Die Welt (welt.de)
A hatalmas tűzvész című írásában az ismert történész Arnulf Baring kommentálja a közszolgálati televízióban vasárnap és hétfőn Drezda második világháborús elpusztításáról bemutatott játékfilmet. A légitámadást személyesen is átélő szerző ítélete lesújtó: szerinte a politikai korrektségre ügyelve giccses szerelmi történetet fabrikáltak a közép-európai polgárság egy darabjának tudatos elpusztításából.
Hogyan kellett volna a filmnek kinéznie? Egy egész világ pusztulását kellett volna ábrázolni – olvasható a cikkben. A második világháborúban milliószor pusztult el a polgári világ, minden értékével egyetemben. Ha Németországban ma olyan szegényes az emlékezet és annyira gyökértelennek tűnik az ország, az többek között annak a következménye, hogy ezekben a légitámadásokban szinte minden tárgy megsemmisült, ami a családokat elődeikhez kötötte. Ezen eltérő szociális háttérrel rendelkező személyek pusztulása lett volna a film igazi témája, a légitámadás előtti és az azt követő állapotok bemutatása.
Egészen különös ötlet volt, hogy egy angol pilóta, akinek ráadásul német az anyja, játssza a film főszerepét. A Royal Air Force emberellenes, bűnös, pusztító szándékával szemben egy német nőhöz fűződő szerelmi történetet kívántak szembeállítani. Nem blaszfémia ez? A film pozitív férfi főszereplője angol. A negatív főszereplő az a főorvos, aki önzésével a polgárság korruptságának megtestesítője. Nem azt szuggerálják a közönségnek, akár meg is könnyebbülhetünk, mert a polgárság eltűnt a színről?
Feltűnő, hogy a főbb német szereplők, többé kevésbé problémás személyiségek. Egyikük sem olyan szép és nemes, mint az angol. –Tényleg hihető az, hogy akkoriban egyetlen nagyszerű, önfeláldozó, segítőkész, példaképként szolgáló német férfi sem létezett? Itt a német kisebbségi érzés, a német öngyűlölet, az apák iránti gyűlölet vezette az alkotók tollát? – teszi fel a kérdést Arnulf Baring.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
Az öntudatos szerénységet ajánlom címmel készített a konzervatív napilap hosszú, a német külpolitika egészét áttekintő interjút Frank-Walter Steinmeierrel. Az ukrán integrációs esélyekre kitérve a német külügyminiszter úgy fogalmazott, nem látja értelmét, hogy határidőkkel a felek kölcsönös lépéskényszert teremtsenek. Már azt is komoly előrehaladásnak véli, hogy az EU elindította Ukrajnával a szomszédságpolitikai mechanizmusokat, ami a csatlakozási folyamat előszobájának is tekinthető. Steinmeier szerint Ukrajna EU és NATO csatlakozásának sebességét Kijev határozza meg, s az attól függ milyen gyorsan teremti meg az elengedhetetlen előfeltételnek tekintett jogállamiságot és a piacgazdaságot.
A német külügyminiszter az interjúban kitért arra is, hogy közhelynek számít az úgynevezett koszovói kontakt-csoport számára, hogy az albán többségű tartomány státusának kérdése megoldhatatlan az egész Nyugat-Balkán uniós tagságának perspektívája nélkül. Steinmeier ugyan látja némi értelmét az európai identitásról folytatott vitának, de leszögezte: ebben a kérdésben nem számíthat határkőnek Törökország, hiszen a török csatlakozási tárgyalások megkezdéséről megszületett a döntés, ezért az ország tagságát, mint a bővítési folyamat hosszú távú következményét a vitatkozóknak tudomásul kell venniük.
Steinmeier a német külpolitika lehetőségeit az „öntudatos szerénység” fogalmával tartja leírhatónak. Ennek tudatában kell a politikai folyamatokba beavatkozni. Most egyelőre a számos válság kezelése az elsődleges feladat, a Közel-Kelettől, Iránon át egészen a déli Kaukázus befagyott konfliktusaiig.
Die Tageszeitung (taz.de)
A radikális berlini napilap Tüntetésre hívnak fel Fehéroroszországban címmel tudósít az alig két hét múlva sorra kerülő belorusz elnökválasztási kampány finiséről.
