László, annak általában vagy magától értetődő, hogy folytatja a családi hagyományt, vagy eszbe sem jut megadni a lehetőséget a kritikusoknak, hogy összemérjék őt nagy elődeivel.
– Kiskoromban rengeteg időt töltöttem apám mellett a színházban. Gimnazistaként számos szavalóversenyen vettem részt, ezzel is kompenzálva a nem túl fényes tanulmányi eredményem. Érettségi után eszembe sem jutott, hogy máshova is jelentkezhetnék, mint a Színművészeti Főiskolára. Sokszor megkérdezték, hogy nem nyomaszt-e a nevem, nem akarom-e megváltoztatni. Úgy érzem, annyi önkontrollom van, hogy ha tehetségtelen lennék, akkor nem nevet, hanem hivatást változtatnék. Mondjuk például elmennék lovakat tenyészteni.
– Öblös, mély hangja adottság, vagy a szakma „viszontagságai” során formálódott ilyenné?
– Is-is. A windsori víg nők premiere előtt napi húsz órákat próbáltunk. Imádkoztam, hogy legalább a bemutatóra ne rekedjek be. Mert hiába próbálsz vigyázni a hangodra, ha a szereped szerint ordítanod kell, meg szarvasbikaként bőgnöd... Aztán, persze, mehetsz a Gellért-fürdőbe a sóskamrába. Jászai Mari nem véletlenül járt Abbáziába a tengerpartra. A sós víz csodákat tesz.
– Gondolom, nem lánglelkű poétákat, siránkozó hősszerelmeseket szinkronizál.
– Vadembereket, gyilkosokat, vámpírokat. De kölcsönöztem már a hangom a halak vezérének is a Némó nyomában című animációs filmben. Válogatni nem nagyon lehet ilyen színházi fizetés mellett. Ami jön, azt elvállalom.
– Filmen többek között Horváth Csaba akciófilmjében, az Európa Expresszben láthattuk.
– És a folytatásában, a négyrészes televíziós sorozatban, a Rendőrsztoriban. Sajnos, nem sok lehetőségünk van filmen szerepelni. Az ember örülhet, ha négy-öt évenként kamera elé kerül. Egy kezemen meg tudom számolni azt is, hogy a televízió hány színházi előadást vett fel, amióta itt dolgozom. Pedig rengeteg kiváló színészünk van, akikről – a televízióban, filmen való szereplés lehetőségének hiányában – nem is tudunk.
– Sok kollégájával ellentétben gyakran mond verset televízióban, rádióban, rendezvényeken.
– A színészek nagy része retteg attól, ha szavalni kell. Fogalmam sincs, miért. Számomra csodálatos dolog megfejteni egy költeményt, találkozni, azonosulni a költő egy-egy lélektani pillanatával.
– Az anyaszínházán kívül a Budaörsi Játékszínben is láthatjuk. Héraklészt alakítja Arisztophanész Madarakjában, és Simeont O'Neill Vágy a szilfák alatt című drámájában.
– Éless Béla igazgatóval harminc éve – még gyerekszínész koromból – ismerjük egymást. Régóta hív Budaörsre. Mivel a Magyar Színházban jelenleg csak A windsori víg nőkben játszom, most van időm más szerepeket is elvállalni.
– Úgy tudni, leghőbb vágya, hogy egyszer együtt állhasson színpadra az édesapjával.
– Annak idején nagyon irigyeltem Sinkovits Vitai Adrást, aki Sinkovits Imrével játszott a Mózes című darabban. A végén kézen fogva hajoltak meg. Mindig arra vágytam, hogy egyszer én is így hajolhassak meg az édesapámmal. Egyelőre – többek között – az ő egészségi állapota nem engedi, hogy valóra váljon az álmom. De bízom benne, hogy egyszer ez is megadatik.
origo.hu
A Honvédelmi Minisztérium közzétette a Ruszin-Szendi Romuluszról szóló jelentés összefoglalóját
