Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilapban az ismert baloldali filozófus, Jürgen Habermas elemzi a francia és holland nem várható következményeit.
Magas részvétel mellett, egy mindent elsöprő demokratikus nemmel utasította el az unió alkotmánytervezetét két alapító tagország. Ezt a lehető legnagyobb balesetet Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök ezekkel az okos szavakkal kommentálta: „Európáról többé már nem álmodhatnak az emberek. A létező Európát nem szeretik, és ezért elutasítják azt az Európát, amilyenné az alkotmány alapján lett volna”. Egyet azonban elhallgat Juncker diagnózisa: egy olvashatatlan alkotmány nem indítja be az emberek fantáziáját. Az alkotmánytervezet egyszerű ok miatt olvashatatlan: a nemzetközi szerződések dzsungelét örökítette meg, s nem mint minden valódi alkotmány, alapnormák átlátható vázát rajzolta fel. Az olvashatatlanságnak azonban van egy mélyebb oka is: hiányzik az a perspektíva, ahonnan az emberek felismerhetnék, miért szükséges most Európának egy alkotmány.
A politikusok nem jelezték időben és világosan, miről is szól az európai egyesülés. Így magát a folyamatot sem a polgárok, hanem a kormányok vitték előre. Amíg mindenki profitált ebből a folyamatból, addig a választók elfogadták ezt a helyzetet, amit a projekt sikere is legitimált. De a világgazdasági átalakulás közepette egyre világosabbá válnak a huszonötök Európájának elosztási konfliktusai, s itt már nem elegendő az „eredmény-legitimáció”.
Európát már eddig is megosztották a gazdagok és szegények, a kicsik és nagyok, új és régi tagok ellentétes érdekei. Az ellentétes nemzetállami mítoszok is mély árkokat ásnak az öreg kontinensen. A politikusok korábban úgy érezhették, hogy jó okuk van megkerülni az európai egyesülés céljáról folytatott nyilvános vitákat, most a bosszús választók az ő ajtajuk elé söprik mindazt a szemetet, amit eddig a szőnyeg alá rejtettek.
Jürgen Habermas szerint a kivezető utat a mag-Európa koncepció jelentheti, 8 ország szorosabb együttműködése, mely felgyorsíthatja az integrációt, s úgy véli, mivel már szinte biztosan elveszíti a vörös-zöld koalíció az őszi, előrehozott választásokat, ezért javasolja, használják ki az esélytelenek nyugalmát, hogy felvázoljanak egy reménytelibb forgatókönyvet, a továbbdöcögés és lassú süllyedés helyett. Így bukásuknak legalább világosak lennének a kontúrjai, és egy szép, szimbolikus tettel távozhatnának a hatalomból, hiszen egykor a 68-as generációnak volt érzéke a romantikus ötletek iránt.
Tagesspiegel (tagesspiegel.de)
A berlini napilapban Harald Martenstein Két balkéz című írásában csatlakozik a vörös-zöld koalíciót temető, s szellemi holdudvarukat, a hatvannyolcas generációt értékelő írásokhoz.
A szerző szerint a hatvannyolcasok a kultúrában hosszútávon is maradandót alkottak, de politikai értelemben a vörös-zöld koalíció csődöt mondott. Nem csoda, ha e csoportok politikai programjára akár egy pillantást is vet a szemlélő. E program egy része barbár, másrészt őrültség volt. Szerencsére képtelenség volt megvalósítani. Egyesek, mint egy szörfdeszkába, belekapaszkodtak a környezetvédelem kérdéseibe, mellyel eljutottak a hatalomba. Oda megérkezve, amint azt ma már tudjuk, a hatalom akarásán és szexepiljükön kívül nem sokat tudtak felmutatni, hiszen programmal nem rendelkeztek, „s a kormányzásban nagyjából annyira voltak sikeresek, mint az alternatív autószerelő”, akinél anno a szerző dolgoztatott.
origo.hu
Ismét hazudott a baloldali propaganda: Brüsszel tényleg eltörölné a 13. havi nyugdíjat
