(Berliner Zeitung) berlinonline.de/berliner-zeitung
Á, nem volt szükségünk hősökre című írásában foglalkozik a Berliner Zeitung-ban Harald Jähner Szabó István ügynöki tevékenységével. A cikk összefoglalja, hogy a most napvilágra került leleplező tények teszik érthetővé a rendező számos korábbi megnyilatkozását. Legfontosabb tulajdonságaként Szabó István az FAZ magazinnak korábban a gyávaságot említette. Ez 1993-ban történt. Ma már tudható, mennyire őszinte volt ez a válasz, különösen akkor, ha legnagyobb emberi hiányosságának a becstelenséget nevezte. Szabó művészeti témája a hatalommal való együttműködés és annak elleplezése volt.
A rendező leleplezését követően filmjeit más szemmel, más beleéléssel kell nézni, hiszen műveinek egyik központi témája az opportonizmus. 2001-es Szembesítés című alkotás egy igazi mestermű: a film Wilhelm Furtwängler kihallgatásáról szól, ahol Harvey Keitel durva és üvöltöző amerikai őrnagyot, Arnholdot alakítja, aki a német karmesterben nem lát mást mint „az ördög zenekarvezetőjét”.
Szabó többet lát Furtwänglerben. A rendező maga egy olyan családból származik, amelyik már generációkkal korábban levetette zsidó nevét. A hatalomhoz történő idomulást, a tehetetlenek öngyűlöletét, a művészet nagyképűségét, az alázatot és a megszokottságot a lehető legpontosabban tanulmányozta. Úgy szereti az embereket, ha nem szállnak szembe a hatalommal, hanem kitérnek előle. Amennyiben sikerül neki ez anélkül, hogy súlyos bűnt követne el – akkor ezt a lehetőséget nem sajnálná tőle. Attól kell tartani, hogy olyan meggyőzően mint a filmjeiben, ezt az életben nem sikerült neki.
Die Welt (welt.de)
Az öregek összetartanak című írásában a konzervatív német napilapban Jörg Taszman azt kutatja, miért olyan visszafogott Szabó István spicli ténykedésének magyarországi kritikája. A szerző szerint ennek oka, hogy a filmes szakma még mindig fél Szabótól és generációjától, hiszen továbbra is ők döntenek az állami támogatásokról.
A Szabó és osztálytársainak fellépése mégis sok embert felháborít. Feltűnő, hogy eddig egyetlen bocsánatkérő, sajnálkozást kifejező mondat sem hagyta el Szabó ajkait, amit elsődlegesen a kritikus újságírók és fiatal filmkészítők hiányolnak a beszélgetéseikben. „Nehogy már hőssé váljon” halható újra meg újra. És mégis senki sem hajlandó a nevét vállalva nyilatkozni egy német napilapnak. Még mindig egy ilyen klíma uralkodik a filmes szakmában, de ez jellemzi az egész országot is. A lényeg az elosztási harc, a független létezéshez szükséges alapvető feltételek is hiányoznak. Aki Szabót megtámadja az egy egész generációval, az „öregekkel” kerül szembe, akik még mindig rendkívül befolyásosak Magyarországon. Ellentétben Csehországgal, vagy Lengyelországgal a fiatal magyar rendezők a politikai fordulat óta képtelenek voltak megvetni a lábukat.
origo.hu
Összeverték a románok, mert magyar - videó
