Áder János válasza Lendvai Ildikónak

Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony
részére

Magyar Szocialista Párt

Tisztelt Frakcióvezető Asszony!

Amikor a sajtó, többek között a Népszabadság, arról cikkezik, hogy a szocialista kormányzás eredményeképpen 2004-re már-már ismét hárommillió koldus országa lettünk, amikor arról olvashatunk, hogy jelenleg hárommillió ember él Magyarországon kevesebb mint 26000 forintnyi havi jövedelemből, és amikor egymillió embernek a rezsiszámlák kifizetése után mindössze havi 3-4000 forintja marad a megélhetésre,

amikor arról cikkezik a sajtó, többek között a Népszabadság, hogy mélyponton a gyermekszületések száma, hogy 9 év óta először csökkent a reálkereset Magyarországon,

amikor arról cikkezik a sajtó, hogy mára cégek és vállalkozások sora került a tönk szélére a növekvő terhek, a kilencvenes évek eleje óta nem tapasztalt körbetartozások és a Gyurcsány-kormány törvénytelen ÁFA-visszatartása miatt,

amikor nincs hét, hogy ne kényszerülne arról cikkezni a sajtó, hogy hol, milyen gyárat, üzemet, szerelőcsarnokot zártak be, és hogy ennek következtében hányan kerültek az utcára ismét,

amikor arról cikkezik a sajtó, hogy most épp hanyadjára és mennyivel drágult a gáz, a villany, a gyógyszer vagy épp a közlekedés ára, és mennyivel lett nehezebb az emberek mindennapi megélhetése,

amikor szomorú tényként kell megállapítanunk, hogy a kormányzati felelőtlenség következtében az uniós piacon a magyar gazdák már a szlovák vagy a lengyel gazdákhoz képest is jelentős versenyhátrányba kerültek,

amikor a polgári kormány állampolgárnak és államnak egyaránt hasznot jelentő otthonteremtési programjának gondos szétverése után Önök úgymond a szegényebbek gyámolítása érdekében olyan Fészekrakónak nevezett programot tesznek az asztalra, amelynek 80-100 ezer forintos havi törlesztő részletét egyetlen szegény ember sem lesz képes kifizetni,

amikor a köztársaság döbbenetes eladósítása miatt ma már az Európai Uniótól a világ szinte valamennyi vezető pénzügyi intézményéig egyre veszélyesebbnek és kockázatosabbnak látják hazánk pénzügyi-gazdasági állapotát,

amikor minden nap azt látja, hallja, tapasztalja az ember, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és Önök ehhez képest még padlógázt is akarnak adni,

akkor megértheti, hogy rossz kedvvel láttam az Ön kedélyes levele olvasásához.

Igen, az Ön levele kedélyeskedő volt, mondhatni vicces, különösen, amikor arról értekezett, hogy „egyetlen politikai erő sem választhatja a konkrét megoldási irányok kidolgozása helyett a minél rosszabb, annál jobb elve alapján történő politizálást”.

Tisztelt Frakcióvezető Asszony!

Ön pontosan tudja, hogy a Fidesz 2002 óta ellenzéki szerepet tölt be parlamentáris demokráciánkban. Remélem, az sem kerülte el figyelmét, hogy a kormányrúd az Önök kezében van. Azért, hogy 2002 óta sokat romlott a magyar polgárok helyzete, vitán felül a szocialista-szabaddemokrata kormányt terheli felelősség. Amit Önök csinálnak, az rossz a szegényeknek, rossz a középosztálynak, rossz a munkavállalóknak és rossz a vállalkozásoknak. Miért folytatják a „minél rosszabb” politikáját?

Tisztelt Frakcióvezető Asszony!

Az Ön levelében mégis van valami mélyen megható. Megható például az a levele minden sorát átható gondoskodás és őszinte segítő szándék, amellyel a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség politikájának kívánna irányt szabni. Megható, mert azt mutatja, hogy a lendületes és bátor padlógáz-kormányzás új, minden eddigi fényes távlatnál is tündöklőbb szakaszába lépett. Igen, az Ön levele megható, mert azt jelzi, a szocialista kormány immár készen áll arra, hogy gondoskodjon az ellenzéki politika alakításáról, ami azt jelzi, hogy titokban immár az Ön megbízója, Gyurcsány Ferenc is ellenzéki szerepre vágyik.




Higgye el, nemhogy meg tudom érteni, de a magam szerény eszközeivel magam is szívesen segítem elő e titkos vágy mielőbbi beteljesülését. Látja, ilyen könnyű egyetértésre jutnunk.

Tisztelt Frakcióvezető Asszony!

Köszönöm levelét, és ha legközelebb a Fidesz törekvéseit illetően tájékozódni szeretne, kérem, ne csak a sajtóból tájékozódjon. Ha bármikor, bármiben kétségei támadnának, hívjon bármikor nyugodtan, szívesen állok majd rendelkezésére.

Négy év kormányzati tapasztalata ugyanis világosan bizonyítja, hogy a polgári kormány, ha hibátlanul működni nem is, de jó irányba fordítani az ország szekerét viszont mégiscsak képes. És tudja mi ennek a titka? Az, hogy számunkra ma is Széchenyi István egyik gondolata a zsinórmérték. Eszerint pedig „a tett első, a szó második”.

Budapest, 2005. január 19.

Tisztelettel:

Áder János