Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali-liberális hírmagazin szerint a németek több mint kétharmada elégedetlen a Bundestag választások kimenetelével. A Forschungsgruppe Wahlen közvélemény-kutató intézet által telefonon megkérdezett 1111 személy alig 23 százaléka nyilatkozott pozitívan a vasárnapi választások végeredményéről. Rendkívül elégedetlennek tűnnek az FDP hívei (88 százalékkal), akiket szorosan követnek az unió pártok szimpatizánsai (81 százalékkal). De még a Baloldali Párt választóinak 69, a zöldek 68 százaléka, sőt még az SPD híveinek többsége is csalódott. Az 1998-as választásokat követően a polgárok 60, 2002-ben 45 százaléka megelégedéssel vette tudomásul a voksolás kimenetelét.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap kiadója, Frank Schirrmacher A felháborító című írásában foglal állást Gerhard Schröder vasárnapi viselkedéséről, mely – írja – az egész német közvéleményt megdöbbentette . Szerinte úgy tűnt: Schröder saját önszuggesztiójának áldozata, csakhogy ez a „választások utáni nagyzási hóbort” – amiről később a hesseni miniszterelnök, Roland Koch beszélt – már egyáltalán nem volt olyan mulatságos, amilyen még Franz Josef Strauß esetében lehetett. – Egy döbbent nemzet tapasztalhatta, milyen lehet, ha valaki pillanatok alatt hatályon kívül kívánja helyezni a demokratikus játékszabályokat. Eddig csak az irodalomból – főként a latin-amerikaiból – ismertük, hogy valamely tábornok saját nagyságától elbódulva közönség szeme láttára veszíti el önuralmát.
Természetesen Schröder nem egy dél-amerikai pátriárka, és fényévekre található olyan „színtiszta demokratáktól” mint Putyin, mégis vasárnap este tudatosan – vagy a magas endorphin-koncentráció miatt – néhány percre a karizmatikus uralkodót alakította, aki olyan támogatásra is képes alapozni, ami még erősebb, még tartalmasabb, mint maga a választási eredmény – írja Schirrmacher, idézve Schröder mondatait: „Na figyuzz, micsoda hátrányledolgozást eredményezett a választási kampány a társadalomban, ami a tartalmi összehasonlításon túl a cselekvő személyek összehasonlítását is eredményezte, és ezért sem szólhat arról a történet, hogy egyesek bizonyos hatalmi igényeket pusztán formális okokra alapozzanak, bármennyire is szeretnék.” Ez volt az est döntő mondata, amikor a hallgatóknak fel kellett tenni a kérdést: mit is gondolt Schröder voltaképp, amikor „formális okokról” szólt. A tények alapján úgy tűnik: a választási eredményre gondolt.
Az a rabiátus, majdnem brutális mindenhatóság érzés, amivel Schröder vasárnap nem csak a moderátorokat, hanem a német közvéleményt is majdhogynem letámadta a kancellár, lehetett az az eszköz, ami a Bundestag feloszlatását és az előrehozott választásokat is kiváltotta – írja a lap, hozzátéve: Schrödernek nem csak lehetősége, de kötelessége is lett volna, hogy ezen az estén valamit mondjon arról, vajon megérte-e az országot ebbe a keserves önmagára találási folyamatba taszítani, és szólnia kellett volna arról is, hogyan értetik meg a lakossággal a szükséges reformokat. Ez volt az év leghangosabb órája, és csak a kommentátornak, Nikolaus Brendernek köszönhető, aki a kancellári hivatal méltóságát Schröder úrral szemben is megvédte, hogy nem ez lett egyúttal a legszégyenletesebb is – zárja cikkét a kiadó.
origo.hu
Veszélyes vegyület szabadult el egy magyarországi ipari parkban
