Nagy-Britannia vöröslik a dühtől

Aki csak futó pillantást vet a londoni kioszkokra, annak az az érzése támad, hogy közel van a mozgósítás. Ténylegesen nem érdekli őket az áhítat, csak a hatalom és főként egy gyűlölt német – írja a Der Spiegel a pápaválasztás utáni brit kommentárokra utalva. A Sun című bulvárlap „A Hitlerjugendből Papa Ratzi” című felütéssel ad teret a németellenes érzelmeknek.

2005. 04. 21. 8:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Der Spiegel című hírmagazinban Matthias Matussek Egy sziget vöröslik a dühtől című londoni keltezésű írásában mutatja be a brit sajtó XVI. Benedek elleni gyűlöletfutamait.

Alig van olyan brit lap, amely ne közölné azt a fotót, amely Joseph Ratzingert a Hitlerjugend tagjaként ábrázolja. Aki csak futó pillantást vet a londoni kioszkokra, annak az az érzése támad, hogy közel van a mozgósítás. Ténylegesen nem érdekli őket az áhítat, csak a hatalom és főként egy gyűlölt német – írja a Der Spiegel.

Normális esetben a szigeten igen pragmatikusan viseltetnek a vallási kérdésekben. Nem szabad elfeledni, hogy néhány száz évvel ezelőtt saját egyházat is gründoltak, mert nem voltak megelégedve a katolikus egyház házassági szabályaival – tudósít a lap az angliai helyzetről.

De ezekben a napokban forr a brit néplélek, mert a katolikus egyházat hatalmi tényezőként értékelik, és most egy német foglalta el ezt a pozíciót. „A pápaság” – emlékeztet a polgári irányultságú Daily Telegraph kommentátora – „döntő geostratégiai” jelentőséggel bír, hiszen „a szovjet birodalmat is megdöntötte”. Amúgy a címoldalt a hatalmas felirat dominálja „Isten rottweilere pápa lett”.

A leghíresebb-hírhedtebb bulvárlap, a Sun A Hitlerjugendből Papa Ratzi című „szellemes” felütéssel ad teret a németellenes érzelmeknek. A Daily Mirror ízlésesnek találja a „Páncélos bíboros” (Ratzinger gyalogsági, illetve előtte légvédelmi kiképzést kapott – K. L.), a „Hitlerjugend tagja” és a „Náci szimpatizánsok” optikai összemosását egy dupla oldalon. Tudósít továbbá a weimari mélységekbe süllyedt Németországról , ahol a hírcsatornák félresöpörték a felkelésekről, munkanélküliségről és a bűnökről szóló tudósításokat, hogy a pápaválasztásról tudósíthassanak.

Természetesen e lap oldalain is rottweilerként poroszkál végig a „visszataszító német”, s természetesen itt is rendkívül komoly teret szentelnek a pápa áldást osztó kézmozdulatának magyarázatára.

Ratzinger teológiájával alig foglalkozik valaki, kivételt csak a baloldali Independent képez, mely természetesen a Hitlerjugend-beli múltjával indít, majd az első öt oldalon sorolja fel az új pápa bűneit. Ratzinger pápává választását, mint a Kreml utódlási harcokban megszokott, ügyesen megszervezett macchiavelista puccsot ábrázolja. Ratzinger „határozta meg a konklávé napirendjét”, ő korlátozta a sajtókapcsolatokat, majd döntő hatású prédikációkat tartott – azaz egy német hideg fővel kitervelt hatalmi manővere volt az egész. Sokan, így az Independent újságírói, akik máskor nem igazán tűnnek úgy, hogy a vallási kérdések iránt megszállott érdeklődést mutatnának lap szerint „gyomorcsapásként” értékelték Ratzinger megválasztását. Most helyettük a lap visszavág.

Az egyház kapitalizmus-kritikája számos baloldali számára igencsak zavaró jelenség. Így az Independent azzal segít magán, amit számos egyháztól távoli kritikus napjainkban tesz, nevezetesen szembeállítja egymással a reakciós Ratzingert elődjével. Ratzinger marxizmus elleni harca – így az Independent – „messze tú ment II. János Pálén, aki mint lengyel, szimpátiát érzett az eszme iránt”.

Ez valóban új felismerés; II. János Pál szimpatizált volna a marxizmussal, mert olyannyira megvetette a kapitalizmust? Ilyet tényleg csak olyan emberek írhatnak, akik a katolikus egyházzal csak néhány napja kénytelenek foglalkozni.

A Der Spiegel szerzője a fő csapásiránytól eltérő, egyetlen pozitív példaként a Times elemzéseit emeli ki, ahol például az egyházkritika kapcsán az olvasható, hogy attól a katolikus egyháztól, amely nem saját maga felszámolásán dolgozik, aligha vitatható el, hogy ne vonja meg a tanítási engedélyt azoktól a teológusoktól, akik azt állították, hogy lényegében minden vallás egyforma.

A Times vezércikkében szintén szóba kerül Ratzinger fiatalsága, de nem mint sötét teher, hanem mint valós előny: „Ratzinger a weimari köztársaságban született, mely összeomlott, mert végletesen kiélte az erkölcsi relativizmust és végül kapitulált a jobb és baloldali szekularizált ideológiák előtt.”

A Harmadik Birodalomban nőtt fel, és megtapasztalta egy politikai vallás pusztító és gyilkos következményeit. Röviden: Ratzinger nem a német mivolta ellenére, hanem éppen azért alkalmas a hit hirdetésére és védelmezésére – írja a lap.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.