Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Thilo Thielke Töröljék ezt a segélyt címmel készített interjút a G-8-ak közelgő találkozója előtt a kenyai közgazdásszal James Shikwatival.
A szegénység és éhség elleni küzdelem nyugati szándéka immár négy évtizede komoly károkat okoz kontinensünknek – nyilatkozta Shikwati. Hozzátette: ha fejlett ipari államok valóban segíteni szeretnének az afrikaiaknak, akkor végre töröljék el ezt a borzalmas segélyt. Pontosan azokban az országokban a legrosszabb a helyzet, amelyek a legnagyobb segélyeket kasszírozzák. Az oda irányított milliárdok ellenére a kontinens nagyon szegény.
A segélyekből hatalmas bürokratikus szervezeteket hoznak létre, s ez hozzájárul a korrupcióhoz és az önelégültséghez, míg az afrikaiakat a koldussá neveli és önállótlanságra szoktatja. Ráadásul a fejlesztési segélyek mindenütt gyengítik a helyi piacot és a vállalkozó szellemet, melyre oly nagy szükség lenne. A segély – bármilyen abszurdnak tűnik is – az egyik okát jelenti Afrika problémáinak. Ha megszüntetnék, az egyszerű emberek meg sem éreznék a hiányát, csak a funkcionáriusokat sokkolná. Pontosan ezért állítják, hogy vége lenne a világnak, ha megszűnnének ezek a fejlesztési támogatások.
A kenyai éhínség esetén a kenyaiaknak kellene honfitársaikon segíteniük. Ha az ország egyik régiójában aszály üti fel a fejét, akkor a korrupt politikusok azonnal, szinte reflexszerűen segélyért kiáltanak. Ez a felhívás azonnal megtalálja az ENSZ élelmezési programját – mely apparatcsikok hatalmas hivatala – s ezek az emberek abban az abszurd helyzetben élnek, ugyan az éhezés elleni harcot írták a zászlajukra, de mindannyian munkanélküliek lennének, ha az éhínség tényleg megszűnne. Ők természetesen azonnal készségesen viszonyulnak a kéréshez, s nem ritkán még egy kicsivel több támogatást követelnek, mint azt az adott afrikai kormány tette. Ezt követően sok ezer tonna kukoricát szállítanak Afrikába, mely az agyontámogatott nyugat-európai és amerikai gazdák feleslegeiből kerül behajózásra – mondta Shikwati.
Hozzáfűzte: a segély egy része gyakran közvetlenül gátlástalan politikusok kezébe kerül, akik azonnal tovább irányítják saját törzsükhöz, hogy ezzel kampányoljanak. Egy másik része a segélynek a feketepiacon landol, ahol azt dömpingáron árusítják. A bennszülött paraszt akár szögre is akaszthatja a kapáját, mert az ENSZ programjával képtelenek felvenni a versenyt. S mert a bennszülött parasztok eme verseny következtében tönkremennek, Kenyának nincsenek számottevő mezőgazdasági tartalékai, ha a következő évben tényleg bekövetkezne egy éhínség. Ez egy egészen egyszerű, de rendkívül súlyos következményekkel járó körforgás.
A közgazdász hangsúlyozta: az a sok millió dollár, amit eredetileg az AIDS elleni közdelemre adtak, még mindig a kenyai kormány számláin várakozik, a helyi politikusok pedig megpróbálnak ebből minél többet zsebre vágni. Ahogyan az egykori Közép-afrikai Köztársaság diktátora, Jean Bédel Bokassa cinikusan megfogalmazta: „Mindent az országunkban lévő francia kormány finanszíroz. Pénzt kérünk a franciáktól és megkapjuk – végül elszórjuk az egészet.”
Az interjú végén Shikwati úgy fogalmazott, amennyiben a gazdag ipari országok tényleg segíteni kívánják a szegénység felszámolását, akkor teljesen szüntessék be a segélyezést, s végre adják meg Afrikának azt a lehetőséget, hogy maga gondoskodjék saját megélhetéséről. Ma Afrika olyan, mint egy gyerek aki azonnal az óvó néniért kiált, ha valami baja van. Afrikának végre saját lábára kell állnia.
Die Story (wdr.de/tv/diestory)
Egy német televíziócsatorna a Milliárdos Monopoly című dokumentumfilmben azt mutatta be, milyen trükkökket lehet használni, és az árakat az égbe tornászni a nálunk PPP-konstrukcióként emlegetett megoldások alkalmazásával.
Elsődlegesen Kölnben bonyolít milliárdos üzleteket az ingatlanértékesítésekre és építkezésekre specializálódott Oppenheim-Esch Holding. A holding a krónikus pénzügyi gondokkal küzdő önkormányzat számára nagyberuházásokat valósít meg – többek között a Köln arénát és az új városházát építette fel – s ennek ellentételezéseként a város három évtizedre vállalta az igen drágán megszámított bérleti díj fizetését.
Amint az a riportműsorból kiderült, az építtető cégnek sikerült a két fenti projekt eredetileg 549 millió márkás árát abszurd költségelszámolással 840 millióra feltornásznia, annak ellenére, hogy már az építkezés megkezdése előtt a kölni önkormányzat vállalta az új irodaházba költözést, mégis 20 millió márkát számolt el a holding bérlő(k) felkutatása címén. A holding hasonló értékben kasszírozott adókedvezményt alvállalkozók kiválasztása címen, pedig már az építkezés megkezdése előtt bizonyíthatóan megállapodtak a Philipp Holzmann céggel. A holding magabiztosságát – és kiváló önkormányzati kapcsolatait – jelezte, hogy megengedték maguknak, hogy építési engedély benyújtása nélkül lássanak hozzá a projektjeik egy részének megvalósításához.
origo.hu
Érkezik az első nagy havazás, mutatjuk hol és mikor
