Időzített bombán ülve

A volt kommunista oszágok közül a magyarországi levéltárba a legnehezebb bejutni – írja a Der Standard. Az osztrák lap emlékeztet, hogy a Népszabadság vezércikkében a spiclik tevékenységét szinte semmiségként ábrázolta. A Frankfurter Allgemeine Zeitung arról ír, hogy Katalóniában milyen módszerekkel szorítják vissza a spanyol nyelvet.

Der Standard (derstandard.at)

A balliberális osztrák napilapban Paul Lendvai Spiclik és csalók című írásában foglalkozik a posztkommunista országok határokon átnyúló „fertőző betegségével”, a mélyen gyökerező korrupcióval és a totalitárius titkosszolgálatok örökségének elmulasztott feldolgozásával.

Ezekben a napokban volt a századik születésnapja egy elfeledett
írónak, Manes Sperbernek – olvasható a Der Standardban. Sperber nem sokkal a halála előtt, amikor 1983-ban átvette a német könyvkereskedők díját, beszédében óvott a fenyegető szovjet katonai hatalomtól való önkéntes, mondhatni preventív kapitulációtól.

A keleti blokk összeomlását követő hatalmas változások ellenére Sperber szavai máig érvényesek: „Nincs olyan igazság, amit taktikai okokból el kellene hallgatnunk, nincs olyan csalás, amiről csendben és akár csak ideiglenesen is szabad lenne megfeledkeznünk.” Ez nem csak a jelen olyan nagy kérdéseire vonatkozik, mint az amerikaiak hazugságoktól és féligazságoktól kísért iraki intervenciója, Putyin csecsenföldi háborúja, vagy egy zabolátlan demagóg vezette Irán atomtervei – teszi hozzá a lap.

Ami a korábbi kommunista titkosszolgálatok által a belpolitikai elnyomás és a külföldi hírszerzés tudatosan elködösített struktúráit és az ezzel összekapcsolódó politikai elnyomási lehetőségeket illeti, e tekintetben a bejutás a kelet-európai levéltárak egyikébe sem olyan nehéz, mint Magyarországon. A legutóbbi, ismert személyek lelepleződései nyomán egyesek szerint a magyar
társadalom „időzített bombán ül.” A titkosszolgálatok mindmáig meg tudták őrizni a befolyásukat afelett, hogy ők határozhassák meg, ki férhet hozzá a 8479 ügynök nevéhez. Az öt magyarországi
titkosszolgálat vezetésének mintegy 70 százaléka már a Kádár-rezsimet is szolgálta.

A hatalmi piramis csúcsán most a miniszterelnöki hivatal államtitkára áll, aki egykor az illetékes adminisztratív kommunista párttitkár asszisztense volt. A kormányzó szocialisták és liberálisok által ígért „aktaforradalomból” szinte semmi sem lett. Nem csoda, ha most a Ringier kiadóhoz tartozó egykori pártlap, a Népszabadság a közelmúltban vezércikkében a spiclik tevékenységét majdnem semmiségként ábrázolta, és inkább az ügy leleplezőjét kívánta befeketíteni – olvasható a Der Standardban.

ORF (burgenland.orf.at)

Az osztrák közszolgálati rádió várvidéki stúdiója Magyarul
tanulni tizenkét hét alatt címmel tudósít Ildikó Melinda
Ciorba nyelvtanárról, akit a Kárpát-medence ügyeiben
tájékozott kismartoniak magyar anyanyelvű született
románnak írnak le.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilapban Paul Ingendaay Az anyanyelvrendőrség ajánlja című cikkében számol be arról, miként szorítják vissza Katalóniában a gyűlölt idegen nyelvet, a spanyolt. A közelmúltban kiderült, hogy a katalán tartományi kormány nyolc barcelonai kórházban az érintettek beleegyezése nélkül közel ezer betegkarton nyelvi szempontok alapján történő felülvizsgálatára adott utasítást, hogy tisztázzák, használják-e a katalánt. Az utasítást kiadó hivatalnak csak sokadlagos szempontnak számítottak az adatvédelmi fenntartások. Egy barcelonai orvos azzal fenyegetőzik, hogy éhségsztrájkot kezd a katalán tartományi kormány székhelye előtt, amennyiben az óvodában lányát nem spanyolul fogják oktatni.