Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A konzervatív svájci napilapban Susanne Ostwald Egy királyságot a nemzetért című cikkében foglalkozik a szigetország mind égetőbb kérdésével, vajon Nagy Britanniának van-e nemzeti identitása? Miközben II. Erzsébet most ünnepli 80. születésnapját, alattvalói identitás válsággal küzdenek. A pénzügyminiszter – a miniszterelnöki posztra aspiráló – Gordon Brown például azt javasolja, hogy eme identitás megalapozása érdekében hozzanak létre egy nemzeti ünnepet. A britek óvatosan csak azt kérdezik, hogy mégis mit kellene ünnepelniük.
Az elmúlt hetekben hatalmas felzúdulás volt tapasztalható az egész Egyesült Királyságban. Egykoron britek voltunk – írta az Independent. De most mindent, ami számunkra anno kedves és szép volt, azt a külföldieknek kótyavetyélnek el, az egykori nemzeti szimbólumok idegen kezekbe kerülnek. A kereskedelmi megaláztatások hosszú sorát voltak kénytelenek elviselni a britek az elmúlt években, s tekintettel a legújabb szégyenre a lap még egyszer felsorolta ezeket: a Rolls-Royce német kézben van, a Mini-Cooper szintén, a Jaguart az amerikaiak vásárolták fel, a Manchester United-ot is – maga a lista is két megtöltött oldal. S most a legújabb: a Harry Ramsden's gyorsétterem lánc, mely 1928 óta a piacvezető a hal és sült krumpli fronton és ezzel a szigetország főélelmezője, most svéd tulajdonba kerül. Hallatlan!
S egy újabb ok a Nagy Britanniában már régóta emlegetett kérdés ismételt felvetésére: mi lett a remény és dicsőség egykori országából? Kik vagyunk mi? Hiszen a britek egy valamitől még jobban félnek, mint a nemzeti identitás elvesztésétől: attól a felismeréstől, hogy olyasvalamivel egyáltalán nem rendelkeznek.
Ilyen körülmények közepette Gordon Brown szavai termékeny talajra hullottak, amikor a pénzügyminiszter (és leendő miniszterelnök) január közepén a Fabiánus Társaságban tartott lángoló beszédében a nemzeti büszkeség növelésére szólított fel Nagy-Britanniában. S amerikai minta alapján javasolta, hogy „minden kertben állítsanak fel” egy lobogót, valamint egy nemzeti ünnep bevezetésére tett javaslatot; Brown e célból november 11-et, az úgynevezett Emlékezés napját javasolta, amikor az első világháborús német kapituláció napján a háborúban elesettekre gondolnak.
Természetesen azonnal ellenjavaslatok is születtek, mint például június 15-e megünneplése, a Magna Charta 1215-ös aláírására emlékeznének, mely a demokrácia fejlődésében tekinthető mérföldkőnek. Néhányan utaltak arra, hogy a föld számos országában éppen a brit gyarmati uralom megszűntét ünneplik, ezért Brown javaslata nem nélkülözi a pikantériát. Mások megjegyezték, hogy a nemzeti ünnepek Amerikában és Franciaországban forradalmi emléknapok, s ilyenekkel a szerves fejlődésére büszke brit történelem nem nagyon rendelkezik. Talán, gonoszkodott a Guardian egyik olvasója, érdemes lenne egy forradalmat kirobbantani és annak zárónapját ünneppé kinevezni. Mások, mint Charles Nevin az Independentben, a zászlók elhelyezésének katasztrofális következményire hívta fel a figyelmet, mely valószínűleg végleg megadná a kegyelemdöfést az amúgy is súlyosan beteg brit egészségügynek. Elég csak mindazok számtalan csonttörésére gondolni, viccelődött Nevin, akik elbotlanának a zászlózsinegekben.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német lap moszkvai tudósítója Michael Ludwig Nélkülözhető európaiak című írásában foglalkozik a Gazprom elnökének, Alexej Millernek alig burkolt fenyegetőzésével. Miller kijelentéseinek súlyát csak növeli, hogy megnyilatkozásait egyezteti a Gazprom meghatározó tulajdonosával, az orosz állammal, s annak legfontosabb képviselőjével Vlagyimir Putyinnal.
