Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A vezető német konzervatív napilapban Susanne Klingenstein Amerikai tájékoztatáspolitika: Ahogyan a New York Times a zsidók legyilkolásáról tudósított címmel mutatja be Laurel Leff könyvét. Leff azt vizsgálta, hogyan tájékoztatott az amerikai média zászlóshajója 1938 és 1945 között a holokauszt folyamatáról. S ez aligha tekinthető a lap történetének dicső fejezetének – írja a lap. Ezt a drámát ugyan 1186 híradásban dokumentálták, de közülük egyik sem került a lap címoldalára. Ennek is betudható, hogy az amerikai közvélemény Hitler zsidók elleni „harcának” megbízható forrásokból származó hírei ellenére mégsem ismerte fel a tragédiát teljes jelentőségében. Ennek egyik oka volt, hogy a lap kiadója Arthur Hays Sulzberger, maga is zsidó, a zsidóságra „mint vallási közösségre és nem mint népre tekintett” és ezért a tudósításokban a pártatlanságra kívánt törekedni. Nem túl kedvező következményekkel. „A krakkói gettóban végrehajtott 1943. márciusi mészárlást az ötödik oldalon jelentették, a varsói gettófelkelést a 43. oldalon. A franciaországi érsek irodájának egyik munkatársának letartóztatása az első oldalon állt, míg az ország zsidóságának tervezett 'likvidálása' 1943. január 27-én csak a tizedik oldalon. Az az 1943. augusztus 27-i hír, hogy már hárommillió zsidót likvidáltak, csak a hetedik oldalon szerepelt.”
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazin SPD politikus: Schilynek bocsánatot kell kérnie az újságíróktól című írásában beszélgetett szociáldemokrata politikusokkal a belügyminiszter által engedélyezett akcióról. (Hivatali titkok kiszivárogtatásában való részvétel miatt a tartományi bűnügyi hivatal munkatársai átkutatták a Cicero magazin szerkesztőségét, számítógép lemezeket és kartonszámra dokumentumokat foglaltak le. A lap április száma szerint az egyik legveszélyesebbnek tartott terrorista vezér Abu Musszav al Zarkavi csoportja kémia fegyverrel végrehajtandó támadást készít elő, melynek vélhető célja Európa – a szerk.) Az interjúban Monika Griefahn a Bundestag kulturális bizottságának szociáldemokrata elnöke bírálta a belügyminiszter által engedélyezett házkutatási akciót. Szerinte a lefoglalt iratokat azonnal vissza kell adni a szerkesztőségnek és Otto Schilynek bocsánatot kell kérnie az újságíróktól. Griefahn „felháborítónak” nevezte a magazin elleni rendőri akciót, majd úgy folytatta, „S ezt sok szociáldemokrata is így látja”. Dieter Wiefelspütz, az SPD Bundestagfrakció belügyi szóvivője szintén támadta Schilyt. „Nem kellene a nagy bunkósbottal hadonásznia, inkább arról kellene gondoskodnia, hogy az ő hatáskörében ne legyenek információs lyukak.” Wiefelspütz bírálta Schily ama nyilatkozatát is, ahol a belügyminiszter úgy fogalmazott „A sajtószabadság nem igazolja a törvényszegést.” A helyettes SPD frakcióvezető szerint „Schily fellépése aránytalanul durva volt”.
die tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali napilapban Richard Rother A kivétel-üzem, ami megerősíti a szabályt címmel ír a kelet-berlini Schöneweideben fekvő képcsőgyár kálváriájáról és Magyarországra településéről. Az újraegyesülés története egyúttal az ipartalanodás története is. A Samsung képcsőgyár Schöneweideben legalább egy évtizeden keresztül a reményt szimbolizálta. Most azonban a koreai konszern be kívánja zárni és Magyarországra telepíteni a komoly hagyományokkal rendelkező üzemet. A magyar főváros közelében kívánja a Samsung új gyárát felépíteni, itt fogják az új lapos képernyőket gyártani, melyekkel a régi Berlinben gyártott képcsöveket lecserélnék. Az év végén kívánja az utolsó schöneweidei nagyüzemet bezárni a Samsung, mely egykor a kelet-berlini ipari magot alkották. Több, mint 30 ezr ember dolgozott az 1989-es fordulat idején a schöneweidei üzemekben, melynek pályaudvara az NDK távolsági közlekedése számára fontos állomás volt. Egyedül a Samsung elődjénél a televíziós elektronikai gyárban közel 6 ezer munkást foglalkoztattak. Ma 800-an dolgoznak ott, ebből a tervek szerint 750-en veszítik el az év végéig állásukat. A fordulat óta 200-250 ezren veszítették el munkahelyeiket a berlini ipari üzemekben, többségük a város keleti felében. A nyugat-német márka bevezetése hatalmas problémát okozott a televízió gyárnak, mint minden NDK ipari üzemnek. „Azonnal összeomlott az orosz piac”, nyilatkozta az üzemi tanács vezetője Wolfgang Kibbel, aki 1973 óta dolgozik az üzemben. A keleti fogyasztóknak a kelet-német termékek túl drágák voltak és a nyugati piacokat vagy elzárták előlük, vagy a termékeik nem voltak versenyképesek. A Samsung akkor az európai piacon kívánta megvetni a lábát és akkor Kelet-Berlin számos előnnyel kecsegtetett. Olcsó volt, szakképzett munkaerő korlátlan számban állt rendelkezésre. S mindenekelőtt a politikai viszonyok összehasonlítva a többi kelet-európai országnál stabilabbnak tűntek. A Samsung számára Kelet-Berlinben kiterítették a vörös szőnyeget. A megmaradt 800 munkavállaló kész volt rugalmasabb munkaidőre, s a bérek is éveken keresztül alatt maradtak a nyugati színvonalnak. S az elmúlt hónapokban újabb bércsökkentésre mutattak hajlandóságot a tömeges részmunkaidőre. Használni mindez nem használt – olyan olcsók, mint Magyarországon, Berlinben egyszerűen nem lehetnek – írja a lap.
origo.hu
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán
