A segélyek csak kárt okoznak Afrikának?

A szegénység és éhség elleni küzdelem nyugati szándéka komoly károkat okoz Afrikának – nyilatkozta egy kenyai közgazdász a Der Spiegelnek. Hozzátette: a segély egyik része gátlástalan politikusok kezébe kerül, a másik része a feketepiacon landol. Egy német televíziócsatorna azt mutatta be, hogy milyen trükkökket lehet használni a nálunk PPP-konstrukcióként emlegetett megoldások alkalmazásával – írja a Die Story.

2005. 07. 05. 7:07
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazinban Thilo Thielke Töröljék ezt a segélyt címmel készített interjút a G-8-ak közelgő találkozója előtt a kenyai közgazdásszal James Shikwatival.

A szegénység és éhség elleni küzdelem nyugati szándéka immár négy évtizede komoly károkat okoz kontinensünknek – nyilatkozta Shikwati. Hozzátette: ha fejlett ipari államok valóban segíteni szeretnének az afrikaiaknak, akkor végre töröljék el ezt a borzalmas segélyt. Pontosan azokban az országokban a legrosszabb a helyzet, amelyek a legnagyobb segélyeket kasszírozzák. Az oda irányított milliárdok ellenére a kontinens nagyon szegény.

A segélyekből hatalmas bürokratikus szervezeteket hoznak létre, s ez hozzájárul a korrupcióhoz és az önelégültséghez, míg az afrikaiakat a koldussá neveli és önállótlanságra szoktatja. Ráadásul a fejlesztési segélyek mindenütt gyengítik a helyi piacot és a vállalkozó szellemet, melyre oly nagy szükség lenne. A segély – bármilyen abszurdnak tűnik is – az egyik okát jelenti Afrika problémáinak. Ha megszüntetnék, az egyszerű emberek meg sem éreznék a hiányát, csak a funkcionáriusokat sokkolná. Pontosan ezért állítják, hogy vége lenne a világnak, ha megszűnnének ezek a fejlesztési támogatások.

A kenyai éhínség esetén a kenyaiaknak kellene honfitársaikon segíteniük. Ha az ország egyik régiójában aszály üti fel a fejét, akkor a korrupt politikusok azonnal, szinte reflexszerűen segélyért kiáltanak. Ez a felhívás azonnal megtalálja az ENSZ élelmezési programját – mely apparatcsikok hatalmas hivatala – s ezek az emberek abban az abszurd helyzetben élnek, ugyan az éhezés elleni harcot írták a zászlajukra, de mindannyian munkanélküliek lennének, ha az éhínség tényleg megszűnne. Ők természetesen azonnal készségesen viszonyulnak a kéréshez, s nem ritkán még egy kicsivel több támogatást követelnek, mint azt az adott afrikai kormány tette. Ezt követően sok ezer tonna kukoricát szállítanak Afrikába, mely az agyontámogatott nyugat-európai és amerikai gazdák feleslegeiből kerül behajózásra – mondta Shikwati.

Hozzáfűzte: a segély egy része gyakran közvetlenül gátlástalan politikusok kezébe kerül, akik azonnal tovább irányítják saját törzsükhöz, hogy ezzel kampányoljanak. Egy másik része a segélynek a feketepiacon landol, ahol azt dömpingáron árusítják. A bennszülött paraszt akár szögre is akaszthatja a kapáját, mert az ENSZ programjával képtelenek felvenni a versenyt. S mert a bennszülött parasztok eme verseny következtében tönkremennek, Kenyának nincsenek számottevő mezőgazdasági tartalékai, ha a következő évben tényleg bekövetkezne egy éhínség. Ez egy egészen egyszerű, de rendkívül súlyos következményekkel járó körforgás.

A közgazdász hangsúlyozta: az a sok millió dollár, amit eredetileg az AIDS elleni közdelemre adtak, még mindig a kenyai kormány számláin várakozik, a helyi politikusok pedig megpróbálnak ebből minél többet zsebre vágni. Ahogyan az egykori Közép-afrikai Köztársaság diktátora, Jean Bédel Bokassa cinikusan megfogalmazta: „Mindent az országunkban lévő francia kormány finanszíroz. Pénzt kérünk a franciáktól és megkapjuk – végül elszórjuk az egészet.”

Az interjú végén Shikwati úgy fogalmazott, amennyiben a gazdag ipari országok tényleg segíteni kívánják a szegénység felszámolását, akkor teljesen szüntessék be a segélyezést, s végre adják meg Afrikának azt a lehetőséget, hogy maga gondoskodjék saját megélhetéséről. Ma Afrika olyan, mint egy gyerek aki azonnal az óvó néniért kiált, ha valami baja van. Afrikának végre saját lábára kell állnia.

Die Story (wdr.de/tv/diestory)

Egy német televíziócsatorna a Milliárdos Monopoly című dokumentumfilmben azt mutatta be, milyen trükkökket lehet használni, és az árakat az égbe tornászni a nálunk PPP-konstrukcióként emlegetett megoldások alkalmazásával.

Elsődlegesen Kölnben bonyolít milliárdos üzleteket az ingatlanértékesítésekre és építkezésekre specializálódott Oppenheim-Esch Holding. A holding a krónikus pénzügyi gondokkal küzdő önkormányzat számára nagyberuházásokat valósít meg – többek között a Köln arénát és az új városházát építette fel – s ennek ellentételezéseként a város három évtizedre vállalta az igen drágán megszámított bérleti díj fizetését.

Amint az a riportműsorból kiderült, az építtető cégnek sikerült a két fenti projekt eredetileg 549 millió márkás árát abszurd költségelszámolással 840 millióra feltornásznia, annak ellenére, hogy már az építkezés megkezdése előtt a kölni önkormányzat vállalta az új irodaházba költözést, mégis 20 millió márkát számolt el a holding bérlő(k) felkutatása címén. A holding hasonló értékben kasszírozott adókedvezményt alvállalkozók kiválasztása címen, pedig már az építkezés megkezdése előtt bizonyíthatóan megállapodtak a Philipp Holzmann céggel. A holding magabiztosságát – és kiváló önkormányzati kapcsolatait – jelezte, hogy megengedték maguknak, hogy építési engedély benyújtása nélkül lássanak hozzá a projektjeik egy részének megvalósításához.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.