A Sorstalanság mint Fateless

A romantikus nevű (gyöngyhalász) kulturális portálon (–www.perlentaucher.de –) Gabriella Gönczy mutatja be a Sorstalanság című film magyarországi sajtóvisszhangját. A sajtószemle apropóját a berlini filmfesztivál hatodik napja szolgáltatja: ma mutatták be a „Fateless” című filmet.

2005. 02. 15. 13:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

2003 elején jelentette be Koltai Lajos operatőr, hogy a „Fateless” rendezőjeként kíván debütálni. (A „Sorstalanságot” egész idő alatt „Fatelessként” emlegeti Gönczy – K. L.) A projektnek Magyarországon is a gondolkodás megváltozásához kell hozzájárulnia: a filmhez ingyen kiegészítő anyagokat bocsátottak a fiatalok rendelkezésére. Ez a film – nyilatkozta Koltai a bevezetőben, célul tűzi ki, hogy a regény azon százezrekhez vagy milliókhoz is eljusson, akik még nem olvasták, akik csak hallomásból ismerik, akik talán megpróbálták a regényt elolvasni, de utána letették, mert túl nehéznek találták.

„Attól tartok, hogy a jelen magyar társadalom nincs abban a helyzetben, hogy a súlyos aktuális problémákon túl még a saját történelmével is szembenézzen” – nyilatkozta Kertész néhány évvel ezelőtt. Tekintettel a számos újonnan megjelent publikációra, kiállításra, játék- és dokumentumfilmre, konferenciára és vitára, a magyarok abban bíznak, hogy ez a sötét jövendölés talán mégsem válik valóra.

Kertész 2002-es Nobel-díja biztosan hozzájárult ahhoz, hogy egyre több embert érdekel a holokauszt témája. Ők felfedezik, hogy az emberek többsége a gettósításokra és a félmillió magyar zsidó deportálására közönyösen reagált; milyen ügybuzgóan kollaboráltak a magyar hatóságok a nácikkal, hogy nem csak a túlélők, de a gyermekeik és unokáik is milyen traumáktól szenvednek. Talán az ország ugyanolyan újrakezdés előtt áll, mint amilyen Németországban volt a hetvenes években megfigyelhető?

A konzervatív Magyar Nemzet február 9-én jelentette, hogy a „Fateless” a Magyar Filmhéten konkurencia nélkül került bemutatásra, és leglátogatottabb filmje lett a központi magyar filmfesztiválnak.

Két nappal később ugyanebben a lapban jelent meg egy cikk: „A feladat, túlélni Koltai Lajost”.

A publicista Végh Attila magát „Koltai túlélőnek” (sic!) nevezi, és határozottan eltanácsol mindenkit a film megtekintésétől. A „Fateless” nevezetesen a „föld egyik legrosszabb filmje”. A cikkben a rendező Koltai Lajos elleni személyes támadások dominálnak; ezen túl még szóba kerül a film „szokatlanul magas költségvetése”.

Végh szerint Koltai még a film alaphangját is eltévesztette: „A tragikusnak szánt jeleneteken a nézők fel-felkacagnak. Ilyen például a sorakozójelenet, az órák hosszat egy helyben álló rabok pipacs-dülöngélése, és a dülöngélés közepében mókásan hadonászó nyomorult.”

A filmtudományokat művelő Bikácsy Gergelyt Magyarország legnagyobb és baloldali liberális orientációjú napilapjában, a Népszabadságban, a hagyományos filmes nyelvezet zavarja. „Íróvá talán nem valamiféle tehetség teszi az embert, hanem, hogy nem fogadja el a nyelvet és a kész fogalmakat” – idézi Kertész Gályanaplóját. – „Koltai talán úgy hitte, a filmrendezőre nem vonatkoznak a fenti szavak. Elfogadta a meglevő, a rég létező, a másoktól használt filmnyelvet.”

Bikácsy számára a film kudarcáért mindenek előtt Ennio Morricone zenéje a felelős. A zene szépsége okán a koncentrációs tábor jelenetei „a szakralitásig kitágulnak”, ahol Kertész regénye éppen a szakralitás megsemmisülését meséli el.

Bikácsy a következő sorokkal fejezi be kritikáját. „Számomra paradox módon épp ez adja Koltai Lajos hősies vállalkozásának, roppantul igényes, értékes filmjének méltányolható szépségét: éppen az, hogy az eleve lehetetlent – fikciós film Auschwitzról – ő sem bírta legyűrni, de minden tehetségével kísérletet tett rá.”

„SzaboZ”-nek, a legkedveltebb internetes magazin, az Index filmkritikusának ez túl kevés. A film szerinte csak szép képek és szép zene sorozata, amelyik nem méltó Kertész szelleméhez.

„A „Fateless” az ezerszer használt holokauszt-klisékből építkezik, és a vasárnap délutáni családi bűnbánatra és csoportos elmerengésre használatos érzelgős-haláltáboros filmekhez hasonlóan arra hajt, hogy fokozott könnytermelésre bírja a nézőket” – idézi az Indexet.

Sztankoczy András a liberális napilap, a Magyar Hírlap február 9-i számában szintén úgy véli, hogy nem sikerült a regény megfelelő megfilmesítése. Koltai nagy tisztelettel követi a cselekményt, de hiányzik „a stílus, a szemlélet, amely a regényt naggyá tette. Egyedülálló könyvből középszerű film született.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.