Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Erich Wiedemann Van élet a nem után? című, Amsterdamból küldött írásában teszi fel a kérdést, mi történik akkor, ha a hollandok a várakozásoknak megfelelően holnap elutasítják az uniós alkotmányt.
Ha a közvéleménykutatások nem csalnak, akkor a hollandok szerdán három napon belül a második súlyos csapást mérik az uniós alkotmányra. Mivel tartanak az európai szuperállamtól, valamint az őket elözönlő idegenektől, ezért elutasítják a szerződést. Kísértet járja be Európát, szerdán Hollandiában huhog. Az előzetes elemzések szerint az elutasítás aránya még magasabb lesz, mint Franciaországban. A holland nemzet abban egyetért, hogy a gazdasági unió hasznos volt, de minek a politikai? Európa, köszönjük nem.
A hágai kormány az utolsó pillanatban még egy drága propaganda- hadjáratot indított a fenyegető nemek ellen, melyben igencsak hamis hangot ütött meg. A reklámfilmekben, melyekben az európai egyesülés áldásait sorolták, fényképeket mutattak a koncentrációs táborokról és srebrenicai tömegsírokról. Alatta a szöveg: „Soha többé.” Így azután aligha lehet csökkenteni az unióval kapcsolatos frusztrációt.
A kormányzó elitek azon kísérletét, hogy az unióval szembeni fenntartásokat saját céljaikra használják fel, általánosan tévedésként értékelik. A hollandoknak végre védekezniük kell az ellen, hogy a közösség legnagyobb nettó befizetői legyenek –dörögte Bernard Bot külügyminiszter. Hollandia majd megmutatja a brüsszeli uraknak, ígérte, s azt sem tartotta kizártnak, hogy az uniós költségvetést blokkolják.
A hollandok félelmét elsődlegesen az a félelem táplálja, hogy nemsokára már nem lesznek urai saját országuknak, s feloldódnak egy európai szuperállamban. A hollandok többségükben szíves vendéglátók és nyitottak a világra, de Hollandia többé nem multi-kulti paradicsom. Néhány éven belül a négy legnagyobb városban a külföldiek alkotják majd a többséget, s ezt sokan nem tartják jónak. Félnek az idegenek özönétől. Országuk felgyorsított nemzetközivé válásához, mindegy miként is nevezik, nem lehet őket megnyerni.
Nagyot fordult a világ. A filmrendező Theo van Gogh halála óta nagyon sokan elveszítették a külföldiek integrálhatóságába vetett hitüket. A külföldiekkel való testvériségről szóló jelszavakban szintén régóta nem hisznek, s ezért ellenzik, hogy a törököket felvegyék az EU-ba. Ennek semmi köze sincs az idegenellenességhez, de a törökök lakta városnegyedekben a munkanélküliség két-háromszorosa az országos átlagnak, ez már bőven elég. A holland gazdaság válságban van, s a vendégbarátság végül is pénz kérdése.
Furcsa, mennyire nem vették észre a képviselők, milyen nagyot változott a hollandok felfogása a kérdésben. Az összes nagy párt támogatta a népszavazást, mert meggyőződésük volt, hogy az igenek maguktól is győznek. Ha sejtették volna az ellenállást, akkor ez a referendum, melyet az alkotmány elő sem ír, elmaradt volna.
Annyi bizonyos: a polgárháború, amivel az igazságügyminiszter, Piet Hein Donner a referendum elutasítása esetére fenyegetőzött, nem fog bekövetkezni. A népszavazás a kormány számára nem kötelező erejű, alacsony 30 százalék alatti részvétel, vagy a nemek minimális arányban történő győzelme esetén várhatóan nem vesz tudomást majd róla. S teszi ezt a baloldali ellenzék támogatásával. Biztosan lenne majd némi tiltakozás, de a hollandok nem a barikádostromlók népe.
A baloldali hírmagazin emellett A kelet-franciák Svájchoz kívánnak tartozni címmel tudósít a megélhetési hovatartozásból fakadó érdekes kezdeményezésről.
A kelet-franciaországi régió, Franche Comté föderalista pártja, a PFCC szokatlan módon reagált az uniós alkotmányt elutasító referendumra. Azt követelik, hogy népszavazást tarthassanak a Svájchoz történő csatlakozásról.
A párt a következő napokban ennek megfelelően aláírásgyűjtésbe kezd- jelentették be a föderalisták. „Ha már az európai újjáépítéséből kimaradunk, akkor inkább egy olyan országhoz tartozzunk, ahol a munkanélküliség négy százalék alatti, és a vásárlóerő a miénk sokszorosa” – áll a párt nyilatkozatában. A PFCC emlékeztet Genf példájára, egy „egykori francia megyéére, amelyik egy szép napon eldöntötte, hogy a Helvét Föderációhoz csatlakozik és onnan sohasem akart visszatérni.”
Az uniós alkotmány elleni szavazatok a „francia rendszer elleni voksok voltak(...) mely alapjában megreformálhatatlan.”
Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazinban Manfred Weber Senki többet, harmadszor? című, párizsi keltezésű írásában elemzi a francia EU- alkotmány elutasításának következményeit.
Az EU elleni forradalmuk másnapján a franciák fejfájósan ébredtek. Lassan kiderül, hogy milyen mély szakadékba taszították a nemet mondók Európát és partnerüket, Németországot.
Jacques Chirac nagy tétben játszott és veszített, ami nem új. De a legtöbb esetben az elnök képes volt megmenteni a helyzetet, most azonban már nem tudja javára fordítani vereségét. Kirúghatja a miniszterelnökét, s ezt rövidesen megteszi. De ettől még a honfitársai által széttört cseréphalom nem válik kisebbé.
„Először az elmúlt 50 évben eltérő Németország és Franciaország álláspontja egy fontos európai kérdésben” – sajnálkozott a francia külügyminiszter, Michel Barnier. „Közösen egy inkább politikai és szociális Európát szerettünk volna, s nem az angol-amerikai gazdasági liberalizmus EU szupermarketjét.“
A francia külügyminiszter attól tart, hogy július 1-én Nagy-Britannia veszi át az unió soros elnöki posztját, s Tony Blair kihasználhatja a német-francia hatalmi vákuumot, hogy kiüresítse a már meglévő szerződéseket. Legalább egy évig eltart szerinte, amíg a német-francia uniós motor ismét működni kezd: nagyjából 2006 novemberében, amikor a nizzai szerződés jó esetben a végéhez közeledik.
A nem után különösen offenzíven kívánják érdekeiket keresztül vinni. Egyes követeléseket már kidolgoztak, így például nem kérdőjelezik meg a közszolgálatot, s törekednek egy „szociálisabb Európa” kidolgozására.
A jelenlegi helyzetből eredeti kiútként néhányan Párizsban már egy „alternatív EU” kialakításán gondolkodnak, melynek Németország és Franciaország lenne a magja, s mely párhuzamosan létezne a mostani unióval.
origo.hu
Kiszivárgott hangfelvételek: Magyar Péter a politikai vezetésre teljesen alkalmatlan
