A Die Welt német konzervatív napilap mai száma az 1945 óta eltűntnek számító Hatvany-gyűjtemény történetéről készített, s az év végén megjelenő könyvvel és filmmel foglalkozik. E művek szerint az eddigi feltételezésekkel ellentétben nemcsak a szovjet csapatok zsákmányolták a gyűjteményt, hanem a visszavonuló németek vitték magukkal műkincsek egy részét. (A közvetlenül a műalkotások elrablása után készült magyarországi iratok viszont azt támasztják alá, hogy a Hatvany család kincseinek nagy része a Szovjetunióba került – a szerk.)
A cukor tette őket gazdaggá, és a művészet sem szegényítette el a családot – írja a lap. Ennek ellenére a Hatvany-Deutsch család már semmivel sem rendelkezik egykori legendás, közel 800 darabból álló műgyűjteményéből, melyben többek között megtalálhatóak voltak Cézanne, Manet, Monet, Degas, Renoir festményei. Hatvany-Deutsch Ferenc báróé volt a föld legnagyobb impresszionista magángyűjteménye. Ezen kívül még gyűjtötte Tintoretto, Tiziano, El Greco, Lucas Cranach, valamint a kortárs magyar művészek alkotásait is. A család birtokában volt még közel 2000–3000 rajz, faliszőnyeg, s egyéb kiváló műalkotás. Egészen az ország 1944-es német megszállásáig.
Eredetileg a Hatvanyakat Deutschnak hívták. Magyarország iránti elkötelezettségből vették fel lakhelyükről a Hatvany nevet. A XIX. század végén a magyar nemesek közé emelték őket, s az ország leggazdagabb családjai közé tartoztak. A német megszálláskor azonban sem tekintélyük, sem gazdagságuk nem segített rajtuk, mert zsidók voltak. Hatvany-Deutsch Ferenc elrejtőzött, és műkincsgyűjteményének egy részét barátai nevén három budapesti bank széfjében helyezte el. A többit palotáiban hagyta hátra. Ezeket azonban kifosztották, miként a bankok széfjeit is. Néhány festményt leszámítva – melyek később a budapesti Szépművészeti Múzeumban voltak ismét láthatók – a képek legtöbbje eltűnt.
A cikk írója szerint a „magyarok” ezeket a képeket államosították. A „magyaroktól” a Hatvanyak nem kaptak kárpótlást – állítja a lap. Néhány képet bemutattak az 1995-ös legendás moszkvai „zsákmánykiállításon” a Puskin Múzeumban. Most ezek a képek állandó tárlat keretében tekinthetők meg. Hogy hol található a többi alkotás? Ki rabolta el? Az SS, vagy az orosz katonák? Ez a kérdés „tette tönkre” 1964-ben Hans Deutsch, Németország legtekintélyesebb kárpótlási ügyekre szakosodott ügyvédjének életét, aki már a Rothschildok ügyében is eredményesen pereskedett. Deutsch, aki csak igen távolról állt rokonságban a Hatvanyakkal, bebizonyította, hogy a képek egy részét az SS rabolta el. Ennek következtében a Hatvanyaknak a német állam 35 millió márka kárpótlást ítélt meg. Ami ugyan nem kevés, de a gyűjtemény teljes értékét akkor 400 millióra becsülték.
Végül a Hatvanyaknak csak 17,5 milliót fizettek ki, és 1964. november 3-án Hans Deutschot letartóztatták, azzal a váddal, hogy ő hamisította a műkincsrablást alátámasztó bizonyítékokat. Az ügyvéd 18 hónapot töltött vizsgálati fogságban. Kilenc évet várt Deutsch a perére, melynek végén ugyan rehabilitálták, de kárpótlásban nem részesült. 2002-ben hunyt el, amikor a németországi múzeumok éppen elkezdték kutatni képeik eredetét. Amúgy a Deutsch elleni perrel nemcsak a német jóvátételi kifizetések értek véget, hanem a múzeumban őrzött műtárgyak visszaadásának ideje is lezárult.
Hans Deutschról és történetéről Michael Juncker forgatott dokumentumfilmet Deutschland gegen Deutsch (Németország Deutsch ellen) címmel. A filmből kiderül, hogy Deutsch története szorosan kapcsolódik a Hatvany-gyűjtemény történetéhez. Hiszen a Hatvany-képek történetéből válik érthetővé a filmkészítő szerint, miért rágalmazták, hiteltelenítették, vették őrizetbe Hans Deutschot, miért kellett őt kvázi eltakarítani az útból. A film azt a változatot szuggerálja, hogy Deutschot ugyanazok a személyek vették őrizetbe, akik most a Hatvany-gyűjteményből származó műkincseket is rejtegetik: az SS egykori tagjai, barátaik és örököseik.
Csakhogy ezt az állítást igen nehéz lesz bizonyítani – írja a lap –, hiszen eddig egyetlen kép bukkant fel, amelyik áttételesen megerősítené az egykori SS-tagok és a Szövetségi Köztársaság legmagasabb tisztségviselőinek összeesküvését: El Greco Sinai-hegy című műve. Egy osztrák újságíró, Burkhart List, aki a film számára Hans Deutsch életét feldolgozta, saját bevallása szerint további képekre bukkant. Azt, hogy hol találhatóak, Az SS-összeesküvés című, az év végén megjelenő könyvében kívánja majd elárulni. List állítja, ismeri azokat a háttérben meghúzódó személyeket, akik El Greco képét 1988-ban eladatták. „A neveket az ügyvédemnél letétbe helyeztem. Ezek a személyek egykori csúcs SS-ügynökök örökösei” – nyilatkozta List.
