Lőcsei Gabriella: Hírüket sem hallottuk évtizedeken át. A magyarországiakról is hallgattak, nem csak az államalapító szent király nevét viselő határon túli falvakról. Hallgatnak róluk ma is. A 60-as években kiadott Magyarország-útikönyvekben még találni két félmondatot, az egyik a matyóföldi Szentistvánt említi – itt találkoztak augusztus 12-én az első keresztény uralkodónk nevében szövetkező települések –, a másik a dunántúli Szentkirályszabadját. Legfrissebb és legnépszerűbb bedekkerünk, az idegen nyelveken is olvasható Látnivalók Magyarországon című kiadvány már csak egyetleneggyel foglalkozik közülük. Szentkirályszabadjával: ott írta utolsó versét Radnóti Miklós, ezt közli róla. Nem baj, azok a tekintélyes múltra visszatekintő kis községek, amelyek hosszú századokon át őrizték nevükben is, lelkiségükben is István király emlékét, az ismeretlenség homályában is egymásra találtak. Egymásra találtak és szövetséget kötöttek „önazonosságuk megőrzése, az országhatároktól függetlenül érvényesülő szellemi s lelki magyar egység, az egyenlő jogok és esélyek alapján való történelmi megbékélés és az európai integráció megteremtése érdekében”. Jelenleg tizennyolc tagja van a szövetségnek: tizenegy magyarországi, két szlovákiai és öt erdélyi település. Valamennyit érdemes megismerni. Ezúttal kettőt mutatunk be olvasóinknak, a magyarországi Szentkirályt és a szlovákiai Vágkirályfát.
(Magyar Nemzet, 2005. augusztus 19.)
origo.hu
Ukrán befolyás alatt állhat a Tisza Párt − itt vannak a bizonyítékok
