Mádl: Megalapozatlanok az osztrák félelmek

Mádl Ferenc kiválónak nevezte a magyar-osztrák kapcsolatokat, melyek hazánk uniós tagságával dinamikusabbá váltak. A köztársasági elnök a Die Pressének adott interjújában szóba hozta a magyar munkavállalókra vonatkozó munkaerő-piaci megszorítások feloldásának lehetőségét is. Beszélt arról is, hogy számára 15 év elég a politikából, és szeretne ismét az egyetemi oktatással foglalkozni.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív napilap Ausztria félelmei megalapozatlanok címmel készített interjút a búcsúlátogatáson Bécsben tartózkodó Mádl Ferenccel.

A legutóbbi években a magyarországi politikai viták egyre inkább sárdobálássá változtak. Mit tett elnökként azért, hogy ez megváltozzon? – kérdezte a legapróbb szeplőket is nélkülöző politikai összecsapások honát képviselő Peter Bognar.

– Sokan azt várják a köztársasági elnöktől, hogy úgy viselkedjék, mint egy tanár bácsi, aki a neveletlen gyermekeket meginti. De nem az az államfő feladata, hogy a politikusokat fegyelmezze. Ők is felnőtt emberek, akiknek az elnöki figyelmezetés ellenére tudniuk kell, mit szabad és mit nem. Ami a politikai stílust illeti, mindig is arra törekedtem, hogy megnyilatkozásaimmal példával szolgáljak.

Mádl Ferenc kérdésre válaszolva kiválónak nevezte a magyar-osztrák kapcsolatokat, melyek hazánk uniós tagságával még dinamikusabbá váltak. Ugyanakkor kötelességének érezte, hogy szóba hozza a magyar kedélyeket továbbra is borzoló megszorításokat. Hiszen ma már világossá vált, hogy a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos osztrák félelmek megalapozatlanoknak bizonyultak. Éppen ezért Magyarország üdvözölné, ha Ausztria olyan gyorsan, amennyire csak lehet, megtalálná annak módját, hogy felülvizsgálja a magyar munkavállalókra vonatkozó munkaerő-piaci megszorítások feloldásának lehetőségét.

A magyar köztársasági elnök azzal magyarázta, hogy nem jelöltette magát egy újabb elnöki ciklusra, hogy 15 év a politikából számára untig elég. Szeretne ismét a szívéhez olyannyira közel álló tevékenységgel, az egyetemi oktatással foglalkozni hivatali ideje lejárta után.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilap prágai tudósítója, Hans-Jörg Schmidt Szlovák politikus bocsánatot kér a magyaroktól elüldözésükért címmel foglalkozik a budapesti kitüntetés utózöngéivel.

A cikk olvasója megtudhatja, hogy ma Dél-Szlovákiában mintegy hatszázezer magyar származású szlovák él, ami valamivel több mint tíz százalékát jelenti az ország lakosságának. Annak ellenére, hogy a magyar kisebbségi párt tagja a kormánynak, a két népcsoport között kitapintható a látens feszültség. A magyarok ismételten követelik a Benes-dekrétumok megszüntetését, amit a szlovákok rendszeresen visszautasítanak. A szlovákok hivatalos bocsánatkérése a magyaroktól mindmáig várat magára.

Perlentaucher (perlentaucher.de)

A többek között hetilapok szemlézésével is foglalatoskodó, romantikus nevű Gyöngyhalász német honlap az Élet és Irodalomból kedden Esterházy Péter írását szemlézi. Tanulságos összevetni a szemlézett változatot az eredetivel is.

Esterházy a konzervatív napilap, a Magyar Nemzet gasztronómiai mellékletében némileg szokatlan megfigyelését osztja meg, miszerint mennyire ellentétes hagyományfelfogások ütközhetnek az ínyencségek területén is. „Első felfogásban a hagyomány mint alibi... Ezzel szemben áll a hagyomány gazdagságként történő felfogása, ahol a jelen szükségszerű feltétele, mint tágas, napfényes rét, mint magabiztosság és tudásszomj, mint értelmes beszéd és tárgyszerűség. Istenem, be szép is lenne egy úgynevezett polgári, nemzeti, konzervatív napilap ezen gasztronómiarovat szellemiségével!”

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív svájci napilapban Ulrich Schmid Macskajaj a magyarországi szocialistáknál címmel A Fidesz az elnökválasztás után feljövőben alcímmel elemzi a hazai politikai helyzetet.