Miller az uniós nagyköveteknek tartott előadásában a Gazpromot, mint az európaiak megbízható kereskedelmi partnerét dicsérte, mely minden gázszállítási szerződését teljesíteni fogja és tisztában van a kontinens energiabiztonságával kapcsolatos felelősségével. Ez volt a mézesmadzag egy befolyásos orosz kezéből.
Másrészt létezik és egyre kiélezettebbé válik az orosz energiahordozókért folytatott világméretű verseny, s a Gazprom nem veszítheti szem elől az olyan fontos piacokat sem, mint Kína és Észak-Amerika. Miként a közép-ázsiai gáztermelők is mind nagyobb figyelmet szentelnek a kínai piacnak. Miller ezt annál is pontosabban tudja, mivel cége jelentős mennyiségű közép-ázsiai gázt vásárol és ad tovább, ráadásul a kezében a térség számos vezetéke, így az ázsiai gáztermelők aligha kerülhetik meg Moszkvát. Ezt azért is érdemes megemlíteni, folytatta Miller a nagykövetek számára tartott előadását, mert léteznek olyan törekvések, melyek szeretnék a Gazprom európai aktivitását korlátozni és az energiaellátási kérdéséket át kívánják politizálni. Ezek a törekvéseknek azonban nem lesz jó vége. Ez volt a korbács csattanása.
A Gazprom vezetője a briteket vehette célba korbácsával, azt az országot, mely időközben exportőrből gázimportőrré változott, s a londoni kormány most hozta nyilvánosságra, hogy meg kívánja akadályozni a Centrica gázelosztócég orosz kézbe jutását.
Miller előadása minden nyugat-európait megriasztott. Andris Piebalgs, a brüsszeli energiaügyi biztos csütörtökön mély aggodalmának adott hangot Miller előadásával kapcsolatban. Ez a megnyilatkozás csak növeli az unióban már így is meglévő, a külső energiafüggőség miatti aggodalmakat. Ezért az EU-nak sürgősen alternatív beszerzési források, valamint szállítási utak után kell néznie. Ezzel egyidőben a BBC beszámolt arról, hogy az EU-n belül növekszik a félelem, a gyorsan növekvő energiaárak miatt az uniós kormányok arra kényszerülhetnek, hogy politikai koncessziókkal vásárolják meg az energiaellátásuk stabilitását.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német lap A közvéleménykutatások szerint minden harmadik francia pozitívan viszonyul a radikális jobboldalhoz című cikkében ismerteti az IFOP-Intézet legfrissebb kutatási eredményeit.
A franciák legalább harmada szerint a radikális jobboldal nézetei gazdagítják az országban zajló politikai vitákat és „közel állnak az ő gondjaikhoz”. A pénteken nyilvánosságra hozott eredmények szerint a radikális jobboldal nézetei elsődlegesen a bevándorlás kérdésében a leghasznosabbak, majd ezután jön a belbiztonság és a bűnözés elleni harc kérdése.
A közvéleménykutatást pontosan négy évvel azután publikálták, amikor az elnökválasztások első fordulójában meglepetésre Jean-Marie Le Pen a második helyet érte el. A külvárosi gettókban 2005 őszén lezajlott lázongások, valamint a legutóbbi munkaerőpiaci erőpróba láthatóan a radikális jobboldal pozícióit erősítik –vélekedett Frédéric Dabi, az IFOP Intézet igazgatója. Franciaországban jövőre ismét elnökválasztásokat tartanak, s a megfigyelők szerint a radikális jobboldal ismét jelentős szerepet játszhat a voksolás kimenetelében.
origo.hu
Széteshet Magyar Péter pártja a baloldali politikus botrányos viselkedése miatt?
