Keresztes Lajos: Első pillantásra még néhány hasonlóság is kínálkozik a tavaly nyári német választási kampány és a jelenlegi magyarországi politikai állapotok között. Hiszen a berlini vörös–zöld koalíció katasztrofális teljesítménye ellenére sem volt esélytelen a győzelemre – igaz, ehhez a CDU/CSU-n belüli hatalmi harcok és a részben ebből eredeztethető ordító kampányhibák is jelentősen hozzájárultak. Ráadásul Németországban is kiderült – minden zsurnaliszta fogadkozás ellenére –, hogy leginkább a negatív kampány hozott szavazókat a baloldalnak, illetve tudta az urnáktól távol tartani a jobboldali érzelmű németeket. (Csak a délnémet tartományokban közel egymillió, 2002-ben a kereszténydemokratákat támogató választó maradt otthon 2005 őszén.) Az SPD és a zöldek eredményesen démonizálták a heidelbergi jogászprofesszort, az Angela Merkel által a pénzügyminiszter posztra kijelölt Paul Kirchhofot. Anélkül, hogy érdemben vitába szálltak volna a tekintélyes pénzügyi szakember adó- és költségvetési téziseivel, sikerült a médiában jóléti államra leselkedő legnagyobb veszélyként tálalni a halk szavú, jámbor jogászt. Tették ezt annak ellenére, hogy Kirchhof alkotmánybíróként számos, a családoknak jelentős könynyebbséget hozó határozat megfogalmazásában vett részt.
A kampányban a vidéki szövetkezeti boltban dolgozó kislányra is lebontották, mennyivel járna rosszabbul, ha úgy valósulnának meg az adó- és járulékcsökkentési tervek, ahogyan azt Paul Kirchhof javasolta. (Abban ugyanis ott nincs vita, hogy e nélkül nem lehet komoly gazdasági növekedésre számítani. Sőt, csak a jelenlegi válsághelyzet további elmélyülése prognosztizálható.) Ezzel a piszkos trükkel az olyan valóban tehetséges populisták, mint Schröder vagy Fischer, szinte ellenzékiként kampányolhattak, azt állítva magukról: csak ők képesek megállítani a jóléti állam sírját megásni szándékozó heidelbergi professzort.
(Magyar Nemzet, 2006. január 26.)

Lépre csalták a prostituálthoz érkező férfit, súlyos büntetésre számíthatnak