A Rheinischer Merkur (merkur.de) bonni hetilap Fogy a remény címmel készített interjút Nádas Péterrel, melyből megtudható: egy évvel az uniós csatlakozás után a magyarok egymással civakodnak, és a szociális problémák az elbizonytalanodott nemzetet a politikai radikálisok karjaiba terelik. Nádas szerint a szélsőbal eltűnt a politika színpadáról, helyére a szélsőjobb lépett – most ez a szélsőjobb tör előre, melyet csak erősít a kiegyensúlyozatlan gazdasági helyzet.
A lakosság mentálisan egyáltalán nem érkezett meg Európába, többek között azért sem, mert rendkívül súlyos, mondhatni válságos pénzügyi és gazdasági helyzetben van az ország. Magyarországon nem létezik a középosztály, pusztán az újgazdagok igen vékony rétege és a munkavállalók hatalmas, strukturálatlan tömege, mely most a teljes elszegényedés felé halad.
Nádas szerint az emberek többsége nosztalgiával gondol az előző rendszerre – minden, ami a kispolgári létbiztonsághoz tartozott, eltűnt, és nem látszik a javulás esélye sem. Ehhez tőke kellene, amit nem lehet egy globalizált világban elővarázsolni. Szakemberek azt mondták, hogy a makrogazdasági számok jók. De ezek a mutatók a nagy multiktól származnak, melyek mostanság állnak tovább Kínába vagy máshová. Az elmúlt 15 évben már érezhetővé vált a szakképzettség hiánya – nem volt szükség szak-, csupán segédmunkásokra. Éppen ezért az általános műveltség is hanyatlik.
Nádas szerint az ország nagy feledékenységgel néz szembe múltjának a fasiszta korszakával. Ezt egyszerűen elásta, de mivel elkerülhetetlen, hogy erről az időszakról is beszéljen, így elkezdtek ezzel a korszakkal közelebbről foglalkozni. A téma a történelmünk legsötétebb fejezetei közé tartozik.
A kis közép- és kelet-európai államok, melyeknek évszázadokig a függetlenségükért kellett küzdeniük, máig nem képesek a személyes szabadság és a nemzet szabadsága között különbséget tenni. Azt hiszik – még ha ez tévhit is – , hogy ha a nemzet mindentől független, akkor szabad. S ha a nemzet a multinacionális cégektől vagy más hatalmak kormányaitól függ, akkor már elvesztette a szabadságát. Ezért az együttműködés, vagy a kooperáció ismeretlen kifejezés a nacionalisták és az ország nemzeti erői számára.
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”