A Balkán mint konföderáció?

A Die Presse szerint Ausztria 2006-os EU- elnökségével egy időben újraélesztheti történeti közvetítőszerepét. Talán sehol sem olyan nagy a frusztráció Bush újraválasztása miatt, mint éppen az észak-koreai vezetésben ? közölte a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív lap ?Bécsi kongresszusnak kell a Balkán jövőjét elrendeznie? címmel tudósít az osztrák külügyminisztérium nagyratörő tervéről. Ausztria 2006-os EU elnökségével egy időben újraélesztheti történeti közvetítőszerepét. A bécsi külügyminisztérium egy nagy Balkán konferenciát készít elő az osztrák fővárosban, melynek az lenne a célja, hogy elrendezzék az egykori Jugoszlávia országainak jövőjét. A külügyminisztérium integrációs és gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Martin Sajdik, megerősítette ezeket a híreket, azzal a megszorítással, hogy a konferenciára csak az eredményes befejezés reményében kerülhet sor, hiszen ha a Balkán országainak jövőjét sikerül elrendezni, az történelmi eredmény lenne.

A terv megvalósításának feltételei kedvezőek, mert Ausztriának magas a tekintélye a Balkánon. 2006-ban amúgy is dönteni kell Koszovó sorsáról és valószínűleg Montenegró függetlenségéről. Számos szerződés kidolgozása válik időszerűvé Albánia és Szerbia között is. A tervezett Balkán-konferencián lehetséges lenne egy egész csomagterv kidolgozása is, amelyik minden résztvevő ország számára előnyöket hordozhatna.

A kormány javaslatát támogatják az ellenzéki osztrák szocialisták is. Strassburgi képviselőjük Hannes Swoboda, aki az Európai Parlamentben a Balkán ügyeiért felelős, lehetséges modellként emlegetett egy független államokból álló konföderációt.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilap tokiói tudósítója, Anne Schneppen Komoly, vagy blöff című írásában arra keresi a választ, miért most jelentette be Észak-Korea az atomfegyver állítólagos birtoklását, s mit akar Phenjan ezzel a bejelentéssel elérni? Hiszen az atomfegyver birtoklás tényének elismerésével Észak-Korea a legerősebb és egyetlen aduját játszotta ki.

Szakértők szerint a 2003-ban megkezdett hatoldalú egyeztetéseken immár megszokottá vált, hogy a megbeszélések soron következő fordulója előtt Phenjan valami kemény kijelentéssel próbálja tárgyalási pozícióját megerősíteni, s egyúttal a várakozásokat tompítani. Most is ezt valószínűsítik, hiszen az újabb márciusi fordulót előkészítő egyeztetések idejére időzítette Phenjan a hírt. Többek között, mert pusztán a tárgyalási pozíció megerősítésére tett kísérletet láttak benne, azért voltak a bejelentés súlyához képest rendkívül visszafogottak a washingtoni és tokiói reakciók. Ráadásul ezek a tárgyalások jelentik szinte az egyetlen kis ajtót, ahol a diplomáciailag és gazdaságilag elszigetelt országgal szóba állnak. Nem véletlenül hagyta nyitva a válság tárgyalásos rendezésének lehetőségét az atomfegyver birtoklást bejelentő nyilatkozatában a hivatalos KCNA hírügynökség. A szerző feltételezi, hogy a megbeszélések 2004-es befagyasztását Kerry győzelmébe vettet a phenjani remény táplálta. Talán sehol sem olyan nagy a frusztráció Bush újraválasztása miatt, mint éppen az észak-koreai vezetésben.