Bild Zeitung (bild.t-online.de)
A legnagyobb példányszámú európai bulvárlapban Hildburg Bruns A 61 éves FDP politikus összeházasodik 23 éves barátjával című írásában mutat be egy szabad demokrata románcot.
A berlini önkormányzat szabad demokrata képviselője, Wolfgang Mleczkowski össze kíván házasodni Kis nevű barátjával, akit egy divatbemutatón ismert meg.
Nem sokkal karácsony előtt hallatott először magáról a pár, amikor a Harz-hegység egyik romantikus szállodájából a közel 800 eurós számla kifizetése nélkül távoztak. Akkor az FDP politikus még csak futó ismeretségről beszélt. Mleczkowskit később egy rendőr jelentette fel testi sértés vádjával.
Az önkormányzatnál „bejegyzett partneri” viszony nem volt elegendő a párnak, ezért áprilisban Törökországba kívánnak utazni, hogy ott egy hajón a kapitány adja őket össze. Ezután fél évet kívánnak délen tölteni, mivel a szabad demokrata politikus Parkinson-kórban szenved. A berlini városházán ülő FDP képviselők aligha fogják hiányolni Mleczkowskit, akit botrányai miatt amúgy is ki kívántak zárni a frakcióból.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Eva Manesse Nincs kegyelem című írásában mutatja be, miként fagyott meg egy pillanat alatt a levegő a korábban a baloldal kedvencének számító író, Rolf Hochhuth körül.
Rolf Hochhuth két dolgot tett, amit mára idióta cselekedetnek nevez: először is interjút adott a radikális jobboldali hetilapnak, a Junge Freiheitnek, másodszor az interjúban az állította, hogy a brit történész David Irving nem holokauszt tagadó. Ezért a megállapításáért Hochhuth néhány nap múlva bocsánatot kért.
Rolf Hochhuthot, a „Helytartó” szerzőjét eddig senki sem gyanúsította meg azzal, hogy közel állna a jobboldalhoz, mégis hatalmas volt a felzúdulás. ( Az 1963-ban bemutatott Helytartóban azzal vádolja a szerző XII. Pius pápát, hogy hallgatásával segítette a holokausztot. a szerk.)
Paul Spiegel, a Németországi Zsidók Központi Tanácsa vezetője álláspontja, miszerint mindenki, aki Irvinget védi és álláspontját elfogadja, az maga is holokauszt tagadóvá válik, szakszerűtlen és túlzó. Hochhuth a televízióban bocsánatot kért és kétségbeeséssel kereste a találkozót Paul Spiegellel, aki ekkor már nem zárkózott el a beszélgetéstől. Spiegel korábban, amikor Hochhuth a televíziót kihagyva kívánta a kérdést tisztázni, napokig elérhetetlen maradt az író számára.
A Deutsche Verlags-Anstalt számára azonban minden bocsánatkérés elkésett. A kiadó, mely a következő évben, Hochhuth 75. születésnapját a szerző önéletrajzi írásainak publikálásával kívánta köszönteni, lemondott a terv megvalósításáról. Ugyanígy törölte kiadói programjából a szerzőt a Deutsche Taschenbuchverlag is, amelyik az évforduló alkalmából egy „Hochhuth olvasókönyvet” dobott volna a piacra. Mindkét kiadó hangsúlyozta, hogy döntésükben tekintetbe vették zsidó szerzőik elvárásait is.
Úgy tűnik, egyedül Németországban nem ismerik a kegyelmet és úgy tűnik, mintha Hochhuth egész életművével érinthetetlenné vált volna. Mindeddig egyetlen „zsidó szerző” sem háborodott fel – s csak remélhető, hogy ettől a senki által sem igényelt és megalázó, őket védeni hivatott gesztus ellen emelnek majd szót.
Németország mindmáig nem találta meg múltja kérdéseinek megfontolt és kiegyensúlyozott kezelésének módját – s pontosan ez teszi ezt az országot olyan sebezhetővé, mint azt a neonácik is pontosan tudják. Az NPD betiltásáról és a gyülekezési jog korlátozásáról vitatkoznak, mert rendkívül tartanak attól, hogy a szélsőjobb a 2006-os választásokon bejuthat a Szövetségi Gyűlésbe. Eközben túlzó módon megsemmisítenek egy szerzőt, aki egy olyan erkölcs könnyű prédájának tűnik, mely tabuizáló hatalmát látványos módon éppen most veszíti el.
origo.hu
Ez várhat a férfira, aki luxusautójával halálra gázolt egy biciklist az Árpád hídon
