Pilhál György: Frász-ember

Pilhál György: Történt, hogy a Magyar Rádió pályázatot írt ki a berlini tudósítói állásra. Komoly, egész embert kívánó beosztás az ilyen, széles körű tájékozottság, kimagasló nyelvismeret, pártatlanság, higgadt hozzáállás stb. Az első pályázatot Kanyó László nyerte. Örült, madarat lehetett volna fogatni vele, aztán néhány nap múlva beszégyenkezett a rádió vezetéséhez, s azt mondta: visszalép a pályázattól, mégsem kíván berlini tudósító lenni. Kondor Katalinéknak elkerekedett a szemük, nem mindennapos eset az ilyen. Ismét kiírták a tendert, ezúttal Baraczka Eszter lett a győztes. Ő is boldog volt, majd váratlanul visszalépett …
Ez már szöget ütött a rádió vezetőinek fejébe. El is kezdték faggatni a két győztest, ugyan mi történt velük néhány nap leforgása alatt, miért nem akarnak berlini tudósítók lenni… Végül minden kiderült. Nem sokkal az állás elnyerése után felkereste őket Barát József, a rádió egykori moszkvai, majd washingtoni tudósítója, a Frász (Független Rádiósok Szakszervezete) ügyvivője, és elmondta a nyerteseknek, milyen nehéz esztendők várnak arra, aki Berlinben vállal állandó tudósítói munkát, helyükben ő bizony itt maradna a Bródy Sándor utcai alma materben, ez a biztos…
Kanyó nem hitt a „baráti” figyelmeztetésnek, mire a Frász-ember szép simulékonyan a figyelmébe ajánlotta: sokkal jobb, ha az ember önként vonul vissza, mint ha szerez magának egy-két ellenfelet. Kanyóval szemben Baraczkát nehezebb volt megdolgoznia a Frász-vezérnek, a riporternőt már nyíltan kellett riogatni. Végül ő is visszalépett.

(Magyar Nemzet, 2005. június 15.)