A Die Welt (welt.de) konzervatív napilapban Martin Halusa A pénzügyi vita elmélyíti a Párizs és London közötti szakadékot című írásában foglalkozik a hétvégi uniós csúcstalálkozó sikerét bizonytalanná tevő tényezőkkel.
E hét csütörtökén és péntekjén az unió elmúlt esztendejének legfontosabb csúcstalálkozóján adnak egymásnak randevút az EU kormány- és államfői. A napirenden ugyanis nemcsak az uniós alkotmány ratifikációjának jövője áll, hanem dönteniük kellene az unió elkövetkezendő hét évének pénzügyi kereteiről is. Ritkán volt ekkora a bizonytalanság a csúcstalálkozó kimenetelét illetően, mint most.
Az elképzelések egyelőre összebékíthetetlenül állnak egymással szemben. A kompromisszumos retorika ellenére az álláspontok mindeddig alig közeledtek egymáshoz, s egyre inkább úgy tűnik, hogy nem Tony Blair és a britek különleges kedvezménye áll a vita központjában, hanem a francia elnök, Jacques Chirac és görcsös ragaszkodása a mezőgazdasági támogatásokhoz. A politikailag megvert Gerhard Schröder ugyan a Welt am Sonntag információi szerint kilátásba helyezte, hogy Berlin hajlandó lenne 400-500 millió euróval többet fizetni a brüsszeli közös kasszába, de ebben a vitában Berlin másodhegedűs szerepet játszik.
Az igazán mély árkok Chirac és Blairközött vannak, akik mindketten vezető szerepet kívánnak játszani az unióban, s akik kedden Párizsban tesznek kísérletet a nézetkülönbségek tisztázására. Blair még mindig kijátszva érzi magát, amiért Chirac és Schröder három évvel ezelőtt nélküle állapodott meg az úgynevezett mezőgazdasági reformban. Ez az egyezség ugyan a szubvenciók fokozatos csökkentését jelentette, de egyúttal a támogatások a leginkább függő Franciaországot 2013-ig megkímélte a komolyabb lefaragásoktól, és biztosította, hogy továbbra is Párizs legyen a támogatások legnagyobb haszonélvezője. (Franciaország szippantja fel az unió majd minden negyedik, a mezőgazdasági célokra kiadott euróját. Schröder akkor gesztusával fizette ki Párizst az iraki háború miatt, az Egyesült Államokkal kirobbant konfliktusban nyújtott francia támogatásért. Ezen a megállapodáson az alkotmányos referendumon elszenvedett veresége miatt nem kíván Chirac változtatni, hiszen ha tárgyalhatóvá tenné azt, ez a lépés könnyen jelenthetné politikai halálát.
Hasonlóan gyenge pozícióból tárgyalhat Gerhard Schröder. A kancellár aligha tehet komolyabb engedményeket a pénzügyi tárgyalásokon, hiszen akkor az ellenzék azonnal előhúzhatná a kampányban a nettóbefizető kártyát. Németország pénzügyi játéktere az ország gazdasági helyzete miatt – más kormány esetében is – amúgy is minimálisnak tekinthető. Berlin közösen öt további nettó befizetővel – közöttük Nagy-Britanniával és Franciaországgal – azt követeli, hogy az unió kiadásai ne emelkedjenek 2007 és 2013 között. A kiadásokat a gazdasági teljesítmény 1 százalékában kívánják maximálni, ami 815 milliárd eurót jelentene. Ezzel szemben a brüsszeli bizottság 1025 milliárd eurót szeretne elkölteni, amit többek között a bővítések miatt keletkező új költségekkel is magyaráz. A bővítés azonban érzékelhetően lelassulhat, az EU külügyi biztosa, Benita Ferrero-Waldner szerint csak az lehet tag, aki a szigorú felvételi kritériumokat maradéktalanul teljesíti. Ez a kritika elsődlegesen Romániát és Bulgáriát célozza, mely országok az eredeti tervek szerint 2007 januárjában váltak volna taggá.
Brüsszelben azt a forgató könyvet valószínűsítik, hogy pénzügyi tekintetben nem hoz megegyezést a brüsszeli csúcstalálkozó, s az uniós alkotmány ratifikálása kapcsán is csak egy ajánlásra futja erejéből. Nagy-Britannia és néhány északi EU-tag a ratifikációs folyamat hat-tizenkét hónapos felfüggesztését javasolja. Ezzel párhuzamosan az Európa Parlament kereszténydemokrata képviselői szintén a ratifikációs folyamat felfüggesztésére szeretnék rávenni a konzervatív államfőket. A kereszténydemokrata képviselők szerint is szükséges egy 2006 júniusáig tartó „reflexiós időszak”.
origo.hu
Ismét hazudott a baloldali propaganda: Brüsszel tényleg eltörölné a 13. havi nyugdíjat