Mint azt megválasztása után Sólyom László bejelentette, a magyarok szigorú, visszafogott és hallgatag elnöke lesz. Az Alkotmánybíróság megalapítójának és hosszú ideig elnökének szüksége lesz ezekre a tulajdonságokra, hiszen a hagyományosan vitatkozó kedvű pártoknak mindennél nagyobb szükségük lesz egy visszafogott és szigorú bíróra. Már most látható, hogy a következő évben sorra kerülő választásokat ismét legkevésbé sem szép viták fogják majd meghatározni. A szocialistáknak, akik az elnökválasztás során párttársukat, Szili Katalint támogatták, ki kell köszörülniük a csorbát; a Fidesz szárnyal, és megerősítve érzi magát.

A szocialistáknál másnaposság az uralkodó érzés. Közvetlenül Szili vereségét követően zárt ajtók mögött ülésező, rendkívüli pártkongresszust hívtak egybe, melyen szemtanúk szerint nemcsak kíméletlenül elemezték a vereség okait, de nem hiányoztak a párton belüli ellenlábasokkal szembeni oldalvágások sem. Gyurcsány Ferenc korlátozott önkritikát gyakorolt, amikor nem mondta ki világosan, hogy Szili nem alkalmas jelölt. A résztvevők beszámolói szerint Gyurcsánynál nem igazán volt érezhető, hogy bánkódna Szili veresége miatt. Hiszen a vereséget nyilvánvalóan a pártelnök, Hiller István csődjeként fogták fel, ami számos delegáltat arról győzött meg, hogy Gyurcsány az egyetlen, aki a szocialistákat irányíthatja. S ezért megválasztották ama bizottság vezetőjének, melynek a 2006-os választások előkészítése a feladata. A kormányfő ugyan országos szinten leszerepelt, azonban úgy tűnik, az MSZP-n belül pozícióját inkább megerősítette, ami a vele szemben – többek között Szili részéről – megfogalmazott kemény bírálatokat követően, elégtételként hatott. Hiller, aki Szili megválasztását elszúrta, ezzel szemben határozottan önkritikus hangot ütött meg, de mea culpázása következmények nélkül maradt. Az általa igényelt bizalmi szavazást megnyerte, és így hivatalban maradt.

Koalíciós partnerükről, az SZDSZ-ről, akik a Szilivel szembeni elutasításukkal a vereséget előidézték, a szocialisták nem sok jót mondtak, mégis a koalíció folytatása mellett döntöttek. Kétségtelenül fájdalmasabb az exkommunisták számára a liberálisok érthető Szili-kritikájánál, akit nem eléggé független személyiségként értékeltek, annak belátása, hogy bedőltek a Fidesz taktikai cselének. A Fidesz az első fordulóban tartózkodott, így hagyták Szilit kiváló eredménnyel győzedelmeskedni, amit megtehettek hiszen ebben a fordulóban még kétharmados többség volt szükséges. Ezzel két dolgot is elértek, megállapították, hogy honnan jönnek a Szilit támogató szavazatok, hiszen a 178 tagú frakciónál többen voksoltak a házelnökre. Másrészt szinte lehetetlenné vált, hogy az átvert elvtársak visszavonják jelöltjüket, és olyan jelöltre cseréljék, aki az SZDSZ számára is elfogadható lenne, hiszen úgy tűnt, a házelnök más pártok képviselőinek, vagy éppen a függetlenek számára is megválasztható. A büntetés a következő fordulóban megtörtént, melyek már Sólyom László győzelmét hozták.

Hogy Sólyom alkalmas és méltó utóda lesz az elnöki székben Mádl Ferencnek, az vitathatatlan, s ezt a vereséget elszenvedő koalíciós partnerek sem késlekedtek elismerni.

A Fidesznek a váratlan, főként a koalíciós partnerek ellentéteinek köszönhető győzelme, természetes fellendülést okozott. A párt a jelenlegi közvélemény-kutatások alapján folyamatosan tíz százalékkal vezet a szocialisták előtt, s a győzelmi mámortól feltüzelve ünnepelték Sólyom sikerét egy, a média és a polgárok számára is nyilvános pártkongresszussal. Orbán Viktort a vitathatatlan pártvezetőt, aki győzelmük esetére radikális adócsökkentést ígért, hangosan ünnepelték, és ellenjelölt nélkül újraválasztották pártelnöknek. Áder János, a párt parlamenti frakcióvezetője a kormányon ülő „rablóbandáról” mondott szónoki dörgedelmével kissé korai kampányhangulatról gondoskodott. Orbán, aki már a franciaországi és hollandiai népszavazások előtt az uniós alkotmány támogatója volt, az eddigi európai reformok konszolidációját, s a bővítési stratégia alapos átgondolását követelte. Ezzel reagált arra a tényre, hogy Magyarországon is, miként Csehországban és Lengyelországban, drámaian csökkent az uniós alkotmány támogatása.