Ismail Haniyah, akit Európában pragmatikus, sőt mérsékelt Hamász- vezetőként ismernek, az iszlamista terrorszervezetet győzelemre vezette a januári választásokon, radikális jelszavak használata nélkül. Most, hogy a Hamász alakíthat kormányt, a kijelölt miniszterelnök már levetheti a visszafogottság kötelékeit. Az izraeliek által meggyilkolt Hamász-alapító, Jaszin sejk egyik legközelebbi munkatársa kompromisszum nélkül kijelenti: „A Hamász sohasem fogja elfogadni a német kancellár asszony feltételeit.” Berlin az EU-val egyetértésben három feltételt állított fel a közvetlen tárgyalások megkezdése előtt: Izrael létjogosultságának elismerését, az eddig megkötött szerződések tiszteletben tartását, valamint az erőszakról történő lemondást. Mindez Haniyah számára elfogadhatatlan.
„A kancellár asszonynak el kell fogadnia, hogy a Hamász győzelmével Palesztinában egy új korszak köszöntött be. A győzelmünk csak az első lépés a zsidó államalakulat elleni végső küzdelemben” – nyilatkozta Haniyah, és vont párhuzamot a Mohamed-karikatúrák miatt kirobbant vitával. „A cionisták Európát belehajszolták abba, hogy velük közösen megsértsék a prófétát. Ha Európa nem határolódik el a cionistáktól, akkor nagy árat kell azért fizetnie.” Haniyah megerősíti a jogukat arra, amit ő „katonai ellenállásnak” nevez. Az egyiptomi hadsereg, melynek a Gázai övezet határait kellene lezárnia, láthatóan képtelen a feladat teljesítésére. „Gondoskodunk a nyílt határokról” – közli nevetve a 29 éves Abu Hasszán, a népi ellenállási bizottság elnökségének tagja. „Tíz dollár, és minden egyiptomi katona elfordítja a fejét, amikor a fegyvereket áthozzuk a határon.” Szíria és mindenekelőtt Teherán megbízásából a libanoni Hezbollah tanácsadói pénzt és fegyvert pumpálnak Egyiptomon keresztül a Gázai övezetbe. Teherán közvetítői végiggondoltan minden terrorcsoporttal kapcsolatot tartanak: a Hamásszal, az Iszlám Dzsiháddal, az al-Aksza Brigádokkal és a népi ellenállási bizottsággal.
E mögött világos stratégia látszik. Bármilyen paradoxnak is hangzik – a Gázai övezetben a Hamász az egyetlen működőképes rendfenntartó erő, mely két oldalról is nyomás alatt áll: egyrészt a Nyugat irányából, másrészt a még radikálisabb terrorszervezetek felől. Még akkor is, ha a márciusi izraeli választásokig a Hamász óvatosan fog taktikázni, a konkurens terrorcsoportok már most is újabb merényletekkel fenyegetőznek, akár Izraelen belül is.
A Jasszer Arafat Fatah mozgalmára jellemző, többéves korrupció oda vezetett, hogy a Palesztin Hatóságot támogató európai nemzetek szemében milliárdok tűntek el a Fatah-vezetők titkos bankszámláin. S ez a korrupciós ügy volt a földcsuszamlásszerű Hamász-győzelem egyik oka. Sokan egyszerűen egy tisztességesebb kormányban bíztak, s ezen választók megvonhatják a bizalmukat a leendő Hamász-kormányzattól. Legalább is akkor, ha Izmail Haniyah és a Hamász többi erős embere kitart ama politikai kartájuk mellett, melyben célként szerepel a zsidó állam megsemmisítése – cikkezik a Welt am Sonntag.
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
A konzervatív napilap vasárnapi kiadásában Nils Minkmar Kifelé a védekezésből! című írásában követeli, hogy Európa végre aktívan reagáljon az iszlám kihívásra, és ne csak a radikális mozlim ideológiára reagáljon. Mindkét amerikai biztonságpolitikai szakértő, Daniel Benjamin és Steven Simon azzal kezdi A következő támadás című könyvüket: „Veszíteni fogunk.” A baloldali francia újságíró, Guillaume Dasquié már könyvének címében összefoglalja a nyugati titkosszolgálatok esélyeit a terror elleni háborúban: miszerint „Az al-Kaida győzni fog”.
