Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapnak Traian Basescu román köztársasági elnök adott interjút. Ebből megtudható, hogy egyszer s mindenkorra véget ért az a 15 esztendős gyakorlat, amikor Romániában csak mímelték és közben halogatták a reformokat. A román nép elérheti és el fogja érni, hogy 2007. január 1-jén az unió tagjává váljon.
Majd az olvasó megtudhatja, miért van szüksége a Európának és a NATO-nak Romániára. Egyrészt, mert a románok jó európaiak, másrészt az egész EU számára elengedhetetlen a megbízható biztonságpolitika, melynek éppen Románia a kulcsállama. Az ország most a NATO és az EU keleti szélén fekszik, határos a Fekete-tenger térségével, s szomszédságban található az egykor a Szovjetunió által uralt terület. Ezen a területen, az EU és a NATO határán, a Fekete-tenger északi medencéjében, Transznyisztriában, Osszétiában, Hegyi Karabahban, valamint Abháziában. a posztszovjet térség befagyott konfliktusai figyelhetők meg.
A kibővített Fekete-tengeri térség a Nyugat-Európába vezető híd szerepét tölti be a kábítószer- és embercsempészek számára. De éppen úgy híd a Transznyisztriából a Nyugat-Balkán, Afganisztán, Irak, vagy Afrika irányába folyó fegyvercsempészeknek. Létezik egy további fontos tényező, ebből a kibővített Fekete-tengeri térségből származik az EU-ban felhasznált energia fele. Románia tisztában van az Európával szembeni kötelességeivel, és azokat teljesíteni is fogja az EU és a NATO segítségével. Talán ezt másként látják az Atlanti-óceán partjánál fekvő országok, hiszen az a határ biztonságosnak tekinthető.
Basescu elfogadhatónak tartja, hogy Románia és Bulgária fölvétele után az unió egy bővítési szünetet tartson. De arra tekintettel, hogy Európának meg kell őriznie a békét Európában, a fontossági sorrendben a következő lépésnek a Nyugat-Balkánnak kell lennie. A térség politikusainak meg kell érteniük, hogy az európai kisebbségi jogok betartása, a szélsőségesség elutasítása, a regionális együttműködés az európai integráció elengedhetetlen előfeltétele. Európa mindaddig nem lesz biztonságos, amíg a nyugati Balkánt nem integrálják az európai elvárásokhoz.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Stefan Dietrich A búcsú manifesztuma című írásában boncolgatja az SPD választási programját.
Az SPD bízik magában. Nehéz eldönteni, hogy a bátorság, vagy a kétségbeesés, ami arra ösztönözte őket, hogy még egyszer hitelt igényeljenek arról a számláról, amit már eddig számtalanszor kiüríttettek.
Most ez a párt veszi a bátorságot, hogy programja középpontjába a bizalom kifejezést állítsa. Pedig azt a bizalmat, amit 1998-ban a választók megelőlegeztek és 2002-ben vonakodva meghosszabbítottak, már régen felélték. Vagy a manifesztum címe „Bizalom Németországban” azt jelentené, hogy az SPD bízik az országban és a kancellár szeretné még egyszer megpróbálni a kormányzást? Ebben az esetben érdemes lenne átgondolnia Schrödernek a szerepértelmezését, nem a népnek kell a jelenleg kormányzó pártok bizalmát elnyernie, hanem fordítva működik a demokrácia.
Ténylegesen úgy tűnik, ha valaki az SPD manifesztumának egyes szakaszait olvassa, mintha Németország meg sem érdemelné ezt a kormányt, mert nem értékelik eléggé a koalíció sikereit: „A gazdaság újra versenyképes, ... a munkaerőpiaci reformok már éreztetik hatásukat ... jelentős előrelépés történt az oktatásban és képzésben, ... és egyetlen korábbi kormány sem támogatta olyannyira a családokat, mint Gerhard Schröderé.”
A bevezető fejezet a valóság el nem ismerésének megdöbbentő dokumentuma. Miként kerülhetett ez az oly sikeres kabinet abba a helyzetbe, hogy nem tudja hogyan kormányozzon tovább? A manifesztumban nyújtott egyetlen magyarázat szerint olyan versenytársak tűntek fel, melyek politikai tévutakat propagálnak. „A szociális jégkorszak politikáját” egyrészt és „populista illúziókat” másik oldalról. Szerintük a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék zavaró akciói nélkül nem lenne semmilyen bajuk és a szociáldemokraták végre megkapnák az őket megillető elismerést. Most azonban még kapnak egy esélyt a választók, hogy méltónak bizonyuljanak az SPD-hez.
Egyszer s mindenkorra 24 pontban felsorolják „hogyan szeretnénk élni Németországban” jólétben, kellő mennyiségű munkával, egészséggel, képzettséggel, gyermekkel és biztonsággal ellátottan. A pártelnök Franz Müntefering „kívánj magadnak valamit” katalógusa így alig különbözik az „erkölcstelen” konkurencia ajánlataitól.
Az igazán szociáldemokrataság ebben a programban néhány alfejezetben található. Ahol nem csak azokat a pontokat sorolják fel, amelyek az elmúlt hét esztendős kormányzás alatt nem hozták el a kívánt sikert. Hanem végre olyanokat is felvetettek, melyek a vörös-zöld koalíciónak kormányon nem tűntek hasznosnak, mert teljesen szétrobbantották volna a költségvetést, és végleg megállították volna az amúgy is akadozó konjunktúrát. De a mostani manifesztum már ismét tele van az állami juttatások új jótéteményeinek ígéretével. Éppen ezért a választási kampányban most az SPD által produkált manifesztum egyúttal a párt mentális búcsúja a kormányzati felelősségtől – írja a lap.
origo.hu
Gál Kinga békét sürgetett az EP rendkívüli ülésén
