Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív napilap Angela Merkel müncheni biztonsági konferencián nagy feltűnést keltő fellépéséről cikkez. Eredetileg a kancellár-asszony a müncheni biztonsági konferencián a NATO jövőjéről kívánt beszélni. Azonban a rendezvényen megtámadta Iránt. Teherán jelenlévő külügyminiszter-helyettese felhasználta az ügyet a válság további kiélezésére.
Angela Merkel beszédében több tekintetben is kísérletet tett arra, hogy a 42. Biztonságpolitikai Konferencián korlátok közé szorítsa az iráni nukleáris programot. „Meg kívánjuk és meg fogjuk akadályozni, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert” – nyilatkozta a kancellárasszony. Majd támadásba lendült: „Irán szándékosan lépte át a vörös vonalat.”
Ezt az államot meg kell abban akadályozni, hogy nukleáris programot dolgozzon ki – fogalmazott Merkel. Majd még egy lépéssel tovább ment, és a harmincas években megerősödő Harmadik Birodalomhoz hasonlította az Iszlám Köztársaságot. „Nekünk a kezdetektől fogva védekeznünk kell. Az a cél, hogy diplomáciai eszközökkel tegyük világossá, mit lehet és mit nem” – fogalmazott Merkel.
Abbas Araghchi iráni külügyminiszter-helyettes vitába szállt a kancellár-asszonnyal. Utalt arra, hogy országa szándékai békések. Majd idézte a francia elnököt, Jacques Chiracot, aki két héttel korábban a terroristákat támogató országokat atomcsapással fenyegette meg. Azt kérdezte Merkeltől, hogy miért nem tartja fenyegetésnek az atomcsapást emlegető európai országokat.
A konferencia résztvevőit meglepte, hogy az iráni konfliktus ilyen erős konfliktussá alakult. Eredetileg a politikusok és a biztonságpolitikai szakértők az észak-atlanti szervezet jövőjével kívántak foglalkozni. Miközben az amerikaiak – tekintettel a globális terrorfenyegetettségre – olyan országokat is szívesebben kötnének a NATO-hoz, mint Japán, vagy Ausztrália, az európaiak attól tartanak, hogy ez végleg túlterhelné a szervezetet.
Merkel bejelentette: Németország kész a nagyobb felelősség vállalásra a NATO keretein belül. „Nevezetesen a szövetség területén kívüli felelősségvállalásra, biztosítandó a szabadságot, a demokráciát, a stabilitás és világbékét” – fogalmazott a kancellár asszony.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin tudósít a német kritikákra adott teheráni válaszról. Azt a tényt, hogy egy nő mond kíméletlen kritikát róluk, úgy tűnik, a teheráni kormány különleges sértésként értékeli. Ezért a mai napon az iráni kormány ellentámadásba lendült Angela Merkellel szemben.
„Egy politikus nőnek nem lenne szabad a szemét behunyni, és a száját kinyitni, hanem előbb nyissa ki a szemeit, majd lassan a száját” – fogalmazott ma az iráni külügyminisztérium szóvivője, Hamid-Reza Asszefi az iráni ISNA hírügynökség jelentése szerint. Merkel „önszeretetről” tanúskodó megjegyzései „a jelenlegi helyzetben irrelevánsak.”
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap cikke azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy végre belátja-e a nyugati világ: a „multikulti mítosz” megbukott. Amikor néhány évvel ezelőtt Samuel Huntington előadta „a kultúrák összecsapásáról” szóló koncepcióját, számos kritikát kapott. Hevesen reagáltak a muzulmánok, mert Huntington vette a bátorságot, és felrajzolta az iszlám „véres nyomát” és annak kultúrájában a modernizációt akadályozó politikai agresszivitásának okát látta. A korszellem, mely a korrekt kultúrák közötti párbeszédet propagálta, provokálva érezte magát. Ugyanakkor nem Huntington tézise volt az, amely a gyakorlati élet vizsgáján elbukott. Ha a nyugati és muzulmán világ – eltérő és bizonyos területeken összeilleszthetetlen világképpel – összecsap, akkor annak ritkán harmonikus érintkezés a következménye, sokkal gyakrabban félreértések, vagy annál is sokkal rosszabb következmények keletkeznek.
Ezek azok a keretfeltételek, ahol a jelenlegi Dániával kapcsolatos összecsapás lezajlik, melyet radikális imámok a Közel-Keletre exportálták, és időközben majdnem globális dimenziót kapott. A karikatúrák publikálását követő fenyegető reakciók nem csak a vallási területen, a szokásokban, az alkotmányfelfogásban meglévő eltéréseket tették nyilvánvalóvá. Anélkül, hogy valaki tovább élezné a konfliktust, azt nem lehet tagadni, vagy éppen jószándékú, de méltóságon aluli bocsánatkéréssel elsimítani – írja a lap.
Tanulságos, amit a török miniszterelnök, Erdogan a karikatúra konfliktusról mondott: ez támadás „a szellemi-erkölcsi értékeink ellen”. Ismert, hogy Erdogan a muzulmán Törökországot az EU-ba kívánja bevezetni, oda, ahol más erkölcsi értékek érvényesek. Hogyan kell ilyen körülmények között valaminek összenőnie? Az integrációt úgy képzeli el, hogy valamikor vallási rendőrség dönt majd a sajtószabadságról, tehát egy más kultúra mércéjét fogják a mi alapvető meggyőződésünkre rátelepíteni. Ez a tolerancia önfeladó értelmezése lenne – tartalmazza a FAZ cikke.
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
A németországi demográfiai fordulatról cikkez a konzervatív német napilap a Bertelsmann Alapítvány átfogó demográfiai tanulmányát ismertetve. Az olyan nagyvárosok lesznek a városokba költözésnek a legfőbb haszonélvezői, mint Berlin, Hamburg, Frankfurt, München és Stuttgart – írja a lap. E vándorlás a következő 15 esztendőben csak erősödni fog. A demográfiai elemzés az ötezernél több lakosszámú német településeket fogta át, amelyekben a németek 85 százaléka él. A kutatók az önkormányzatokat népességalakulás és gazdasági teljesítmény alapján is megvizsgálták, s ennek alapján készítették 2020-ig terjedő előrejelzéseiket.
Világossá vált, hogy az önkormányzatok többsége tanácstalanul áll a jövő előtt és semmilyen koncepciója nincs arra a kérdésre, hogy miként reagáljon népessége gyors öregedésére és az elvándorlásra. Világosan láthatóak azok a városok és régiók, melyek már a demográfiai és a gazdasági hanyatlás útjára léptek, anélkül hogy akár esélyük lenne a folyamat feltartóztatására. A legsiralmasabb helyzetben a Ruhr-vidék városai, valamint olyan keleti nagyvárosok találhatóak, mint Halle, Chemnitz, Magdeburg, Gera és Cottbus. Még azoknak a nagyvárosoknak, melyek a fiatalok bevándorlásából profitálnak, sem sikerül az elöregedési folyamatot megállítani.
Teljesen máshogyan beszél nyilvánosan és a magánbeszélgetéseiben Magyar Péter a nyugdíjasokról