Mit várhat új tagjaitól az EU?

Az uniós alkotmány francia és holland elutasítása a legkevésbé sem lepte meg a kelet-közép-európaiakat és a kelet-európaiakat. Míg az euroszkeptikusok örülnek, az alkotmány ratifikálásának folytatása több országban kérdésessé válik - cikkezik a Neue Zürcher Zeitung.

2005. 06. 06. 6:58
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Neue Zürcher Zeitung

A konzervatív napilap Kelet-Európa az EU alkotmány elutasítása után című budapesti keltezésű írásában az új uniós tagoknak a francia és holland nemet követő álláspontjával foglalkozik.

Az uniós alkotmány franciaországi és hollandiai elutasítása a legkevésbé sem lepte meg a kelet-közép-európaiakat és a kelet-európaiakat. A politikai elitben ugyanis itt is vannak olyan olyan euroszkeptikus felhangok, melyek régóta arra próbálják meg fölhívni a figyelmet, hogy a brüsszeli adminisztrátorok álmai nem feltétlenül azonosak azzal, amit az úgynevezett egyszerű polgárok éreznek és gondolnak. Az eroszkeptikusok – a cseh elnöktől Vaclav Klaustól, egészen a lengyelországi Kaczynski testvérekig – mindenesetre igencsak elégedettek a franciák és hollandok döntésével.

Orbán Viktor, az ellenzéki Fidesz vezetője egy beszélgetés során merészen azt a tézist képviselte, hogy a kelet-közép-európai államok éppen most váltak az unió motorjává. Orbán nem különösebben bánkódik az alkotmány miatt, hiszen ez a szöveg amúgy is csak már az eddig megkötött nemzetközi szerződések gyűjteménye. A kelet-közép-európai államok számára sokkal inkább lényegesnek tűnik, miként tudják a saját dinamikus gazdasági növekedésüket erőteljesebben az unióra kiterjeszteni és a vitákban érdekeiket képviselni. Orbán komoly reményekkel tekint Németországra: amennyiben a keresztény uniópártok győznek az őszi választásokon, akkor velük ismét nagyobb tempóra kapcsolhat Európa. A hivatalos Magyarország szinte némán reagált a francia nemekre. Az unió keleti bővítésének vélt és valós következményei vezettek az alkotmány elvetéséhez – vélekedett Somogyi Ferenc, a magyar diplomácia vezetője. Nyugaton pedig attól félnek, hogy elveszik a munkájukat a kelet-európaiak.

Jelen pillanatban Lengyelországban a legszínesebb a helyzet: Marek Belka, a szétesőben lévő baloldali szövetség nevében kormányzó miniszterelnök azt az álláspontot képviseli, hogy az eredetileg október 9-re tervezett népszavazást a francia és holland nemek ellenére tartsák meg. „Miért ne nyilvánítanának véleményt a lengyelek?” –kérdezte. Számos centrista liberális és jobboldali politikus számára – akiknek jó esélyük van, hogy ősszel átvegyék a hatalmat – egy megkönnyebbüléssel ért fel a francia és holland nem, hiszen így felmentve érzik magukat, hogy egy olyan szerződés ellen agitáljanak, amit a közvéleménykutatások szerint lengyelek 56 százaléka elfogad. Amennyiben a jobbközép pártok nyerik a szeptemberi választásokat, akkor nő a valószínűsége annak, hogy a referendumot elhalasztják vagy akár végleg lefújják. Jan Rokita, a liberális Polgári Platform vezetője szerint egy, az alkotmányt támogató igen gyengítené Varsó pozícióit a szerződés várható újratárgyaláskor.

A csehországi megnyilatkozások az ország megosztottságát tükrözik. Miközben az euroszeptikus Vaclav Klaus az alkotmányt szárazon halottnak nyilvánította, az miniszterelnök Jiri Paroubek ama álláspontjának adott hangot, hogy folytassák tovább a ratifikációt. Prága még mindig nem határozott, hogy népszavazással, vagy a parlament határozatával döntsön az alkotmány elfogadásáról. Paroubek szeretné a következő uniós csúcstalálkozón elérni, hogy a 2006 novemberéig tartó ratifikációs határidőt az EU tolja ki. Az új cseh miniszterelnök szerint a határidő meghosszabbítása lehetőséget adna a most nemet mondó országoknak, hogy elmozduljanak egyértelműen tagadó álláspontjukról.

A lengyel államfő Aleksander Kwasniewski javaslata alapján a visegrádi országok egy mini csúcstalálkozón tisztáznák e héten, hogy kialakítható-e egy közös álláspont az unió alkotmányáról, melyet a jövő héten sorra kerülő uniós csúcstalálkozón képviselhetnének.

Miközben Kelet-Közép-Európában boldogok, hogy időben beléptek, Kijevben a kijózanodás dominál. Természetesen Julia Tyimosenko kormánya azonnal tudatta, hogy továbbra is a csatlakozást tekinti politikai céljának. Tekintettel a franciák és hollandok világos álláspontjára az EU számára igen nehéz lesz, hogy Kijevet azzal a gyorsvonati sebességgel irányítsák az unióba, ahogyan azt az új Dnyeper-parti elit szeretné.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.