Vita Izrael esetleges NATO-tagságáról

Kémkedés gyanújába keveredett egy német szociáldemokrata politikus: állítólag 1987 őszén NATO-tanulmányokat juttatott el az NDK kormányának – számol be a Focus. A Welt am Sonntag Izrael lehetséges NATO-tagságát boncolgatja, míg a Berner Zeitung Svájc második világháborús szerepével kapcsolatos vitáról ír.

2005. 02. 14. 8:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Focus (focus.msn.de)

A müncheni hírmagazin Voigt kémkedés gyanújába keveredett címmel tudósít a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) külpolitikusa ellen felmerül vádakról. A cikk szerint a német-amerikai kapcsolatok kormányzati koordinátora, Karsten Voigt állítólag 1987 őszén bizalmas NATO-tanulmányokat adott át az NDK kormányának.

A kémkedési ügyekben illetékes államügyész e gyanúról már tavaly decemberben részletesen tájékoztatta az igazságügyi minisztériumot. A főállamügyész, Kay Nehm birtokában lévő Voigt-dossziét az NDK egykori állampártjának aktáiról készített másolatokból állították össze, melyeket 1998-ban találtak meg a szövetségi levéltár berlini fiókintézményében. A Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) Központi Bizottságának egyik osztályvezetője által a Politikai Bizottság tagjának küldött belső tájékoztatóból kiderül, hogy Voigt két NATO beszámolót még azelőtt átadott kelet-berlini kapcsolatának, hogy azt az észak-atlanti szervezet katonai bizottsága megtárgyalta és elfogadta volna. A szóban forgó NATO-elemzések a légi és szárazföldi összecsapások titkos koncepcióját, valamint a vegyi fegyverekkel kapcsolatos korszerűsítési terveket érintették. Titkos védelmi elemzések, valamint az atomfegyverek esetleges bevetésének körülményeit értékelő adatok is szerepeltek a Voigt által átadott papírokon.

Míg a magazin által megkérdezett tábornok egyértelműen a NATO biztonságára veszélyesnek minősítette a dokumentumok átadását, addig Voigt azzal védekezett, hogy az iratok belső használatra készültek, ám mikor átadta őket, már nyilvánosnak számítottak.

A hírmagazin információi szerint a levéltárban 1998 júniusában megtalált papírokat átadták a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) akkori elnökének, Hansjörg Geiger jelenlegi igazságügyi államtitkárnak. A politikus akkor – három hónappal a szövetségi választások előtt – elutasította, hogy belső vizsgálatot indítson az ügyben. Az eredeti terhelő dokumentumok a levéltárból azóta eltűntek, s az államügyészség aprólékos nyomozása sem járt eredménnyel.

Berner Zeitung (espace.ch)

A svájci napilap Israel Singer pontosítja Svájc elleni támadásait című cikkében az alpesi ország második világháborús szerepéről kirobbant vitával foglalkozik. Singer, a Zsidó Világkongresszus elnöke ugyanis az auschwitzi tábor felszabadulásának 60. évfordulóján mondott beszédében a svájci semlegességet – tekintettel a nemzeti szocialista rezsim tetteire – bűnnek nevezte. Israel Singer vasárnap úgy nyilatkozott: kijelentése talán kissé provokatív volt, ám jól alátámasztotta tényekkel. – Az országba belépni kívánó menekülteknek visszautasításával, a J betű (Jude = zsidó) útlevelekbe pecsételésével Svájc segítette a nemzetiszocialisták borzalmas bűneit. Svájc nem a tettesek vagy a kollaboránsok kategóriájába tartozik, de megvan a maga felelőssége: semlegessége bűn volt – hangsúlyozta Singer, aki Európában a holokauszt kapcsán csak Dániát – és esetleg Bulgáriát – tartja tiszta történelműnek. Ugyanakkor elismerte, hogy Európa más államai múltjuk feldolgozásáért sokkal kevesebbet tettek, mint a svájciak. Név szerint említette Hollandiát, ahol a zsidók 92 százalékát elhurcolták, Norvégiát, Magyarországot, Ukrajnát és Litvániát. De más kelet-európai országokban is léteznek különleges elfojtási mechanizmusok, ahol a kommunizmus befészkelte magát, s rendes oktatás hiányában azzal tömték ötven évig az emberek fejét, hogy semmi közük sincs holokauszthoz. Ez egyszerűen nem igaz – hangoztatta Singer.

Welt am Sonntag (wams.de)

A konzervatív napilapban Miriam Hollstein Izrael a NATO-ba helyezi bizalmát címmel tudósít az észak-atlanti szervezet lehetséges bővítésével kapcsolatos vitáról. Izrael egyelőre még nem kérte felvételét a NATO-ba, ám a cikk szerint erre hamarosan sor kerülhet, például akkor, ha a Közel-Keleten tovább tart az államok szétesésének folyamata, ha Irán valóban rendelkezik atomfegyverekkel, illetve ha nem sikerül megállítani az iraki erőszakhullámot, vagy ha Egyiptomban az elnök halála után kirobbannak az utódlási küzdelmek. Tekintettel a sokkal veszélyesebbé vált szomszédságra, Izrael kész minden lehetséges megoldást, így a NATO tagságot is végiggondolni – véli a cikk írója.

A lap szerint Washington számára Izrael az egyetlen valódi demokrácia a térségben, ráadásul a térség demokratizálásának kulcsállama. Tel-Aviv nélkül egyetlen terv sem működhet, hiszen a válság kulcsa a palesztin konfliktus megoldása. A NATO tagság – vélekednek egyes washingtoni körök – áttörné Izrael izolációját, mivel az ország az ENSZ-t leszámítva egyetlen regionális szövetséghez sem tartozik. A NATO egyfajta életbiztosítás Izrael számára – nyilatkozta Ron Asmus, Madeleine Albright egykori tanácsadója és a „German Marshall Fund of the United States” brüsszeli irodavezetője.

Az izraeli NATO-tagság bírálói azonban nemcsak attól tartanak, hogy ez a lépés jelentősen rontaná a szövetség tagjai és az arab országok közötti kapcsolatokat, hanem arra is rámutatnak, hogy a közel-keleti ország tagsága komoly biztonsági kockázatokkal járna, hiszen ha Izrael háborúba keveredne – például Iránnal –, a NATO köteles lenne segítséget nyújtani. Miként reagálna a NATO, ha Izrael megtorló csapásokat mérne, esetleg preventív akcióba kezdene? – Kérdésesnek tartom, hogy a NATO egy ilyen problémát magára kíván-e vállalni – nyilatkozott egy NATO-tiszt.

Február 24-én a NATO főtitkára, Jaap de Hoop Scheffer Izraelbe utazik. Tel-Aviv abban bízik, hogy konkrét ígéreteket visz magával, miként is képzeli el a szervezet a kétoldalú együttműködés elmélyítését.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.