Hans Deutsch fia, a svájci állampolgárságú Joram, 2003-ban fedezte fel a Sinai-hegy című képet a new yorki Metropolitan Múzeumban rendezett El Greco kiállításon. A kép birtokosa akkor a krétai Heraklion Múzeum volt. Juncker filmje rekonstruálja a kép útját Krétára. A múzeum a londoni Sotheby's árverési ház aukcióján vásárolta a festményt. Az árverési ház s bécsi lerakatán keresztül jutott a képhez. Hogyan hagyhatta el a festmény Ausztriát a hatályos törvények ellenére? Ki szállította Bécsbe a képet, honnan származik a festmény? Innen válik a történet nehezen követhetővé. A Sotheby's hallgat, a műkincs kivitelét engedélyező hivatal homályosan fogalmaz, aki a festményt leszállította, az egy bizonyos eladói csoport megbízatását teljesítette. Ezek személye azonban titoknak számít. Mindenesetre a 2004-ben forgatott film képtelen volt az illetők személyazonosságát tisztázni – írja a Die Welt.
A Hatvany-gyűjtemény nyomára akadni többek között azért is nehéz, mert az egyetlen teljes leltár 1935-ből származik. Azonban Hatvany ezt követően is szorgalmasan vásárolt és adott el műtárgyakat. Ám az a lista, amit a háború után emlékezetből összeállított, csak a legértékesebb műkincsekre vonatkozott. Így könnyen lehet, hogy egy valaha a Hatvany-gyűjteményhez tartozó kép felbukkan, azt 1935-t követően Hatvany Ferenc szabad akaratából adta el.
A jóvátételi perekből ismert és rettegett amerikai ügyvéd, Ed Fagan felbukkanása jelzi, hogy a Sinai-hegy című képet nem véletlenül New Yorkban fedezték fel, s nem a vándorkiállítás korábbi állomásain, Rómában, Madridban, vagy éppen Athénban. Joram Deutsch – Fagan tanácsára – az AHVRAM, a holokauszt áldozatok műkincs kárpótlásával foglalkozó nemzetközi szervezetének nevében kívánja Németországot beperelni. A pert hihetetlenül magas, 18 milliárd eurós összegért kívánják megindítani. Mindmáig tisztázatlan, hogy kiket képvisel ez a perelő egyesület, miként az is, hogy Joram Deutsch kapna-e valamit a perértékből. Egyelőre az is bizonytalan, hogy a követeléssel a bíróság érdemben foglalkozik-e. A Hatvany-örökösöket ez mindenesetre már nem érdekli – teszi hozzá a cikk írója, aki szerint Burkhart List, a család életét feldolgozó újságíró minden kísérlete, hogy kapcsolatba kerüljön velük, eredménytelenül végződött. „Hatvany Ferenc két 90-es éveiben járó lánya már nem kíván a gyűjteménnyel foglalkozni, hasonlóképen egy Afrikában élő unoka sem” – nyilatkozta List.
(Mint a Magyar Nemzet megírta: a család Tunéziában élő leszármazottja perelte a magyar államot egy festmény és három grafika tulajdonjoga miatt. A pert elveszítette; a kincsek – a bíróság ítélete szerint – 1951-ben elkobzással kerültek az állam tulajdonába, s azokért kárpótlást kérhettek volna a leszármazottak. Fagan pedig nemcsak Németországot perelné be, hanem a Magyar Köztársaságot, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, a Magyar Nemzeti Galériát és a Szépművészeti Múzeumot is a néhai Hatvany Ferenc báró tulajdonát képező több mint száz festmény miatt, amelyeket a nácik raboltak el a második világháború alatt. A keresetben megpróbálja rákényszeríteni a magyar államot arra, hogy hozza nyilvánosságra azt az emlékeztetőt, amely magyar és német illetékeseknek az 1960-as években lezajlott találkozójáról készült. Ezen a két ország állítólag összefogott annak érdekében, hogy ne kelljen visszaszolgáltatniuk az ellopott műtárgyakat – a szerk. )
A második világháborúban eltűnt műkincsgyűjtemények felkutatása rendkívüli nehézségekbe ütközik. Ami hosszú ideig eltűntnek számított, az gyakran Oroszországban tűnt fel, miként a brémai Baldin-gyűjtemény, a Schliemann-kincs és az eberswaldi aranylelet. Bizonytalan azonban, hogy ez a „szabály” érvényes a Hatvany-gyűjteményre is – írja a cikk. A Deutschland gegen Deutsch című film szerint orosz művészettörténészek eddig csak egy vagonnyi, a Hatvany-gyűjteményhez tartozó festmény hollétét tudták kideríteni, melyet a moszkvai Puskin Múzeumban tárolnak – mint arra már fentebb is utaltunk. A film azt állítja, hogy az orosz hatóságok nyíltan bevallanák, ha még egyéb, Magyarországról zsákmányolt tárgy lenne a birtokukban, ezért azok Juncker szerint nem is lehetnek Oroszországban – zárja cikkét a Die Welt.
origo.hu
Magyar Péter legocsmányabb kijelentései - ez Brüsszel emberének valódi arca
