Die Presse (diepresse.com)
„Tudatlan, vagy a tényeken felülemelkedő” címmel közöl interjút a konzervatív osztrák lap az SPÖ pártigazgatójával, Norbert Darabossal „a fenyegető magyar, külföldi veszélyről.” Darabos szerint az osztrák parlament ismét felvizezi a tartózkodási engedélyekre vonatkozó szabályokat. A pártok megállapodtak, hogy az osztrák munkaügyi központ szigorúbb ellenőrzéseivel lép fel a látszatönállóság mögé bújó külföldiekkel szemben. Amennyiben a most a nemzetgyűlés előtt fekvő túlzottan engedékeny változatot fogatja el a parlament az évente további 20.000-25.000 külföldi munkavállaló bevándorlását jelentené – véli a pártigazgató.
Darabos a szakszervezetek támogatásával szeretne megálljt parancsolni a magyaroknak. „Az nem lehet, hogy határmenti munkavállalók számát megnégyszerezik, mint ahogyan azt tegnap tette Ausztria Magyarországgal” – utalt a szocialista politikus a közös kormányülésen aláírt megállapodásra. (A négyszeres növekedés 1999 óta következett be, akkor 560 magyar „szállhatta meg” legálisan Ausztriát, most e kvótát emelték fel 150 fővel 2050-ről 2200-ra – a szerk.) „Akkor a Várvidéken még több magyar fog dolgozni” – fogalmazta meg félelmeit Darabos.
Az SPÖ-képviselő szerint Ausztria már eddig is túlzottan megnyitotta munkaerőpiacát. Az idegenforgalomban dolgozók azt állítják, hogy nem találnak elegendő osztrák munkavállalót. Találnak, ha betartanak minden előírást. Felhívja a figyelmet arra, a magyarok többet keresnek, mint otthon. Ez tudatos támadás a bérszínvonal ellen – véli. Darabos úgy látja, a külföldiekkel kapcsolatos problémákat az oktatásban lehetne megelőzni. Ezért növelni kell az integrációs tanárok számát és még inkább kiépíteni az iskola előtti oktatást Az SPÖ politikusa határozottan támogatja a külföldi gyerekek arányának szabályozását az iskolákban.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
Megjelölés című vezércikkében a minőségi európai bortermelőket hátrányosan érintő uniós döntéssel foglalkozik a konzervatív német napilap. (A német sajtó információi szerint Berlinen kívül csak Bécs és Lisszabon ellenezte a mindenféle adalékanyagokkal készített „újvilági löttyök” immár korlátlan Európába engedését – a szerk.)
Időben jött az EU és az Egyesült Államok közötti borkereskedelmi megállapodás. Már túl régóta tombol az Atlanti-óceán innenső felén az elkeseredett harc, mely borkészítési módszerek engedélyezettek és melyek nem. A történet elsődlegesen nem az unalmas elméletekről és az ízlésről, hanem a nagy pénzről szól. A világszerte tevékenykedő nagy amerikai borászatok elsődleges célja az olcsó, de hatékony módszerekkel készített állandó íz és alkoholtartalommal rendelkező borok előállítása.
Számos európai országban régóta bevett szokás, ami most a megállapodás kapcsán felháborodást vált ki. A mustkoncentráció, enzimek hozzáadása a bor érése során Európában már régen elterjedt. Olaszország már örül annak, hogy a jövőben egészen hivatalosan adagolhatnak borászai fareszeléket, hogy ezzel adják a barrique technológia illúzióját. S, hogy a német borospincékben mindig minden a szabályoknak megfelelően alakul abban is szabad kételkedni. A szürke zóna a tiltott praktikák és az új borászati módszerek kipróbálása között Németországban sem éppen kicsi.
Mindez nem lenne az igazság és tisztánlátás kapcsán probléma, ha a manipulációs eljárásokat és a kémiai adalékokat a boros címkén is fel kellene tüntetni. De ez eddig sem volt így és a borágazatnak a „diszkrimináció” minden formájával szemben megfogalmazott ellenállása miatt ezután sem lesz így. Hogy legalább a német bor mentesüljön a manipuláció általános gyanújától, már csak a fordított út marad: aki tiszta bort állít elő, annak szabadjon azt feltüntetni. De mit jelent a „tiszta” bor? A német borjog ezt nem árulja el. Egy új vitára lenne szükség, hogy legalább a minőségi borok számára szigorúbb szabályokat fektessenek le, ami egy ilyen megjelölést megalapozna és igazolna.
"Köcsögök, elküldtem a k.rva anyjába" - így beszél Magyar Péter az újságírókról