Az ellenzék jelöltje Alexander Milinkevics a választásokat követő tüntetésekre szólította fel a fehérorosz lakosságot. Véleménye szerint óriási csalásokkal kell számolni, ezért arra kell felkészülniük a választóknak, hogy akaratukat „az utcán védjék meg”, fogalmazott Alexander Milinkevics a napokban a lengyel határ közelében fekvő Baranovicsban. A rendezvényt néhány tucatnyi Lukasenko-támogató zavarta meg. A fehérorosz elnök, Alexander Lukasenko 1994 óta diktatórikus eszközökkel kormányozza az egykori szovjet tagköztársaságot.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Georg Mascolo és Holger Stark Transzatlanti káoszjátszma című írásában foglalkozik Washington és Berlin titkosszolgálati együttműködésével kapcsolatos amerikai kiszivárogtatásokkal. A német értetlenség annál is nagyobb, mivel az együttműködésből az Egyesült Államok is profitált, így nem világos számukra miért gyengítik az óceán túlpartjáról a német Szövetségi Hírszerző Szolgálatot (BND). A berlini kancellári hivatal még egy kínos misszióval bízta meg Wolfgang Ischingert, a távozó washingtoni német nagykövetet – írja a Der Spiegel. A követségnek el kell érnie egy dokumentum, egy amerikai tiszteknek készített tankönyv nyilvánosságra hozatalát, melyben csapataik Irak feletti győzelmét elemzik. E tankönyvből idézett korábban a New York Times egyes részleteket. Ezek a részletek, melyek az Egyesült Államokban szinte senkit sem érdekeltek, Németországban azonban annál nagyobb felzúdulást váltottak ki. A dokumentum ugyanis újabb részleteket tartalmaz a Schröder-kormány és Washington iraki háború alatti együttműködéséről. A New York Times idézett cikke szerint a BND juttatta el az amerikai hadseregnek Szaddam Husszein Bagdad védelmére kidolgozott terveit. E tézis alátámasztására a New York Times leközölte az amerikai tankönyv egyik csigaházra emlékeztető rajzát, mely állítólag egy 2002. december 18-i titkos találkozón készült. Itt döntöttek a rezsim katonai és politikai vezetői – Szaddam Husszein is állítólag jelen volt – az iraki főváros védelmi terveiről. Ez a tervrajz jutott el német segítséggel az amerikai haderőhöz. Időközben a kancellári hivatal elismerte, az amerikaiak katonailag is használható jelentéseket kaptak a németektől, például Szaddam Husszein Köztársasági Gárdájának elhelyezkedéséről. Ma már tudható, hogy a német legfelsőbb vezetés egyeztetett a katonai együttműködés részleteiről. A BND akkori vezetője August Hanning többször is személyesen tárgyalt e kérdésekről Washingtonnal. George Tenet a CIA igazgatója személyesen is támogatta a BND ügynökeinek bagdadi misszióját.
Az amerikai csapatok 2002 végén felkészültek voltak egy légiháborúra és egy délről indítandó támadásra. De északon és Bagdad környékén viszonylag komoly felderítési hiányosságokkal rendelkeztek, éppen ezért Washington rászorult a jó helyi kapcsolatokkal rendelkező szolgálatok támogatására. A német titkosszolgálatok támogatása nemcsak katonai jelentőséggel bírt. A pullachi – a BND székhelye – titkosszolgák magukra úgy tekintettek, mint a megromlott kétoldalú kapcsolatok megjavítására hivatott brigádra. Az amerikai hadügyminisztérium nem hivatalos listáján a németek, mint olyanok szerepeltek, akik „ugyan nem tagjai a koalíciónak, de készek az együttműködésre.”
Mielőtt a német követség teljesíteni tudta volna a berlini kérést, előtte meg kellett magyarázniuk, miért is olyan fontos a Merkel kabinetnek az amerikai katonai tankönyv nyilvánosságra hozatala. S maga a diplomáciai akció nem a Washingtonban továbbra is igen ellenszenvesnek tartott Schröder utólagos rehabilitálására tett kísérlet. Sokkal inkább az amerikai kiszivárogtatások következtében sokkal többet szenvedett új Merkel-kormányt próbálják e lépéssel tisztázni. Hiszen immár ők a felelősek a titkosszolgálatok tevékenységét tárgyaló parlamenti jelentésért. S ebben pedig nem szerepel semmi az állítólagos bagdadi védelmi terv átadásáról.
origo.hu
Lemondta a Zeneakadémia Varnus Xavér koncertjét