S ahol a mondatok hosszabbá válnak, az sem jelent sok jót: Musztafa Danes Háború a Nyugat ellen című könyvében egy megerősödő Irántól, s főként Teherán és az iraki síiták együttműködésétől óv. Egy, a Perzsa-öböl mentén létrejövő, friss forradalmi lendületre épülő nagyhatalom Danes szerint képes lenne az egész térséget destabilizálni. „Kártyavárakként omlanának össze az Amerika-barát rezsimek az öböl mellett és a Hindukusnál: Pakisztán, Szaúd-Arábia és Afganisztán. „Most jön a rossz hír: a könyv kétéves, és a Danes által előre jelzett fejlődés éppen most zajlik. Tegnapelőtt az iráni külügyminiszter éppen felszólította a Bászra térségében állomásozó brit csapatokat hagyják el a régiót. A pakisztáni rezsim alig képes megbirkózni a karikatúravita miatti tiltakozással, és Karzai afganisztáni hatalma legfeljebb Kabul környékére korlátozódik.
A helyzet leírásához elegendő két mondat, melyet Maureen Dowd vetett papírra a New York Timesban: „Korábban az izraeli hadsereg bevonulása kellett ahhoz, hogy felbolyduljon az arab világ. Ma ehhez elegendőek a dán karikatúrák.” Európa képét eközben a fáradt, szürkearcú Javier Solana határozza meg, aki állandóan bocsánatot kér, és azt hangsúlyozza, hogy az EU nem engedi el a palesztinok kezét. S közben pontosan azt a tényt hagyja figyelmen kívül, hogy a palesztin választók pontosan ezt tették. A hangos félelem miatt még a diplomáciai képviseletek elleni támadásokat – ez korábban első osztályú hadüzeneti ok volt – sem torolják meg a diplomáciai kapcsolatok megszakításával. Solana az európai diplomáciát szimbolizálja: kedves, tanácstalan, és fél.
A francia filozófus Jean Baudrillard így írja le a helyzetet: „Franciaország és Európa elveszítette a kezdeményezést. Ezért kiszolgáltatott az előre nem látható vereségek sorozatának.” Mire készülnek az iszlamisták a karikatúrakampány utáni időben? Egy iszlámkritikus Theo van Gogh stílusában történő meggyilkolására? Újabb merényletre? A következő nagy támadásra? 2001. szeptember 11-e óta az iszlamista terroristák, az al-Kaida adja meg a tempót. S a Nyugat katonai akcióival botladozva követi az iszlamista forgatókönyveket, többnyire oda, ahol akár könnyen is megtámadható.
Az eredeti német válasz a légi biztonsági törvény volt, melyet négy évvel a merénylet után fogadtak el, ez olyan komoly, mintha az amerikai kongresszus 1967-ben egy törvénnyel tiltotta volna meg a lőfegyverhasználatot a tankönyvraktárakban elnöki látogatások idején. Európának nem ilyen különálló folklorista törvényekre, hanem az iszlamizmus elleni valódi stratégiára van szüksége. S erre már legkésőbb tegnap is szükség lett volna. A leghatékonyabb fegyver, mellyel a Nyugat rendelkezik a kritikus, nyilvános önreflexió, csak ezt használnia is kellene. Ekkor ugyanis gyorsan arra következtetésre lehet jutni, hogy Európa nem tűrheti a kínzást, a titkos börtönöket és a jogmentes övezeteket. Éppen ennyire elfogadhatatlan, hogy a gyűlöletet és erőszakot prédikálók, mint azok akik a londoni Hyde Parkban halállal fenyegetik az európai polgári lakosságot, szabadon szaladgáljanak.
Miként Bismarck a szociális törvényekkel és az általános választójoggal békítette meg a munkásokat a német nemzetállammal, így most a közpénzekből támogatott mecsetépítést és német nyelvű általános iskolai iszlámoktatást kell bevezetni. Mindkét téma már évtizedek óta forrong, hiszen magában rejtik a nehézségeket és a buktatókat. De egy békésen egyesült ország ezt a problémát is képes megoldani, ha a politikai akarat megvan, és a szükség elég nagy. Ilyen törvények és a muzulmánok jogállását szabályozó államszerződések sokkal nagyobb biztonságot hoznak, mint bármilyen repülőgép-lelövési törvény – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
origo.hu
Menczer Tamás: A külhoniakat meg kell védeni Gyurcsány Ferenctől
