– Az egyik szemem sír, a másik meg nevet azért, mert hála Istennek elértük azt, hogy most már biztos, december 23-án, európai idő szerint 10 órakor határnyitás lesz – mondta el Illár József, Kisszelmenc polgármestere a Magyar Rádiónak.
Nagyszelmenc–Kisszelmenc ungvidéki ikerfalu a trianoni békeszerződés után Csehszlovákiához került, majd 1938–44 között visszatért Magyarországhoz az I. bécsi döntés következtében. 1944 végén a Vörös Hadsereg alakulatai szállták meg a Magyar Királysághoz tartozó falu egyik felét, majd Kárpátalja Ukrajnához csatolása után egyetlen éjszaka leforgása alatt a magyar lakosságú községet annak kellős közepén egy határvonallal kettévágták. Ami az előző napon még a kert vége volt, vagy az utca túlfele, emberöltőn keresztül a szovjet állam határának számított. Mindkét kommunista állam, a Szovjetunió és Csehszlovákia is embertelen eszközökkel tiltotta meg az elszakított családok bárminemű kapcsolattartását. A morbid határvonal felemlegetése a 90-es évekig tabu volt, amelyet a magyar pártvezetők még csak meg sem próbáltak feszegetni.
– A másik oldalról sajnos nem tudtuk meghívni azokat a személyeket, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy ez a határ megnyíljon – így Illár József. Már ki merem jelenteni: ha Magyarországon lévő urak és hölgyek segítsége nem lett volna, akkor most nem beszélhetnénk arról, hogy határt nyitunk. Megpróbálok mindent elkövetni önök által is, mások által is, hogy ezeknek az embereknek felhívjam a figyelmét, hogy igen, határnyitás 23-án és szeretettel meghívjak mindenkit tíz órára Kisszelmencre.
Hatvan éve vártak már erre a pillanatra – mondta a polgármester, hozzátéve: nem lett volna szabad egy községet elvágni, az egyharmadát hagyni a Szovjetunió részén, s „a kétharmadát oda tenni Szlovákiához. Mondhatjuk, hogy hatvan éve várnak a helyi és a környező lakosok is arra, hogy itt határ nyíljon, és szimbolikusan egyesüljön a két község.„
Magyar Rádió, rkk.hu
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
