A Melbourne-i akváriumkomplexum legnagyobb medencéjében fokozódik a helyzet. Az üveg mögött cirkáló cápák és ráják között a figyelmes szemlélő négy búvárt fedezhet fel, akik egy nagy műanyag dobozt cipelnek. A búvárok az akvárium legkeskenyebb részében egy tehéncápát (Notorynchus cepedianus) próbálnak sarokba szorítani. Egyetlen gyengéd mozdulat, és a két és fél méteres cápa máris a dobozban van. A következő 10 percben a nősténycápa ivarszerveit ultrahangos vizsgálatnak vetik alá, és sejtmintákat vesznek a hüvelyéből. Bár ezt a szegény cápa nem tudhatja, mindez egy sietve életre hívott projekt része, melynek célja a tehéncápa közeli rokonának, a szürke dajkacápának (Carcharias taurus) megmentése a kihalástól.
A szürke dajkacápa szabadon élő állományát 500-1000 példányra becsülik. Elég aggasztóan néznek ki torpedószerű testük, többsornyi éles foguk és apró, gonosz szemeik miatt, de egyértelműen bebizonyosodott, hogy az emberre nem jelentenek veszélyt. Mielőtt ez kiderült, könyörtelenül irtották őket, és hacsak nem történik valami, mégpedig gyorsan, 10-15 éven belül a faj végleg eltűnhet.
A faj szaporodása sajnos nagyon lassú. A megtermékenyítést követően, de jelenleg ismeretlen időintervallum eltelte után a nőstény méhének mindkét szarvában 12 embrió kel ki. Ettől kezdve az utódok egyfolytában harcban állnak a fennmaradásért. A nagyobb ivadékok felfalják a kisebbeket, míg végül csak ketten maradnak. Ez a folyamat nagyjából egy évig tart, és egy újbb évbe kerül, mire az anya kiheveri a procedúrát és újabb szaporodási ciklus veheti kezdetét.
„Ez a szoktlan szaporodási forma a faj fennmaradását is veszélyeztetheti” – mondja Nick Kirby, a Melbourn-i akvárium kurátora.
Kézenfekvőnek látszik, hogy megsokszorozható a szaporodási ráta, ha az anya méhéből megmentik az embriókat, mielőtt a legnagyobb felfalná társait. „A művelet altatásban is elvégezhető, de mivel a méh a víz felé nyitott, az embriókat akár tengervízzel is ki lehet mosni” – véli Ian Gunn, a Monash Szaporodásbiológiai és Fejlődéstani Intézet kutatója.
A módszert egyféleképpen lehetne kipróbálni: ha a kutatóknak sikerülne találnia egy vemhes nőstényt. Az akvárium két nőstény és egy hím dajkacápája azonban nem mutat hajlandóságot a hancúrozásra.
Így a kutatók kénytelenek valamiféle mesterséges termékenyítési rendszert kidolgozni. Először is valahogy meg kell állapítani, mikor van a nőstényeknek peteérése, aztán spermát kell gyűjteni a hímektől, és megtermékenyíteni vele a leendő anyát.
Ideális esetben az akváriumban tartott nőstények termékenységi állapotát rendszeresen meg kellene vizsgálni, de ez önmagában is akkora stresszet jelentene az állatoknak, hogy veszélyeztethetné az egész program sikerét. A tudósok így kénytelenek beérni évi két vizsgálattal, és a dajkacápák helyett a tehéncápákat vizsgálják intenzívebben, mert ennél a fajnál is a méhen belül fejlődnek ki az utódok.
Az akváriumkomplexum felett, a látogatók által soha nem látott részen épp most veszik ki a tehéncápa nőstényt a dobozból. Öt ember erejét igényli, míg a hátára fordítják. Az ultrahang világosan mutatja a petefészkekben érő tüszőket, egy kutató pedig sejtmintát vesz a hüvelyből. Más fajok esetében a hüvelyi sejtminta csak közvetlenül a tüszőrepedés előtt mutat változásokat, cápáknál ezt még sohasem vizsgálták. Ha azonban a hüvelysejtek állapota a cápákban is előrejelzi a peteérést, akkor viszonylag egyszerű vizsgálatokkal kiválasztható a legmegfelelőbb pillanat a mesterséges megtermékenyítésre. A kutatók abban reménykednek, hogy a tehéncápa párosodási viselkedésébe is bepillantást nyerhetnek, mert ebből és a peteérés pontos időpontjából talán kiszámítható, mennyi ideig tárolják a nőstények a spermát, mielőtt a peték megtermékenyülnek, és hogy pontosan mi váltja ki termékenyülést. Bármilyen eredmény segítséget nyújthat a dajkacápák megmentéséhez.
Guardian
origo.hu
Hány szót ismer ezek közül? 7-ből 7 csak a profiknak sikerül!
