Bayer Zsolt: Guidó és Isolda

Bayer Zsolt: Úgy esett, hogy az Országgyűlés tavaszi ülésszakán a kormánypártok nem tudták biztosítani a határozatképességet, minek következtében a kormányoldal nem tudta átvinni akaratát a parlamenten. Az ellenzék meg is beszélte, hogy nem nyomnak gombot, s imigyen a hatalmon lévők jól felsülnek. Igen ám, de a legutolsó pillanatban Guidó berontott a terembe, maga köré gyűjtötte néhány jó emberét az MDF-ből, és szavaztak mégis, miáltal meglett a határozatképesség. Közben többen kiléptek az MDF-ből, megalakult a Nemzeti Fórum, a frakció nyolc főre apadt – de Guidó nem adta fel. És Isolda érezte, itt az idő…
Így jött el 2005 áprilisa. Isolda úgy döntött, nem nézi tovább tétlenül Guidó magányos küzdelmét. Az Apró–Gyurcsány-bizottság alakult éppen, és Isolda úgy döntött, az ügyrendi bizottságban a szocialista Csiha Juditot bízza meg, hogy képviselje őt és szavazzon helyette. Ez azért volt nagyon jó döntés, mert a szocialista Csiha Judit szocialista lévén és Csiha Judit lévén nyilván nagy barátja és támogatója volt az Apró– Gyurcsány-bizottságnak. Isolda számítása bevált. Csiha Judit nemmel szavazott helyette, így nevezett bizottság csak később tudott megalakulni.
Guidó vérszemet kapott. Tudta, immár nincs egyedül. Így aztán ő is beférkőzött a bizottságba, s mikor arról kellett dönteni, meghallgassák-e Gyurcsány „Fletót”, az ő voksa döntött: igen. Pedig az elnök, Szijjártó Péter sírva könyörgött, hogy Gyurcsány Fletót csak később hallgassák meg, hiszen a megvitatandó és megvizsgálandó dokumentumokat még senkinek sem volt ideje átnézni. De nem. Guidó a szemét jobboldal ellen szavazott. Miképpen a tagadás ellenére az is nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársaságielnök-választáskor az MDF-frakcióból hárman is a szocialista jelöltet támogatták. Eközben Guidó és Isolda elmondta minden nap, hogy a Fidesz és az MSZP összejátszik, és 70-30 százalékos arányban osztják el maguk közt a korrupcióból származó pénzeket. Éppen kétszáz nap telt el, Isolda és Guidó éppen kétszázadszor mondta el ezt a 70-30 százalékot, aztán Isolda sógora, a jó Barbalits otthagyta a készülődő Sorstalanság című szuperprodukciót, melynek valahogy producere lehetett, s amelyből szép nagy summa tűnt el nyomtalanul. És akkor, egy szerelemszagú, langy éjjelen Isolda a számítógépe elé ült, felment a netre, és lehívta a www.davidibolya.hu című honlapját. Oda pedig a következő beírást eszközölte ábrándosan:
„Kedvencek. Idézetek: »Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani. « Churchill.”(6)

(Magyar Nemzet, 2005. október 8.)