Az abszurd humort csillogtató egyfelvonásos színmű 1848 tavaszán játszódik a yorkshire-i lápvidék magányos majorjában, ahol Brontë Patrik tiszteletes három gyermekével él bezárkózva. Az apa máig nem heverte ki azt a megrázkódtatást, hogy felesége a három gyermek világrahozatala után meghalt gyermekágyi lázban, ezért gyűlöli saját nemét – eszébe sem jut, hogy gyermekei szintén fiúk lehetnek. Leánynak neveli és öltözteti mindhármat: a mártíromságot szomjazó Annát (aki Táncsics Mihállyal levelezik), a regényes szerelemre epekedő Emíliát és a kiábrándult, keserű Saroltát – és minthogy magányukat nem töri meg soha senki, a félreértés immár több mint két évtizede rögzült.
Mígnem egy szép napon a dacos Sarolta kiküzdi, hogy Emíliával Brüsszelbe mehessen tanulni. Ott megismerkedik az érett korára is gyámoltalan iskolaigazgatóval, Monsieur Hegerrel, aki anyja kívánságára nősülni kénytelen, ezért minden belépőnek megkéri a kezét. Sarolta persze igent mond. A lápra muszájból visszatérő testvérpárt az elszánt iskolaigazgató női ruhában követi, és ezzel az eddigi, öltözködés meghatározta rend felborul.
Emília szembesül férfi mivoltával, és a felismerés, hogy saját maga felelős kudarcba fúlt életéért, korai halálba taszítja. Sarolta a megvetett Heger oldalán, keserűen távozik, míg Anna tovább raboskodik, virrasztva várja Táncsics újabb levelét.
A lápi idill fanyarul mulatságos vígjátékot kínál egy órában a közönségnek.

Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!